Kerek történet?

- Mit is keresett a bemutatón?

– Nem szeretnék beállni a kétosztatú rendszerbe. Ha értelmes beszélgetésre hívnak, elmegyek. De ahogy nem vettem részt Orbán Viktor kampányában, nem fogok Bajnai Gordonéban sem. Ha egy kormánypárti konferenciára hívtak volna e témában, szóról szóra ugyanezt mondom. Rektori megbízatásom lejárta, 2004 óta reaktiválódtam gazdaságpolitikai konferenciákon, azóta ugyanazokat az elveket hangoztatom.

– A Haza és Haladás műhelyében elmondták: manapság már az is előrelépés, ha a kétszer kettő hivatalosan is négy.

– A magyar közgazdászok döntő többsége évek óta egyetért abban, hogy alapvető gazdaságpolitikai változásra van szükség. A 2000-es évek eleje óta hangsúlyozzuk annak a hátrányos következményeit, hogy a rövidtávú politikai célok felülírják a gazdasági megfontolásokat, és a választások megnyerése érdekében rendre a közgazdasági racionalitással ellentétes döntések születnek. Látjuk is az eredményt.

– Az Együtt gazdasági elképzelése – miszerint a bizalomból lesz beruházás, abból export, exportból nagyobb foglalkoztatás, ezáltal fogyasztás és megtakarítás – kerek történet?

– Ilyen absztrakt szinten az. Persze akár az Orbán-kormány is elmondhatja ugyanezt, csak ők másként értelmezik a bizalmat. Nekik is van elgondolásuk arról, mi az, amiben a társadalom mögéjük áll, s amivel próbálnak bizalmat ébreszteni. Kérdés, hogy jól értelmezik-e a társadalom elvárásait. Számomra persze szakmailag az a legfájóbb, hogy olyan gazdaságpolitikai eszközöket használnak, amelyek saját céljaik eléréséhez is alkalmatlanok. Hogy ki mennyire ért egyet egy kormányzati filozófiával, az értékválasztás kérdése. De az, hogy az alma lefelé esik a fáról, nem ideológiafüggő. Márpedig a mai gazdaságpolitika ilyen evidenciákat próbál átírni.

– Látszik bármilyen ideológia a Bajnai-féle programban? Sokan – még ellenzéki oldalról is – mondták róla: túlságosan piacpárti gazdaságpolitikát akar majd.

– Kifejezetten pragmatikus megközelítést adtak elő. A maga steril formájában ezt koherens, erős elvi alapokon nyugvó, összefüggő koncepciónak tartom. Közgazdaságilag korrekt. Két kérdés megválaszolása még hátravan: hogyan lehet a terveket technikailag, a részletekbe menően lebontani, illetve miképp tudják elfogadtatni a társadalommal?

– Nyilván nem véletlen a pragmatikus megközelítés. Bajnai szerint a jó kormányzás gazdaságpolitikában a társadalom felső rétegénél liberális, mert többletszolidaritásért cserében békén hagy, a középnél konzervatív, alul pedig szociáldemokrata elvek alapján segít.

– Megmondom őszintén, nem tudom világosan értelmezni ezt az elég bonyolultan hangzó társadalomfilozófiai struktúrát. Bajnai úr nem fejtette ki részletesen.

– Azt viszont kiszámolták: programjukkal átlag kétszázalékos GDP-növekedést, lassan csökkenő munkanélküliséget és apadó államadósságot tudnak elérni. Ezzel nehéz hasítani, ha közben a másik oldal rezsicsökkentéssel kampányol.

– Jogos, sokan így gondolkodnak. De talán olyan is van, aki továbbmegy. Meddig lehet mesterségesen csökkenteni az árakat? Mi van, ha már senkinek nem éri meg áramot szolgáltatni? A társadalom gondolkodásmódját megváltoztatni több évtizedes feladat, főleg, hogy óriási csalódások érték. Másrészt: a mostani program gazdasági, nem pedig politikai. Akinek ez a dolga, még sokáig fogja masszírozni ezt a csomagot ahhoz, hogy politikailag eladható legyen.

– Az MSZP gazdaságpolitikai programjában szinte szó szerint hasonlóak a kulcspontok: többkulcsos szja, a bizalom visszaszerzése, növekedés, munkahelyteremtés, az ágazati különadók megszüntetése, a bankadó csökkentése.

– Mert a közgazdászok ezek szükségességében nagyrészt egyetértenek. Azzal birkózik minden politikai párt, miként tudja összeilleszteni a választók megnyerését a kellemetlen gazdasági realitásokkal. Nagy kérdés, hogy maga a Fidesz előáll-e fordulattal. Lehet, túlzottan optimista vagyok, de én még bízom abban, hogy a gazdasági ráció összeilleszthető a politikai logikával.

– Túlzottan optimista. Bajnai szerint a kontárság, a mohó szerzési vágy és a hatalom mindenek feletti bebetonozása miatt nem működik a gazdaságpolitika. Egyetért?

– Beszédének ez volt a legpolitikusabb része. A kontárság durva jelző, de az eredmények tükrében nehéz finom szavakkal illetni a gazdaságpolitikát. Ami a szerzési vágyat illeti, az előző kormányzatok sem voltak gátlásosabbak. A korrupció Mikszáth koráig, sőt azon túl is, visszamenőleg mérgezi a magyar társadalmat. A rendszerváltáskor felerősödött, a körülmények felébresztették a meglévő korrupciós hajlamot, amit tetézett egy farizeus pártfinanszírozási törvény. Minden kormány – Orbánék is – kimondta, hogy a korrupciót fel kell számolni. Most is itt tartunk. Nem jutottunk messzire.

– Ha zsigerileg ilyen a kultúra, hiába a jó intézkedések, hogyan lesz itt korszakváltás?

– Nem szeretem az ilyen nagy szavakat, túl sokat hallottam már.

– Lózung?

– Ígéretekből nagyon sok elhangzott az elmúlt bő két évtizedben. Persze elismerem, a politikai hatásuk nagy lehet. 2010 előtt is elmondtam, kvázi figyelmeztetésképp: ne ígérjünk túl sokat, mert nem tudjuk teljesíteni. Hiba volt, hogy egy brutálisan rossz gazdasági helyzetben azt mondták, senkinek nem fog fájni, mindenkinek jó lesz, és ráadásul gyorsan. Teljesíthetetlen várakozásokat ébresztettek. Ez jelentősen nehezítette az ésszerű gazdaságpolitika alkalmazását.

– Mit tanácsolna a 2014-től kormányzó erőknek?

– Ésszerűséget és társadalmi érzékenységet. A gazdaság- és a társadalompolitika céljait és játékszabályait együttesen mérlegelve alakítsák az intézményrendszert.