Keleti nyitás

Kovács Béla (állítólagos) kémre és közgazdászra, jobbikos EP-honatyára a kampányban csapott le az Alkotmányvédelmi Hivatal és az ügyet megszellőztető kormányzati napilap. Azóta mindenen túl vagyunk, ami egy ex-KGB-kapcsolattal kombinált vaskos kémbotrány tálalásához kell. Tagadáson, cáfolaton, vádon, ellenvádon, zárt bizottsági meghallgatáson. Kovács kórházban, a Jobbik – fideszes remények szerint – pácban. Miért gyanús, ha valaki „Keletre nyit”, miközben a miniszterelnök látványosan feladta állítólagos oroszfóbiáját? Milyen szerepet osztott a politika a derék Kovácsra, akit a magyar választó a történtek ellenére kitüntetett bizalmával? Hamarosan átveheti brüsszeli mandátumát. BUJÁK ATTILA írása.

2014. május 31., 10:33

A Képviselői Irodaház kapujánál megnyúlt ábrázatú, riadt, egérarcú férfiú álldogál a kiengedőmasina előtt. A kijáratot is alig találja. Menne, de sehogy sem akar összejönni a keleti nyitás. A kamerahad makacsul követi, a sajtó zajong, az automata sípol, Kovács a menekülő-útvonalat keresi. A parkoló felé venné az irányt. Szabályosan kiszalad.

Hogy milyen lehet a magyar Doktor Sorge, a mesterkémek mesterkémje (feltéve, hogy Kovács képviselő is kém), arról a napokban kaphatott képet a pletykaéhes hazai közönség, amelynek mégiscsak ritkán mutogatnak élő (állítólagos) kémet premier plánban. Hát ilyen. Semmilyen. Semmi romantika, semmi nőügy, mikrofilm, adóvevő, jelkód, pisztoly, csőszkunyhó, fedett találkozó. Egy rémült nyúlemberkét látunk, aki inkább jámbor tejellenőrre vagy könyvelőre emlékeztet, mint mesterkémre. Ki gondolná, hogy „globális hatalom akarja” Kovácsot (s Kovácson keresztül a Jobbikot) megroppantani? Ki hinné, hogy az Európai Parlament Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége nevű alakulatának alapító elnökével állunk szemben? A társaságot a Jobbik alkalmi „pártcsaládjának” mondják, amelyet Kovács kalapált össze. (A Jobbikot az uniós parlament radikális-populista pártjai is hanyagolják, antiszemita beütése miatt.) Így is elmondható, hogy Brüsszelben Kovács úr volt pártja egyetlen munkaképes embere, aki a hangsúlyt nem népies toalettekre, színpompás kalocsai viseletekre helyezte, mint Morvai nagyasszony. Valami politikaszerűséggel kísérletezett. Milyen kár, hogy az energikus férfiút hírbe hozták az oroszok. Egy ma is aktív volt KGB-ügynökkel (!) tartotta (volna) a kapcsolatot. És lebukott.


Hogy ki a kém a posztmodern világban, meglehetősen diffúz fogalom. A magyar abszurd csúcsa a kémfogalom újraértelmezése, amit a Jobbik stratégái végeztek el. „Kovács akkor sem kém, ha igazak a vádak, mert nem Magyarország ellen kémkedett. Az Európai Unió (ugyanis) nem Magyarország” – mondta Mirkóczki Ádám képviselő.

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő úgy látja, valóban vékony az a mezsgye, amely „a legális információszerző, adatkezelő tevékenység” és a hagyományosan definiált ügynöki státus között húzódik. Senki számára nem kétséges, hogy a diplomata legálisan információt gyűjt és rendszerez.

– Lehet ezt teljesen törvényesen is csinálni – mondja Tálas.

Az ügynökök egy része hivatalában ül, jegyzetel, olvas, fénymásol. Abból olvas ki valamit, hogy mit olvasnak, néznek, hallgatnak mások. A „gondolkodásukat” próbálja feltérképezni. A munka az internetes hálózatfigyeléstől a vacsorai beszélgetésen át a társasági „kagylózásig” vagy a mobil lehallgatásig terjed. A klasszikus értelemben vett „kémkedés”, az emberi részvétellel folytatott titkos információszerzés, a „human intelligence”, amiről kémregények szólnak, a tevékenység kisebb része.

Béla képviselő – ha igaz, amit az AH állít – túlment az unalmas adatbázis-kezelésen. Inkább adatszolgáltatóként működött. Fedett találkozókra járt, útközben többször taxit, metrót váltott, miközben kényelmesen megfigyelték. Mattot kapott.

– Már ha valóban így volt – teszi hozzá szinte percenként Tálas. – De ha így volt, az tényleg világbotrány. A Jobbik nem tehet úgy, mint ha nem történt volna semmi.

Egy biztos Tálas szerint: ha kémbotrány kerül a címlapokra, az kizárólag tudatos politikai kiszivárogtatás eredménye lehet. És ezért hiteltelen. A politika csak addig a határig közöl bizalmas információkat, ameddig érdekében áll. Mindig akad egy pont, ahol azt mondják: álljunk meg, ennyi volt. A többi a kötelező titoktartás része.

Legyünk őszinték, eddig azt sem tudtuk, ki az a Kovács. Ma már tudjuk, hogy 2009 óta számos szolgálat kipécézte és megfigyelte. Felesége orosz, orosz–osztrák állampolgár, moszkvai rokona Brüsszelben a gyakornoka volt. Híresztelik, hogy száz, más forrás szerint 52 millió forintot ér a kastélya a tóval a Pilisben, míg pár éve egy angyalföldi panelben élt, de azóta feltört, milyen érdekes. Külkeres csemeteként Tokióban tanult, Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében diplomázott. Üzleti karrierje Moszkvához köti. Kovács – szándéka ellenére – igazi „mesterkém” lett. De nem tud örülni neki.

Hősünk 2003-ban tért haza. Angyalföldön nyitott salátabárt, amely 2010-ben ment csődbe, Kovács 2005-ben „beiratkozott a Jobbikba”, egyéb módon is segítve a pártot. Az alku részletei ismeretlenek, de villámkarrierje a Jobbikhoz köthető.

– A Jóisten jó helyre vezetett engem – lelkendezett Kovács a Villányi úti irodából kilépve. „Megláttam ezeket a lelkesen csillogó szemű, elszánt fiatalokat, és... elkezdtem hinni bennük”, nyilatkozta az Origónak. A fiatalok is hittek Kovácsban. 2010 májusában a párt brüsszeli képviselője lett. (Mellesleg több nyelven beszél, többek között japánul.) A magyar Országgyűlésbe hazatérő Balczó alelnök helyét foglalta el.

Gálszécsy András, az Antall-kormány titkosszolgálatokat felügyelő minisztere szkeptikusabban szemléli Kovács karrierjét, talán mert sokat látott.

– A Jobbik most épp oroszbarát párt lett, ami Magyarországon furcsa fordulat. Tán ha a nagyszüleikkel is beszélnének, óvatosabbak lennének, de mindegy. A fő ellenség az unió. Az ellenségem ellensége pedig a barátom.

– A külpolitikai orientációval mindig baj volt a Jobbikban – meséli Pősze Lajos, aki másfél év után hagyta el a frakciót. – Akadt év, amikor négyszer volt irányváltás. Év elején Oroszországot ünnepeltük, Kína következett, majd szimpatikusak lettek a törökök, a végén jött az iráni kapcsolat. Az utolsó a lengyel–magyar–horvát-tengely. De a kelet-európai radikális pártok mániákusan vonzódnak az erőre alapozott rendszerekhez. Úgyis az oroszok mellett kötnek majd ki. Bár az se semmi, ahogy Vona elnök az iszlámba beleszeretett. Van itt koncepció.
Brüsszel izgalmas város, a modern kémvilág paradicsoma. Majdnem olyan, mint a világháborús Svájc. Ezt Gálszécsy András sem vonja kétségbe. Egy nagyhatalom – és Oroszország ma is az – szívesen költ komoly pénzeket arra, hogy ismerje az érdekszférájába tartozó partnerek szándékait. Itt nagy pénzek, gázszállítások, nemzetközi szerződések forognak kockán.

Kovácsunk sajnos megbukott. Egy segítőkész baráttal szegényebb Moszkva. De a miniszterelnök is rokonlélek. Egyre közelebb áll Putyinhoz. És mennyivel többet érnek az igaz barátok, mint a fedett, titkos Kovácsok...