Jobbik: sírni tudnának

Fél hétkor 25-24-re vezetnek a magyarok. A kivetítőn futó magyar–román kézilabdameccs eredményével kiegyeznének a helyi erők. A létszám – a januári kampánynyitón már bemelegített sportcsarnokban – egyelőre csekély, csupán a gárdisták igazoltatják lépten-nyomon a sajtót, nehogy valaki rossz helyre tévedjen. A média csőre töltve – ám listára kerül. Kockás füzetbe jegyzeteli az egyik szervező, kinek, mikor, hány perces nyilatkozat kell.

– Itt momentán nincs hangulat, de az nagyon – ad egy kis „fílinget” mobilon egy kolléga.
Pörzse Sándor viszont izgul. 22-23 százalékkal elégedett lenne, szerinte három első körös befutójuk is lehet. De az ünneplés ideje, mint a pártigazgató bejelentéséből kiderül, kitolódik. Az extra kampánycsendben ők is hallgatnak, a Jobbik ma felettébb törvénytisztelő.

A kivetítőn az Országos Választási Bizottság ülésezik, ám csak kevesek figyelik a vergődést. („Kisasszony, maga érti, miről vitáznak?”).

A színpad előtti dühöngőben egy szál magányos zászló árválkodik hátizsákos gazdája feje fölött. Inkább a gyéren ült lelátókon folyik a szó, olyasmiről, mint „napról napra emelik az árakat, hogy kipusztuljunk az országból”.

A pusztítás odakint nyilvánvaló. Csontra csupaszított állat akadt fenn a sörsátor melletti nyárson, adagja, krumplipürével kétszáz forint, amiből népfőiskolát támogatnak. Mert ők, így a szóvivő, nem szavazás előtt, hanem azután töltik meg a hívek gyomrát. Hogy mivel?
– Büdös kommunista volt ez a dög, mindegyik így fog járni, kezicsókolom – bólogat a polvacsora romjai fölött egy férfi.
– Egyébként ökör volt, mint a Gyurcsány – vágja rá padtársa.
Egy ritmusra jár a száj. Olajozva.
És dobban a szív, csattan a bakancs. Főképp a gárdakapitány és felesége körül. Sleppje keresztül-kasul kíséri. Balra egy integetés, jobbra egy mosoly – hírszegény eddig az este –, szemközt meg autogramot kérnek. A bodyguardok alkotta gyűrű ilyenkor türelmesen várakozik, kihúzza magát, hadd álljon hetykén a sapira tűzött toll. Ez az új módi: „csendőr” feliratú mellény, kakastoll, fekete nadrág (esetleg bőrből), és azonosító szám. Demonstrálandó: nekik az is van.

Meg Toroczkai Lászlójuk is (Budaházy hű fegyver-, értsd zászlóhordozója, rácson innen), aki épp azt magyarázza egy baráti médiának, hogy a hosszú sorok a kormány ármányának szülöttei, így akarták elbizonytalanítani az igaz magyarokat.

Odébb csapat asszony tanakodik.
– Ezt most a fideszesek csinálták. A fiam is megmondta. Látták hat körül az exit pollból, hogy nincs meg a kétharmad, akkor küldték oda az embereket.
– Nem is készült exit poll, hatkor meg nem is lehetett volna tudni az eredményt – vetjük halkan ellen.
De a nő kitartó. Mellén árpádsávos papírkitűző, kezében Kaisers-zacsi. Többször volt korábban szavazatszámláló.
– Óránként készítünk statisztikát, mindenki ismeri a saját körzetét, ki jött el, merre húz, és jelenti a pártnak. A fideszesek se hülyék. Hétkor be kellett volna zárni a bazárt.
A barátnők bólogatnak. Egyikük szórólapot húz elő a retikülből. „Tudta-e ön, hogy Morvai Krisztina közel egymillió forintért szakértett a Medgyessy-kormánynak?” „Leszbipornóban feszít a gárdista lány.” A kiadó a MIÉP V. kerületi szervezete, de a néni esküszik rá, hogy fideszesek dezinformáltak így.
Röviden a lengyel tragédiáról is megemlékeznek.
– Az oroszok nem olyan puhapöcsűek, mint mi. Robbantottak, tuti, apró darabokra esett a gép.
Hiába a kiskörös radikálszólam, a „radikális változás éjszakájába” kezdünk beleunni. Lézengés, szendvicsezés, kávé. Csak a gárdakapitány vonulgat nejjel-sleppel délcegen.

Bár hivatalosan még nincsenek eredmények, szavazatszámlálóktól, internetről lassan szállingóznak a hírek. „Az ötödik kerületben baj van, a Jobbik tíz százalékon áll, az LMP meg húszon.” „Rákospalotán is ott az LMP.”
– Lezárjuk az összes budapesti hidat, ha húsz százalék alatt leszünk – mondja egy feszült, buggyos ujjú inges.
Grespik László szakért, Gonda László magyaráz. Utóbbinál kész az elmélet.
– Állítólag pénteken lezárták a regisztrációt, de akik szavazni mentek, mégsem voltak regisztrálva. Az adatbázishoz meg nem fér senki, mert az egy magáncégé.
Aztán kiderül, már egy parlamenti párt eredményváró gyűlésén vagyunk. Dőlnek az adatok. Tapsot kapnak a jobbikos dobogósak, az LMP-sek meg hideget-meleget.
– Hol voltak ezek két hónapja? Itt valami biznisz van.
– Judapest benyomta őket.
Beugrik: a bejáratnál, a pályák mellett házirendet olvastunk. „Tilos a mérkőzés előtt, alatt és utána a rasszista valamint a közerkölcsöt sértő bekiabálás.”
A vezérkar a színpadra vonul, Vona az áttörés napjáról magyaráz. Meg hogy nem sikerült megelőzni a szocikat a rágalomhadjárat miatt. Aztán programrezümé:
– Ott leszünk, és megkeserítjük minden percüket, amit az ország kárára akarnak eltölteni. De mi nem játsszuk a durcás óvodást. Ami a nemzet érdeke, megszavazzuk.
A bő félcsarnoknyi közönségnek csak két megjegyzése van.
– Budaházy még bent rohad!
– Vesszen Trianon!
Szordínóban szól a „ria, ria, Hungária” a „Harcos”-pulcsis torkokból.

Valaki óriási tortával készült, a gárdista biztonsági szolgálat szel és oszt. Krisztikének puszi és ölelések mellett kannányi bor is jut. Ám a Jobbik-elit pezsgővel koccint. Grespik a sajátját elajándékozza, jóslat kíséretében:
– A Fidesz belerokkan az ország sorsába, és akkor jön a Jobbik.
Kell a jó szó, ugyanis a többség csalódott.
– Sírni tudnék. Az a sok vén szar már mozogni se tud, de a Kiss Péterre szavaz. Magácska ismeri a választási törvényt? Van itt még mit tenni a második fordulóban?
Lenne.

„A Jobbik: botrány”
Gregor Mayer, az osztrák Der Standard és a Profil kiküldött tudósítója szerint a választások hozták a papírformát. Ám a Jobbik szereplését és eredményét egyfajta botránynak minősítette.

A Fidesz úton van a kétharmados parlamenti többség felé, ám ezt illő visszafogottsággal vette tudomásul, nyilván az előtte – és az ország előtt – álló hatalmas feladatok ismeretében.

A szocialista párt – idézte Mayer Mesterházyt – a legnagyobb ellenzéki erő lesz az új parlamentben, mintegy húszszázalékos eredményük tulajdonképpen felül is múlta a közvélemény-kutatási prognózisokat. Mayer egyetértett azzal, hogy a szocialistáknak valóban meg kell újulniuk.

A Jobbiknak a maga náci retorikájával, romahecckampányával, nyílt antiszemitizmusával nem lenne keresnivalója egy demokratikus ország parlamentjében, ahová az elégedetlenek körében hatásos gyűlöletretorikájával került most be.

A Lehet Más a Politika kis meglepetés. Megjelenése az Országház padsoraiban ugyancsak az elégedetlenség, a mást akarás nagyfokú elterjedtségére utal Magyarországon, azzal a plusszal, hogy egy okos és ügyes ellenzéki párt reményét keltette a választókban, így cáfolt rá az előrejelzésekre.

Ujvári Flórián