Katedráról a benzinkútra

Súlyos tévhitek élnek a tanárok szünidei szabadságáról a társadalomban – állítják egyöntetűen azok a tanárok, akik beavatták lapunkat a közel sem üdítő nyári programjaikba. Az alacsony bérük miatt a nyár az adósságrendezés és a következő tanévre szóló bérkiegészítés ideje sokaknak. És ha tiltakoznának? Retorzió és népharag a jussuk.

2022. június 23., 13:49

Szerző: 168 Óra

Mintha csak tanórára érkeznének vendégei, olyan előzékenységgel lép ki eléni a hetedik kerületi társasház kapuján Bánszky János. Lakásába invitál: az első lépés egyből mosogató, a második a nappali-háló bejárata, a harmadik a tűzhely, a negyedik a fürdőszoba. „Szerencsém van, csak 95 ezer forintot fizetek havonta. Igaz, csak 29 négyzetméter” – mondja a 27 éves zongoratanár, amikor fejforgatva kezdjük keresni az érzésre még hiányzó négyzetmétereket. Egy kétszemélyes asztalhoz ülünk, a szobában egy elektronikus zongora utal a foglalkozására.

János egyike annak a pályakezdő 7-8 ezer pedagógusnak, akik nem a jól megérdemelt pihenésre készülnek a tanév végeztével. A pedagógusok bérhelyzete olyannyira tarthatatlanná vált, hogy az eddig főleg az oktatás tartalmi problémáiról szóló diskurzus háttérbe szorult. Emiatt János, de jóval idősebb kollégái is, a nyári szünetet másodállásban kénytelenek eltölteni, hogy relatív anyagi biztonságra tegyenek szert. „Pár napom van eldönteni, hogy egy benzinkúton készítsek szendvicseket nettó 250 ezerért a nyáron, vagy belevágjak egy szobafestő-képzésbe” – avat be terveibe.

Egy fiatal kollégájával, Fazekas Mihállyal a Corvin-negyed egyik kávézójában találkozunk. Presszó kávét rendel egyszerű croissant-nal, miközben a vele egyidős fiatalok komplett brunch-menüre térnek be. „Két hét múlva már táboroztatok, egy hét szabadság jut a »szünetre«” – vágott bele a magyartanár.

A két fiatal pedagógus egyaránt három éve van a pályán, amiért a bértábla szerint nettó 208 ezer forint díjazásban részesülnek, teljes állásban. A minimálbér év eleji emelése miatti kényszerben emelte csak meg a kormányzat a fizetésüket – de nem az alapbérüket –, különben nem érte volna el a bérminimumot. Tekintettel a magas megélhetési költségekre – egy fővárosi albérlet átlagára 160 ezer forint –, év közben is mellékes után kell néznie a két fiatalnak, hogy ne kopjon fel az álluk. Mihály egy lakótárssal él az albérletében, ezzel ő is 95 ezer forintra tudja mérsékelni a lakhatási költségét.

Unyatyinszky György cikke teljes terjedelmében a 168 Óra hetilap 2022. június 23-án megjelent számában olvasható.