Jobbik: dimenzióváltás és méla unalom
Tiszavasvári lett a Jobbik fővárosa – értelmezte a választást Vona Gábor, a Jobbik elnöke, s ígérte, mintavárossá teszik a várost, ezzel bizonyítva, mit jelent, ha jobbikos polgármester vezet egy települést. Mire kiderült, Hencidán is jobbikos politikus őrködhet az elszámoltatás, a munkahelyteremtés és a közbiztonság felett – a stábok már hazaindultak az egy aktivista által „turulfészekként” aposztrofált Kongresszusi Központból.
Vona Gábor és felesége diszkrét kézfogások és halk sziázások közepette érkezik – s távozik is a dupla ajtajú, VIP folyosót rejtő átjáró felé. Amit mindvégig két-két pár exgárdista (egy-egy kopasz, egy-egy lófarkas) fekete ruhás pártőr védelmez. A Jobbik-vezetésből csak az oda vezető folyosót, s az ott szorgoskodó pincéreket látni.
A terjeszkedő unalom közepette csillapíthatatlan a média éhsége: fotósok garmadája követi azt is, amint két szervező jobbikos pulpitust hurcol a placc közepére. Dúró Dóra szóvivő elegánsan elmajszol egy ásítást, a pogácsa amúgy finom. A 0,3-as ásványvíz meg 500. Staudt Gábor olykor emberei kíséretében előbukkan, s laptopba görnyedve figyeli a lassan csordogáló adatokat. Más a Jobbik „dimenzióváltásáról” mond tollba egy röpke elemzést.
Szimpatizánsból itt kevés, mintegy 4500 aktivista figyelő tekintete most is a szavazókörökön. Hatvanas urak elemzik hümmögve az adatokat, a lényeg, hogy a Jobbik megveti a lábát az önkormányzatokban. Egyikük a párt ügyvédje, megkeresték, szívesen vállalta. Merthogy demokráciában elképzelhetetlen lenne az, amit a Jobbikkal az MTV művelt. Korábban emberünk rendőr is volt, akkor bizony ikszelték a cigánybűnözést a statisztikában. S hogy milyen a (szebb) jövő?
– Az ingatlaneladás csökken, a válások száma nő, ahogy egyre szarabb az élet – gyorskalkulál. – Aztán, gondoljon rám, ha úgy adódik, kap tőlem egy akciós válást. Számlára mínusz ötven százalék.
Lehűtjük, nem aktuális a biznisz.
– Akkor írunk házassági vagyonszerződést!
Inkább Gaudi-Nagy Tamás sziporkáit körmöljük a „koncepciós eljárásokról”, a „2006-ban született justis mordokról”, s hogy „nem elég az elszámoltatás, társadalmi nyomás alá kell helyezni a bírói kart és közkegyelem szükségeltetik”. Az érdeklődés elül, a terem kihűl, (ez nem a tavaszi forró fíling), egyre-másra cigiszünetel a slepp.
A ruhatáros néniig nem ér el az MTV-triász elemzése, még fél tízkor sem tudja, ki az új főpolgármester, maradt-e Nyíregyházán a „szockó nő” és „Újbudán az a nagyszájú Gyula”. Ferenc viszont a sarokban, az LCD tévé mögött görnyed órák óta, oda se bagózik a politikára. Megsárgult könyvet, a Sivatagi kommandót olvassa, már nem először. De muszáj volt valamit lekapni a polcról, tudta, hogy ez lesz.
– Biztonsági őr vagyok, de mindenki hozza a sajátjait, ki gárdistát, ki lövészeket. Nem marad más, mint hogy beengedem őket, aztán van, hogy tizenöt órát csak itt ülök.
Szavazni se volt, „bűzlő szemétkosár” ott fent mindenki. Éjfélre végére ér a Sivatagi kommandónak.
Közben végre Vona visszhangzik a mikrofonból, a pártvezetéssel maga mögött erősítve (mínusz Morvai EP-képviselő) summáz: Tiszavasvári lett a Jobbik fővárosa. És ígéri, mintavárossá teszik, ezzel bizonyítva, mit jelent, ha jobbikos polgármester vezet egy települést. Utóbb kiderül, Hencidán is jobbikos politikus őrködhet az elszámoltatás, a munkahelyteremtés és a közbiztonság felett – ám mire a hír megjelenik, a mikrofonok már a táskák mélyén lapulnak.
