Kérdések és válaszok

A kötet szerkesztője (Ignácz Károly) igyekszik összegyűjteni a legfontosabb, legérdekesebb és legmeglepőbb kérdéseket a választott tárgyban, aztán a kötet szerzői (ezúttal Egry Gábor, Ignácz Károly, Konok Péter és Sipos Balázs) egy-egy miniesszében megpróbálnak a legvilágosabb „választ adni” a kérdésre.

Az olvasó tehet úgy, mintha egy történelmi regényt olvasna, s haladhat a könyv elejétől a vége felé (a szerkesztő, láthatóan, számít ezekre az olvasókra, van egyfajta laza időrend és a kérdéseknek is van egy – a globálistól az esetlegesig terjedő – logikája), de olvashatja egyfajta lexikonként is, amelyben csak bizonyos szócikkekre keres rá, és forgathatja, ha tetszik, ismeretterjesztő műként, melyben csak bizonyos – általa eddig kevéssé ismert – problémáknak néz utána. A formai „sokszínűségnek”, lám, sokfajta előnye adódik. Egyébként is (és nem csak ennek az érdekes szerkezetnek az eredményeként) átmeneti könyv ez, valahol a legjobb értelemben vett ismeretterjesztés és a tudományos feldolgozás között helyezkedik el.

A szerzők itt persze nem folytatnak önálló kutatómunkát, de ezt korábban valamennyien megtették, támaszkodhatnak tehát eddigi tudományos eredményeikre. (Meg is teszik: ahogy mások eredményeire is támaszkodnak.) Ahol van, ott természetesen a konszenzusos álláspontot képviselik ők is (pl. hogy mettől meddig tartott a Horthy-rendszer), ahol nincs (például hogy diktatórikus rendszer volt-e, vagy demokratikus), ott világosan kifejtik saját álláspontjukat, de a felhasznált és vonatkozó tények mindig korrektek, a legutolsó kutatásokból valók. A nagypolitikától a demográfián és a kultúrán keresztül a hétköznapi életig minden szóba kerül ebben a kötetben, melyet haszonnal forgathatnak azok is, akik keveset tudtak a Horthy-korról, és azok is, akik sokat.

Nádas Sándor