Kényszerek helyett lehetőségek: megújuló magyar vidék, megújuló agrárpolitika

A Magyar Szocialista Párt Elnökségének felkérésére a József Attila Alapítvány korábbi hagyományaira alapozva megkezdte a köz- és szakpolitikai programok kidolgozását. Az alapítvány szervezésében működő munkacsoportokban mintegy 140 szakértő vett részt a munkában. Közöttük vannak olyanok, akik korábban az államigazgatásban és vállalatoknál dolgoztak, de bevonták a tagozatok szakértőit, valamint — egyetemi oktatók ajánlásával — új fiatal szakértőket is.

A munkacsoportok foglalkoztak a gazdaságpolitika (innováció, zöldgazdaság, környezetvédelem), agrárpolitika és vidékfejlesztés, foglalkoztatás- és szociálpolitika, demokrácia, állam-és közigazgatás, oktatás és kultúra, egészségpolitika, biztonság- és külpolitika legaktuálisabb kérdéseivel. Azt vállalták, hogy olyan irányadó tanulmányokat készítenek az MSZP számára, amelyek a 2011 őszére kialakult magyarországi állapotokból indulnak ki, de figyelembe veszik a várható európai és globális változások hazánkat érő hatásait is.

Az egyes köz- és szakpolitikai kérdésekben olyan álláspontok kialakítását ajánlják az MSZP-nek, amelyek bizonyítják: az MSZP kormányzóképes erő, korszerű szakpolitikai erőforrásokkal. A munka célja volt ugyanakkor az is, hogy bizonyos problémák, kérdések és megoldási módok újraértékelésére is sor kerüljön.

Ebben a munkában támaszkodnak az MSZP tagok által interneten küldött javaslatokra, az általuk fontosnak tartott problémák megoldására. Ezek egyrészt a köz- és szakpolitikai javaslatok hangsúlyaira, másrészt pedig konkrét szakpolitikai területekre, illetve adott problémákra vonatkoztak.

Az országgyűlési képviselőcsoport kabinetjei együtt az MSZP tagozataival megvitatták a József Attila Alapítvány szakértőinek javaslatait és így készültek el azok a vitaanyagok, amelyek

Sorozatunkban ezeket az elemzéseket ismertetjük.

Kényszerek helyett lehetőségek: megújuló magyar vidék, megújuló agrárpolitika

A magyar mezőgazdaságban még ma is rengeteg kihasználatlan lehetőség rejlik – ám az elmúlt két évtized halogató, az agrárium problémáját érdemben kezelni nem képes kormányzati politika eredményeként az ágazat működését és teljesítményét a válság túlélésének kényszere határozza meg a fejlődésben rejlő lehetőségek helyett. A József Attila Alapítvány szakértői szerint új alapokra kell helyezni az agrár– és vidékfejlesztési politikát, kiemelt figyelmet fordítva például termelés–értékesítés integrációjára, az egyéni gazdálkodók pozicionálására, valamint a munkahelyteremtésre.

A magyar agrárpolitika az elmúlt 20 évben nem volt képes érdemben kezelni a hazai mezőgazdaság problémáit: ma a magyar agráriumról – többek között a jobboldali politikai erők tudatos hangulatkeltése okán – jószerivel csak mint nagyon költséges, válságot válságra halmozó ágazatról szokás beszélni. Ennek eredményeként az ágazat szereplői a válságmegoldó képesség fejlesztése helyett a válságtűrés, a túlélés praktikáira rendezkedtek be, és a gazdálkodók legfeljebb csak a támogatási források megszerzéséig vállalnak együttműködést a politikai erőkkel.

A helyzeten nem javított a Fidesz–KDNP-kormány halogató, üres agrárpolitikája sem: a Vidékfejlesztési Minisztérium a gondok valós kezelése helyett az olyan szimbolikus ügyekre koncentrál, mint a földtörvény módosítása; a termelők földhöz juttatásának folyamatos ígérete; a kistermelői rendelet; valamint a másodlagos élelmiszerellenőrzés, amely a hazai áruk piacra jutását ugyan nem segítette elő, viszont napirenden tartotta a multi- és külföldellenes hangulatot. Ezzel szemben lényegesen csökkent az agrár– és vidékfejlesztési források összege, az egykulcsos adó bevezetése pedig érzékelhető fizetéscsökkenést eredményezett az egyébként is alacsony keresetű munkavállalók körében.

A József Attila Alapítvány szakértői azt ajánlják az MSZP-nek, hogy minden érintett résztvevő számára tegye egyértelművé: a kibontakozáshoz, az érdemi megoldásokhoz szemléletváltásra van szükség. A mezőgazdaság évtizedes problémáinak valós kezelése érdekében mielőbb egyeztetéseket kell kezdeményezni a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel. A Nemzeti Agrár Kerekasztal keretein belül tisztázni kell – többek között – a termelés, értékesítés és támogatások, valamint a foglalkoztatottság–növelés és infrastruktúrafejlesztés kérdéseit.

A József Attila Alapítvány szakértői szerint fontos a kompetenciák, a felelősségi területek világos meghatározása: ezért az agrárkormányzat elsődleges feladata a hosszú távú, kiszámítható megoldások biztosítása, a termelés–értékesítés integrációja, az egyéni gazdálkodók pozicionálása, az önálló agrárfinanszírozás, az állattenyésztés fejlesztése, az agrárinnováció ösztönzése és a marketing fejlesztése.

Gazdasági szakemberek bevonásával javaslatot kell készíteni arról, hogy az ágazat szereplői által befizetett adók öt éven keresztül kerüljenek vissza az agrárgazdaságba; az agrártámogatások célszerűen átcsoportosíthatók legyenek; valamint a járulékpolitikai és közteherviselés jobban illeszkedjen a térségi és fejlesztési igényekhez.

Mindemellett támogatást kell nyújtani a kis- és középvállalkozásoknak, valamint a szövetkezőknek annak érdekében, hogy bővüljön a foglalkoztatás, amelynek fontos eszköze az élőmunka–igényes tevékenységek támogatása.

Az agrárágazat modernizációjának egyik eszköze a mezőgazdasági termelés összekapcsolása a zöldenergia–hasznosítással: megújuló energiafarmok létrehozásával össze lehet kapcsolni az állattenyésztést és a kertészetet.