Jó étvágyat!

Az általános iskolákban szeptembertől új világrend lépett életbe. Nem elég az új Nemzeti alaptanterv, a kötelező hit- vagy erkölcstan, a napi testnevelésóra, a tanári életpályamodell és a megszokott menetrendek átszabása. A köznevelésért felelős államtitkárság kiadta: a gyerekeknek délután négyig bent kell maradniuk az iskolában. Az indokot „a társadalom igényei” adják: nincsenek többgenerációs családok, egyre több az egyedülálló szülő, így nincs, aki vigyázzon a kallódó gyerekre.

De az állam segít. A tanórák utáni „szabadidőt” szakkörökkel, tanulószobával, napközivel, színház- és múzeumlátogatással, sporttal töltheti ki az igazgató (illetve immár hivatalosan: intézményvezető).

Néhány szülő viszont feltette a magasztos célhoz képest földhözragadt kérdést: mit és hol ebédel majd a gyerek? Mármint az, aki eddig otthon ette anya vagy a nagyi főztjét. Mi történik, ha nincs pénz menzát fizetni? És mi, ha pénz ugyan lenne, de a közétel allergia, vallás, vegetarianizmus vagy szimpla finnyásság miatt nem jöhet szóba?

Ha a hittan, az erkölcsös életre nevelés, a tesi vagy bármi más kettőkor, netán háromkor kezdődik, nincs az a kigyúrt alsós, aki ájulás nélkül bírná délután négyig. A szülő gondolhatja, majd készít ő odahaza ebédet, a gyerek meg beviszi a suliba, betolja a mikróba, és kész. Igen ám, de az iskola „közegészségügyi okokból” nem engedheti meg, hogy hazait melegítsen a diák.

Hogy mi is a baj az ételhordóba porciózott levessel, rizseshusival, sütivel, pláne, ha otthoni eszcájg is van hozzá?

Az első akadály a konyhásnéni, aki nem engedi be a „kinti” ételt az ebédlőbe, hiszen ezt kapta utasításba az igazgatótól. Aki fertőzéstől, kóbor kólitól óvja az intézményt. S ha valahogy megtűrnék is a gyereket a sarokban, reggel nyolctól délig, kettőig hol tárolja az ételt? Van hűtő? Ki vigyáz a kajára? Hogy melegítik? Ki adja a mikrót?

Nincs az az iskolai étkeztető, aki a déli tolongásban vállalná a tömeges melegítést. Márpedig egy hat-nyolc éves gyerek nem engedhető a géphez, áram ütheti, magára önti a levest, akkor meg jön a kórház, a bíróság és a „fizess, gondatlan iskola”.

A jogi álláspontok a kérdésben legalább annyira zavarosak, mint az átalakuló oktatási rendszer.

Olyannyira, hogy a szülők – a gyerekek jogainak és érdekeinek sérelme miatt – az ombudsmanhoz fordultak állásfoglalásért és persze segítségért.

Mi pedig az Országos Tisztifőorvosi Hivatal javaslatára megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (NÉBIH). Csakhogy az ő hatáskörük nem terjed ki az élelmiszerek magánfogyasztásra történő előállítására, az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóság csak az élelmiszerlánc ellenőrzésére jogosult. „Ennek alapján nem tartozik hatáskörünkbe annak megítélése sem, ha a szülő a szervezett étkezési lehetőség helyett a saját gyermeke számára otthon készült étellel oldja meg gyermekének a napközbeni étkeztetését. Kérdéseire tehát kizárólag élelmiszer-biztonsági szempontból válaszolunk.”

Rizibizi.

A törvény szerint, mivel a szülő jogosult, egyben köteles gyermekének az étkeztetését biztosítani, ezért: „Ha bármely okból (például rossz minőség, orvosi vagy vallási ok stb.) nem találja megfelelőnek az oktatási-nevelési intézmény által szervezett étkeztetésben nyújtott szolgáltatást, akkor joga van ahhoz, hogy gyermekének az étkezését más módon – például otthonról hozott étellel – biztosítsa... Ennek oktatási-nevelési intézményen belüli szabályozása, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése az intézményvezetés és a szülők közös kompetenciája.”

Jól van, lesz itt kalória.

Csakhogy: „Az otthon készült, bizonytalan tisztaságú ételek és csomagolóanyagaik szennyezési veszélyt jelenthetnek a közfogyasztásra, ellenőrzött körülmények között előállított élelmiszerekre, ha azok az ételkezelés alatt közös felületeken érintkeznek, ezért sem tárolási, sem melegítési célból nem engedhetők be a főző- és tálalókonyhákra. Az ilyen ételek kezelését, tárolását és melegítését a szervezett étkeztetéstől el kell különíteni.”

Hova a túróba?

Ugyanakkor: „Az otthonról hozott étel iskolai ebédlőben történő elfogyasztása nem jelent élelmiszer-biztonsági kockázatot, akkor sem, ha a közétkeztetési, illetve az otthonról hozott ételt a gyermekek egyidejűleg fogyasztják.”

Hoztam is ebédet, meg nem is.

Tartsunk célra. „Nem indokolt a korlátozás, ha a háztartási ételek kezelését biztonságosan elkülönítik a közfogyasztásra készült ételektől, és azok megfelelő tárolásáról, kezeléséről az intézményben gondoskodnak.” A hűtő és a mikró biztosítása „a szülők és az oktatási intézmény illetékes vezetőjének megállapodásától függ”.

Akik a fönt jelzett ellentmondások miatt ezt nem tudják megoldani.

Bassola Esztertől, az Alapvető Jogok Hivatalának vezető tanácsosától és szóvivőjétől tudjuk:
– Vizsgálódása során a biztos arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabályok nem rendelkeznek a gyermekeknek, köztük a speciális étkezési igényűeknek nyújtandó étkezések számáról, jellegéről. Olyan előírás sincs, amely az étkeztetés megfelelő színvonalát biztosító garanciális szabályokat tartalmazná, nincsenek meghatározva az étel előállításához szükséges személyi követelmények: sem a gyermeklétszámhoz viszonyított főző- és tálalókonyhai alkalmazottak száma, sem az élelmezésvezető képzettsége, sem a kulturált étel- és ivóvízfogyasztás tárgyi feltételei a kis- és főétkezések fogyasztásának helyétől a szalvéta biztosításáig.
Bassola Eszter hozzáteszi: korábban több szaktárca együttes rendelete rögzítette a „csoportos étkeztetésre vonatkozó energia-tápanyagbevitel- és élelmiszernyersanyag-felhasználási ajánlásokat”, ám a jogszabályt a vidékfejlesztési miniszter 2011 augusztusában hatályon kívül helyezte. Az országos tiszti főorvos ezzel egy időben közzétette ugyan a maga ajánlását, de nem töltheti be a miniszteri jogalkotással keletkezett hézagot, ő ugyanis nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel.

– A biztos megállapította azt is, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv és az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a még hatályos rendelet idején sem ellenőrizte, megfelelt-e az előírásoknak az ételek mennyisége, minősége. A közétkeztetés átfogó szabályozásának hiányában nem megoldott a minőségi szolgáltatás. Ahogy a lisztérzékenység vagy más betegség miatt speciális igényű gyermekek közétkeztetése sem – magyarázza a szakember. – A szülő igénye alapján a gyermek egészségi állapotának megfelelő étkezés megszervezése az iskola kötelező feladata volna, ám ezt a közoktatás rendszerében ma semmi sem írja elő. Ezért a közoktatási intézménynek kell megtalálnia a megoldást. Ez pedig nem jóindulat vagy tetszőleges döntés kérdése. Különben a jogbiztonságon túl a gyermekeknek a védelemhez és gondoskodáshoz való alapjoga is sérülhet.
Jó étvágyat!