Jeszenszky: „Ez egy verbális agresszió”

Az új kormány dinamikus cselekvése imponáló, s bár a törvények szövegét, egyes megfogalmazásait jobban át kellett volna gondolni, a fő irányvonal és a célok rokonszenvesek, követendők – summázható a volt külügyminiszter véleménye a médiatörvényről, melyet legutóbb a Jobb Etyekért Szövetség honlapján írt meg (kiadó: a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Etyeki Alapszervezete).

Jeszenszky bevezetőjében azt írja: az 1990 előtti 2-3 évben a magyar sajtónak nagy szerepe volt Kádár és a kommunista rendszer leleplezésében, megrendítésében. De 1990 és 1994 között, „mivel nem a sajtó által favorizált SZDSZ győzött, a magyar sajtó döntő többsége hihetetlenül becstelen szerepet játszott: az Antall-kormányt nem egyszerűen bírálta, de ostoba és hülye kártevők gyülekezetének tüntette föl, és azt sugallta, hogy az egész rendszerváltozás elhibázott, káros ügy volt, jöjjenek vissza a "szakértő" volt komcsik.”

Az exkülügyér szerint az agymosás sikeres volt, ez hozta vissza Horn Gyulát, aki azután az egykori kommunista nomenklatúra meggazdagodását és „az országot behálózó maffia-rendszert megalapozta”. Hozzáteszi: mára a sajtó kiegyensúlyozottá vált, de színvonala rendkívül alacsony. A két szekértáborban fehér holló a tárgyilagosság.
Ezzel együtt – Jeszenszky szerint – egy 170 oldalas médiatörvény első hallásra ijesztő, kivált annak, akinek Deák Ferenc egy paragrafusos sajtótörvény-javaslata cseng a fülébe: "a sajtóban hazudni nem szabad." „Lehet, hogy az új törvény alapvető célja ugyanez? Nem is zárom ki. Részleteiben, megoldásaiban én kezdettől fogva látok hibákat, támadható pontokat, de egy pillanatra sem hittem, hogy veszélyezteti a sajtó, a szólás szabadságát, még kevésbé tartottam attól, hogy a magyar demokrácia veszélybe került.”

Jeszenszky számára az új kormány dinamikus cselekvése imponáló volt, a törvények szövegét, egyes megfogalmazásait átgondoltabbnak szerette volna látni. De a fő irányvonal és a célok számára most is rokonszenvesek, követendők. A külföldi bírálatokat azonban hiteltelennek tartja. „Számomra teljesen hiteltelen (régi kommunista, maoista, mint Haraszti Miklós) magyar, és külföldi (1968-as "újbalos" anarchisták, mint Cohn-Bendit) koalíciója társult jóhiszemű, naiv emberekkel egy szinte példa nélküli magyarellenes rágalomhadjáratban. Mindezt keretbe foglalta az európai pártpolitika: a szocialista és a (bal)liberális pártok, a zöldekkel összefogva frontot nyitottak a néppárti és konzervatív irányzattal szemben”.

Úgy véli, Magyarország csak az ürügyet szolgáltatta, a „magyarellenes kórus egyesítette mindazokat a nyugat-európai irányzatokat, amiket én károsnak, hamisnak, tévesnek tartok: a kommunizmussal szemben megengedő, mentegető nézeteket, a környezet védelmét ostoba túlzásokkal kompromittáló "sötétzöldeket," a keresztényelleneseket, a homoszexualitást egyenesen népszerűsítőket, és a doktriner utópistákat. Azok, akiknek valóban egyetlen kritikus szavuk sem volt a csaló, korrupt, a rendőrséget 1956 évfordulóján brutális fellépésre vezénylő Gyurcsány-kormány ellen, most kórusban kiáltottak "feszítsd meg"-et a magyar kormányra. Tényleg, betömik, befogják nálunk az ellenzéki sajtó száját, ahogy az Európai Parlamentben is egyesek ezt mondták és mutatták? Orbán találóan vetette föl: az internet korában elképzelhető Magyarországon az, hogy az állampolgárok ne értesüljenek valamiről, mert az nem tetszik a kormánynak? Hogy el lehessen fojtani a bíráló szavakat az interneten? Ezt próbálja Kína és a venezuelai diktátor, egy Lukasenko, valamivel kevésbé brutálisan az orosz vezetés, de nálunk ilyennek nyoma sincs. Orbán hasonlítható ezekhez az alakokhoz? Ez a hasonlítgatás, ez a támadás engem, több millió honfitársammal együtt, fölháborít. Ez egy verbális agresszió. Ha egy országot külső támadás ér, a belpolitikai ellentéteket félre szokták tenni és közösen szállnak szembe a támadóval.”

Jeszenszky szerint amit a nemzetközi baloldal indított ellenünk, az mindnyájunkat sérti, mert azt sugallja, hogy ha mi így szavaztunk, ha lenyeljük a sajtószabadság megszüntetését, ha nem tüntetünk a kormány ellen, akkor nem vagyunk demokraták. „Orbánt és kormányát indokolt lehet bírálni ezért vagy azért, de amit az Európai Parlament egyes tagjai tettek, az vérlázító, nem csodálom, hogy a magyar miniszterelnök is kikérte magának, ráadásul jó érvekkel” – zárja írását a volt külügyminiszter.