Kásler Miklós: Ami 1848-ban Bécs volt, az ma Brüsszel
Természetesen nem a rohadó, életveszélyes kórházakról vagy a várólistákról kérdezte a kormány Magyar Nemzetté átkeresztelt propagandalapja Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából, hanem az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmi kérdéseiről. Kásler ugyanis gyakorlott hobbitörténész, de éppúgy értő szavakkal nyilvánul meg vallási kérdésekben (nevezetesen a Tízparancsolat betartásának egészségügyi hatásairól) vagy éppen a nyelvészeti témákban (újranyitva egy lezárt vitát nyelvünk finnugor eredetéről).
Bár az enyhén szólva kormányközeli napilapban kifejtett gondolataiban Kásler kevés újdonságot fogalmazott meg, nem hagyhatta ki a riporter által felkínált ziccereket aktuálpolitikai párhuzamok vonására.
- Érdekes, hogy a reformkor nagyjait sokan – a marxista történelemszemlélet utóhatásaként – mindmáig egymással szemben próbálják definiálni - hangzik a kérdésbe finoman elrejtett kijelentés. Ám a bősz kommunistázás helyett Kásler inkább a liberalizmusba szállt bele.
- Az összes liberális személyiség – akiket a mai rossz tapasztalatok miatt hitelesebb az akkori szóhasználattal szabadelvűnek nevezni – megkísérelte megfogalmazni a maga újító ideáit, reformelképzeléseit. Az esszenciát – némileg leegyszerűsítve a helyzetet – Deák, a későbbi haza bölcse fogalmazta meg, és alkotmányos formába is öntötte. Széchenyi mindent akart a népért, de kvázi a nép aktív közreműködése nélkül. Kossuth szintén mindent akart a népnek, de mindent a nép által.
- mondta a miniszter.
Kásler MiklósPersze elkerülhetetlen volt az Európai Uniót is bevonni a képbe.
– Sokan óhatatlanul párhuzamot vonnak az akkori bécsi és a mai brüsszeli büntetőpolitika, az országra oktrojált felsőbb hatalmaskodó akarat, a valótlan állítások, bizánci típusú alakoskodások hasonlóságai miatt. Jogosak ezek az áthallások? - hangzott az egyértelmű célzás.
– Áthallások mindig előfordulnak, az események szinte panelszerűen ismétlődnek a történelemben. Akkor is el akarták vonni a szuverenitásunk különböző összetevőit. Mindig az nyeri meg a történelmet, aki felismeri a hasonló helyzetekre adott helyes válaszokat - válaszolta Kásler.
- Ám nemcsak az fordult elő gyakran 1526 óta, hogy külső erők, hatalmak csorbítani akarták szuverenitásunkat és integritásunkat, hanem az is, hogy a Szent Korona-eszme jogainak helyreállítása, illetve a törekvés erre biztosította az ezeréves törvényeink folytonosságát, államunk és nemzetünk fennmaradását, identitását - tette hozzá a miniszter, jelentsen ez a mondat bármit is.
Kásler azt is elmondta (elegánsan megfeledkezve a szabadságharc magyarok és nemzetiségek közötti összetűzéseinak sötét fejezeteiről), hogy szerinte a forradalomban „mindenkinek magyar-, pontosabban hungarustudata volt”. - Az 1848–49-es szabadságharc támogatottsága sem etnikai alapokon nyugodott, azt a nemzetiségek jelentős része fegyverrel is támogatta - tette hozzá a tárcavezető.
