Kajapara, bérpara – A márkák az új migránsok

Orbán Viktor miniszterelnök megígérte, hogy a V4-ek meg fogják akadályozni, hogy a multik Európa élelmiszer-szemétlerakójaként kezeljék a közép-európai országokat, s láthatóan nem engedi el az ügyet. Legutóbb Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter már azzal fenyegetőzött, hogy ha az EU nem lép, akkor Magyarország saját jogon tesz rendet az élelmiszerpiacán. A tárcavezető egyenesen a hamisítással és a romlott áruk forgalmazásával állította párhuzamba azt a gyakorlatot, hogy szerinte az élelmiszergyártók azonos márkanév alatt Nyugaton jobb minőséget forgalmaznak, mint az unió keleti felében. Lakossági felmérés is készült, miszerint minden második magyar találkozott már a jelenséggel, a minőségi eltérést tapasztalók 97 százaléka rosszabbnak érezte a Magyarországra behozott terméket, mint amit a nyugat-európaiak kapnak.

MTI Fotó: Illyés Tibor

A szlovákoknál is forró a téma, Robert Fico ugyancsak próbál nyomást gyakorolni Brüsszelre, s belengette, hogy szeptembertől csak hazai termékeket enged be a közétkeztetésbe. Marian Jurečka cseh mezőgazdasági miniszter pedig bejelentette, mivel az agrárminiszterek legutóbbi ülésén kvázi eldőlt, hogy európai szinten kell foglalkozni a témával, sokkal erőteljesebben fogják otthon kommunikálni az ügyet, pláne, hogy van egy több országra kiterjedő felmérésük, amely bizonyítja a kettős mércét. A lengyelek visszafogottabbak az ügyben, hiszen ők a multinacionális vállalatok legkedveltebb befektetési célpontja, és nem akarnak összeveszni velük. Távolról figyelik az eseményeket, amelyek végén akár le is eshet nekik egy-két új beruházás, ha a korábbi versenytársaktól elfordulnak a multik.

Minden Szlovákiából indult, még 2011-ben, amikor az egyik, azóta már nem létező fogyasztóvédelmi egyesület több nemzetközi márkáról állította, hogy termékeik Ausztriában jobbak, mint Szlovákiában. Két gyártó perre ment, nyertek, vagyis bebizonyosodott, nincs különbség a termékek között. Az ügy azóta politikai szintre emelkedett, legfőképp azért, mert nem volt mit veszíteni, hiszen náluk alig van multinacionális termelés. Robert Fico volt az első, aki azt mondta, legalább olyan keményen fognak fellépni a kettős mérce ügyében, mint a migránsokkal szemben, s ő jelentette ki azt is, hogy a szlovákok nem másodrendű polgárai az EU-nak.

– Fontos szimbolikus téma ez a V4-ek között, amiben jócskán benne van a rendszerváltozás előtti kelet-európai kisebbrendűségi érzés – mondja egy iparági beszélgetőpartnerünk. – A kettős minőség ügye kommunikációs aranybánya, a kormányok folyamatosan kutatják, mit érdemes beemelni a közbeszédbe, mire fogékony a lakosság, s azzal, hogy a V4-ek közösen viszik az ügyet Brüsszellel szemben, súlyt adtak a kérdésnek, meg persze maguknak is. A magyar kormány ráadásul a téma felkarolásával a Jobbiktól is elvett egy remek lehetőséget.

Magyarországon először 2014-ben készített a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) egy vizsgálatot, amely megállapította például, hogy a magyar babérlevél töredezettebb, mint az osztrák. Ezt a felmérést kommunikálta a kormány 2017-ben, ám amikor a nyilvánosság számára is kiderült, hogy egy régi vizsgálatot próbálnak újként beállítani, gyorsan csináltattak egy újat. Ez az a híres, 96 élelmiszerpárt összehasonlító felmérés, amely úgy kezdődik: a különböző pia­­cokra különböző minőségben történő gyártás jelensége létezik, azonban nem általános gyakorlat, csak termékenként vizsgálható, nem hatja át a teljes élelmiszerlánc-ágazatot. Húsz termékpár eleve nem is volt egyforma, és összesen 18 esetben talált a hivatal minimális összetételbeli eltérést, az érzékszervi vizsgálatokon pedig a Magyarországon vásárolt áruk többször jobban is szerepeltek. Olyan különbségeket talált a hivatal, mint például hogy a külföldi édességen több a kókuszreszelék, a magyar tölteléke viszont krémesebb, lágyabb. Ugyanerről a kiadványról mondta Fazekas Sándor mezőgazdasági miniszter, hogy a vizsgálatok megerősítik a korábbi eredményeket, a multik nagy arányban gyártanak és szállítanak silányabb minőségű terméket Magyarországra, s a vizsgált termékek 70 százalékánál volt kimutatható minőségi eltérés.

– A Nébih próbált szakmailag korrekten eljárni, de azért érezhető, hogy kényszerzubbonyban feszeng, nagy a nyomás rajtuk is – állítja egy másik informátorunk, egy piaci szereplő képviselője. – A szóban forgó, politikai megrendelésre készült vizsgálatnál tudomásunk szerint nem történt hatósági mintavételezés, egyszerűen elment valaki, és bevásárolt. A polcokról levett termékek mellé nem tettek félre ellenmintákat, vagyis senki sem tudja ellenőrizni a megfogalmazott állításokat. Ezért az sem tudható, hogy azonos időben, azonos gyártósorról lekerült árukat vetettek-e össze egymással, holott ez alap lenne.

Fotó: Bazánth Ivola

Folyik a multiellenes hangulatkeltés – jelenti ki másik beszélgetőpartnerünk. Egy indexes cikk szerint azt is be akarták bizonyítani, hogy a Magyarországon forgalmazott mosóporok rosszabbak, mint amit Nyugat-Európában ugyanazon márka logója alatt árulnak a cégek. A kiskereskedelmi láncok polcairól levett termékek esetében ezt nem sikerült igazolni, ezért a végén elmentek az ellenőrök az Ázsia centerbe, hátha ott találnak „rosszabb minőségű” vagy hamisított mosószert, de ott sem igazolta őket az élet.

– A gyártók szakmai párbeszédet szeretnének, de egyelőre nem állnak velünk szóba – mondja az egyik cég munkatársa. – Akkor ugyanis szakmai érvekkel kellene ütközniük, amit nem szeretnének, hiszen csupán politikai válaszaik vannak. Annak is oka van, hogy senki sem akar névvel nyilatkozni az ügyben, a vállalatok legfeljebb tárgyszerű közleményeket adnak ki. Egy­­sze­­rűen nem akarjuk, hogy a nevünk ilyen negatív környezetben jelenjen meg, s magyarázkodni sem akarunk, mert politikai vádakra nem válasz a szakmai megközelítés. Azért sincs, aki ellenkezne a politikával, mert senki sem akarja, hogy rászálljanak.

Informátorunk úgy fogalmaz: a gyártóknak igazából a fogyasztó számít, senkinek nem érdeke átverni azt, akiből él. Valójában az lenne a legolcsóbb megoldás, ha az élelmiszergyártók az összes piacukon ugyanazt a terméket tudnák eladni, de nem hagyhatják figyelmen kívül az eltérő fogyasztói igényeket, ezért rengeteg pénzt költenek termékfejlesztésre.

– Ez nem azt jelenti, hogy minden országnak külön gyártják az élelmiszereket, hanem azt, hogy a hasonló igényű országoknak ugyanazt gyártják, vagyis módosíthatnak az alaprecepten.
Ugyancsak különbséget okozhat az ízekben, hogy milyen alapanyagot használnak a gyártás során.

– Nem igaz, hogy a tej az tej, mert a különböző országokban a tejnek más az íze, de a víznek vagy a krumplinak is – magyarázza. – Mindezek mellett léteznek helyi szabályozási, jelölési előírások, amelyeket ugyancsak be kell tartani. Van, ahol elég a csomagoláson azt feltüntetni, hogy joghurtot tartalmaz, máshol részletezni kell magát a joghurtot is, hogy például sovány tej, élő joghurtkultúra az összetevő. Vagyis a termék ugyanaz, de más a jelölése, mert az egyes országokban más az erre vonatkozó szabály. Az pedig, hogy egyazon termék összetételében országonként különbség van, nem jelent feltétlenül minőségi különbséget is. E szempontokat mossa össze a magyar kormány a kommunikációjában.

MTI Fotó: Máthé Zoltán

Épp erről szól a Nestlé állásfoglalása, amelyet a cég a Nébih jelentésére reagálva adott ki. Ahogyan írják, a vállalat tízezer különféle élelmiszeripari terméket gyárt, amelyek receptúráját az egyes országokban és régiókban, így az Európai Unióban is a helyi fogyasztói igényekhez, valamint étkezési kultúrához igazodva fejlesztik ki. Az EU területén forgalmazott egyes termé­­keik összetevőiben mindössze jelentéktelen eltérések lehetnek. Számos kelet-euró­­pai Nestlé gyár a nyugat-euró­­pai piacra gyárt, és fordítva. Például a Bulgáriában készülő KitKatot egész Európában forgalmazzák. Hasonlóan a Svájcban, Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és Spanyolországban gyártott Nescafé azonnal oldódó kávé is megtalálható a boltok polcain a kontinensen. A Nescafénak világszerte összességében több mint kétszáz ízvariánsa létezik.

– Méltánytalan, ami ebben az ügyben folyik – összegez az egyik gyártó képviselője. – Ha az Audi a nyugati piacra automata váltós autót gyárt, a magyarra pedig kézit, akkor a magyarok rosszabb minőséget kapnak, vagy csak a gyártó figyeli a fogyasztói igényeket? Vajon a Mercedesnek meg az Audinak is nekimegy az Orbán-kormány? S vajon mit kezd a nemzetközi nagyvállalatokra nagyban támaszkodó magyar gazdaság, ha azok megunják a támadásokat, és kivonulnak?

Nem volt hatósági mintavétel

Megkérdeztük a Nébihet, hogy valóban levonható-e következtetésként a márciusban nyilvánosságra hozott átfogó hatósági élelmiszer-minőségi vizsgálatából, hogy kettős mérce működik az európai élelmiszerpiacon. Igaz-e, hogy Magyarországon a nyugati piacokhoz képest rosszabb minőségű termékeket, esetenként drágábban értékesítenek a gyártók, tekintettel arra, hogy a szóban forgó jelentés nem tett olyan megállapítást, amely alapján bármelyik cégre rá lehetne bizonyítani ezt? Megkérdeztük azt is, hogy a dokumentumban szereplő termékek minden esetben ugyanannak a gyártónak ugyanazon a napon, ugyanarról a gépsoráról lekerült, ugyanolyan kiszerelésű termékei voltak-e. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a vizsgálat során történt-e hivatalos hatósági mintavételezés, vagy csak ad hoc bevásárolt valaki, illetve megvannak-e az ellenpárok azokhoz a termékekhez, amelyeket levettek polcról, arra az esetre, ha valaki ellenőriztetné a Nébih állításait.

A hivatal kommunikációs osztályától kapott válasz szerint eddigi vizsgálataik alátámasztották, hogy vannak olyan termékek, amelyeket a gyártók az egyes tagállamokban ugyanazon a márkanéven, de eltérő minőségben forgalmaznak. Vagyis a különböző piacokra különböző minőségben történő gyártás jelensége létezik, ugyanakkor a teljes élelmiszerláncot nem hatja át. Hozzátették: a szaktárca egy olyan jogszabályjavaslatot dolgozott ki, amely tartalmazza, hogy a gyártónak jelölnie kell, ha ugyanazon márkájú terméket más minőségben kívánja Magyarországon forgalmazni. A jogszabály jelenleg EU-s notifikációs eljárás alatt van. A végső megoldás megtalálása azonban szerintük az Európai Bizottság hatásköre.

A vizsgált termékpárok jellemzően nem ugyanabból a tételből kerültek ki, hisz a vizsgálat célja éppen az volt, hogy a szándékosan különböző minőségben gyártott termékeket kiszűrje – közölték. Hozzáteszik, a tételek közti különbözőségnek számos oka lehet, nem kizárólag a szándékos alapanyagbeli eltérés. Lehet ok az eltérő ízlés, eltérő nemzeti szabályozás, de az is, hogy a drágább, jobb minőségű alapanyagot olcsóbbra cserélik.

A termékek beszerzése tehát nem hatósági mintavétellel történt, már csak azért sem, mert a Nébih csak Magyarországon illetékes, s más tagállamokban nem folytathat hatósági eljárást. Ugyanakkor valamennyi termék beszerzéséről a Nébih munkatársai gondoskodtak, ennek során maradéktalanul betartották a vonatkozó előírásokat. Mivel nem történt hatósági mintavétel, így ellenminta sincs. De nem is volt erre szükség, mert, mint írják, a vizsgálatok elsősorban nem a jogszabályoknak való megfelelésre vonatkoztak, hanem arra, hogy a jelenség létezik-e, ugyanakkor az ellenőrzés azt is bizonyította, hogy a gyártók és a forgalmazók jogkövetők, az összetevők feltüntetése az uniós és nemzeti szabályozásnak megfelelően történik, azaz a vizsgált termékek nem hamisak.