Jön a Mégjobbik?

Nagy port kavart a Jobbik-szimpatizánsok körében egy a Kuruc.infóra feltett dolgozat. Egy bizonyos Horváth Gábor – a szájtra jellemző névtelenséggel és vulgáris hangnemmel ellentétben – a mozgalomhoz hűen, de kulturált érvekkel több pontban fogalmazta meg kritikáit a pártvezetéssel szemben. Észrevételei a címzettekhez is eljutottak, még Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője is olvasta az írást. No meg több száz „mezítlábas kuruc”: kommentjeikben többségükben egyetértettek a szerzővel, keserűen állapítva meg, hogy a párt „zárt, valamiféle elitből verbuvált mozgalom lett”.

Talán épp a tagság nyomására, megérezve az alulról jövő dühöt, és kihasználva az Európai Unió hazánkat ért erős elmarasztalásait, január 14-én a Jobbik hosszú idő után ismét az utcára szólította változást igenlő híveit. Két-háromezren el is mentek, és ők megkapták, amire vágytak: a Barrosót reggelire megevő Attila hun vezért, az „anyjával szórakozzon az EU!” felszólítást és persze a bizonyítékot, hogy Vona Gáborék remekül értenek a show-hoz: uniós zászlóégetést, amit pár órán belül a legtöbb európai médium bemutatott.

Akik jobban ismerik a szélsőjobb mechanizmusait, és tudják, hogy a populizmus dübörgő motorjának állandóan üzemanyagra van szüksége, meg is rettenhetnek az EU-ellenes kártya ilyen harsány előrántásától.

– A Jobbik a feloszlatott Magyar Gárda újrateremtésének egyelőre sikertelen kísérletével és a „cigánybűnözés” állandó emlegetésével elért egy határt – véli Kumin Ferenc politológus. – Ez tovább nem fokozható, és azokban a választói rétegekben, ahol nincs meg a roma lakossággal való együttélés konfliktusa, a hívek köre nem tágítható. Viszont az Európai Bizottság legutóbbi feddését és már-már nyílt támadását a kormány ellen azok közül is sokan ellenérzéssel fogadták, akiknek semmi közük a szélsőjobbhoz. A Jobbik sikere most azon múlik, mennyire tudja kihasználni a tálcán kapott lehetőséget. Ha erre a vonatra fel tud szállni, az új „ellenségkép” jóval szélesebb körben és mélyebben hinthető el. Még emlékezhetünk, hogy a 2010-es parlamenti választási siker után milyen hamar, már a szeptemberi önkormányzati voksoláson nagyot bukott a Jobbik. Ekkor átfazonírozták a hangnemet, radikális ellenzéki politizálásba kezdtek az Országgyűlésben, ha kellett, mentek az utcára is. Meg is lett az eredménye, a párt támogatottsága stabil, a legutóbbi felmérések szerint elérte a régi szintet. Az EU-ellenes retorika Nyugaton jól bevált szélsőjobboldali beszédmód, amellyel elvben további támogatókat is megnyerhet magának a párt. Ugyanakkor Vonáék sokat kockáztatnak, hiszen háttérbe szorulhatnak a korábbi sikert hozó témák. És azt sem hiszem, hogy egy ilyen merész lépés ne okozna komoly nézeteltéréseket a vezetésben.

A legutóbbi tüntetés alacsony tömegtámogatottsága rávilágított arra az ellentmondásra, amelyet a Jobbik sem tud kezelni: bár hívei elvárják a harcos és kardcsörtető nemzetvédelmet, konkrét esetekre mégis nehezen mozgósíthatók. Az „új kurzus” pedig mindenképp felvet legalábbis két nehézséget a mozgalom szempontjából. Az egyik, hogy az uniót szidni nem olyan egyszerű, mint a cigányokat. Ahhoz legalább az alapvető intézményeket, a működési mechanizmusokat, idegen személyneveket ismerni illik, és kicsit árnyaltabban kell gondolkodni. Ami a Jobbik stabil szavazóbázisának iskolázottságát figyelembe véve jóval „tanítóbácsisabb” modort követel a vezetőktől. A kényes pont a hatalom kérdése: a Jobbik kerek perec kijelentette, hogy legkésőbb 2014-ben kormányra készül. De eközben a jól kimunkált terveknek – amelyek azt célozzák, hogy lépjünk ki az EU-ból – egyelőre ellentmond a magyar valóság.

Az írást teljes terjedelmében a 168 Óra legfrissebb számában olvashatja.

Tüntetés az Operánál árpádsávosok az MSZP ellen:

A teljes írást a 168 legfrissebb számában olvashatják.