Jelenetek egy barátságból

Molnár Piroska budai otthonában találkozunk. Barátságos lakás antik bútorokkal. A konyhában Szőrmók, az öreg cica üdvözli a vendégeket. Neki már mindent szabad: oda mászik föl, ott szundikál, ahol csak akar.

– Ő a főnök itthon – simogatja Piroska.
Pogány Judit meséli, szigetszentmiklósi házukba rengeteg kóbor, beteg állatot befogadtak. Most épp négy saját macskája van, s még másik öt beköltözött hozzájuk a környékről. A kertben „többgenerációs” süncsalád kosztol. Sok „éhes szájról” kell gondoskodnia.

Piroska és Judit nyugdíj mellett is éjjel-nappal dolgoznak. Nem a megélhetésért. Pogány Judit tavaly, hetvenedik születésnapja után nyilatkozta: „Ugyanazt a lázas szerelmet érzem a színház iránt, mint fiatalon.” Jelenleg az Örkény Színház tagja, mellette sokfelé vendégszerepel.

– Összesen tizenhat darabban játszom; februárban például harminc előadásom volt.
Molnár Piroska idén tölti be a hetvenet. Egyetlen szabad estéje sincs. Ő a Thália tagja.

– Tizenegy előadásban játszom, áprilistól újra próbálok. És művészi beszédet tanítok a színművészetein.
Piroska nemrég a Cottbusi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat kapta Pálfi György Szabadesés című filmjében nyújtott alakításáért. Jutka az Újratervezés című rövidfilmben játszott fantasztikusan: Tóth Barnabás alkotását már több mint egymillióan nézték meg az interneten.

De hogyan lehet bírni ennyi terhelést?

A test fájdalmait nem érzi a színpadon a színész, az alázat és önfegyelem átsegíti a legnehezebb pillanatokon is. Piroska és Jutka még soha nem kértek, nem is adtak vissza szerepet. Állóképességüknek már történelmi múltja van: megedződtek a kaposvári társulatban. Délelőtt próbáltak, délután sokszor átbuszoztak másik városba, ott „lenyomtak” egymás után két előadást, utána vissza Kaposvárra. És volt, akit éjjel taxi várt, vitte forgatni. Kőkemény munkából születtek a színházi legendák.

A két színésznő Kaposvárott találkozott, és sorsuk mintha ezer szálon fonódott volna össze.

Molnár Piroska 1945-ben született Ózdon. Édesapját nem ismerte: elesett a háborúban. A kislány édesanyjával egy kis faluba költözött, ott látott először mozit. Azonnal eldöntötte: olyan akar lenni majd, mint a „nénik” a vásznon. Amikor tervét másoknak is elmondta, kinevették. Többé nem beszélt az álmairól, de nem is adta fel őket. Jól tanult, gimnáziumba is mehetett volna, ám ő a szegedi közgazdasági technikumhoz ragaszkodott. Pedig utálta a matematikát. Viszont Szegeden nagy teátrum volt, és Piroskát csak az vonzotta, hogy színházba járhasson. Érettségi után elsőre felvették a színművészetire, Pártos Géza színészosztályába.

Pogány Judit Kaposvárott született 1944-ben. Apja kultúrmérnök volt, s bár a fronton sosem járt, tiszti rangja miatt a háború után másfél év börtönt kapott politikai okokból. Jutka bátyjával és édesanyjával kenyérkereső nélkül maradt. Miután az apa kiszabadult, nem tudott mérnökként elhelyezkedni. Szénsavirodát nyitott, szódás ballonokat töltött, csakhogy az államosítással mindent elvettek tőlük, s a férfi a családtól távol kapott állást. Nyolcéves múlt Jutka, amikor meghalt az apja. Édesanyja belebetegedett a tragédiába, a kislány bátyjával gyámszülőkhöz került Pestre. Később Jutka is közgazdasági technikumba járt, ő viszont imádta a matematikát, országos versenyeken oklevelet szerzett.

Neki is a színház volt a nagy álma, de ő sem merte mondani senkinek. Kollégiumi igazgatója biztatására mégis jelentkezett a főiskolára. Nem vették fel. Majd ’65-ben sikerült segédszínészként bekerülnie a Csiky Gergely Színházba. Akkoriban az volt az ország egyik legrosszabb teátruma, ám Jutka lelkesen nézte az előadásokat. A rosszból lehet a legjobban megtanulni: hogyan ne csináljunk színházat.

Azokban az években Molnár Piroska boldog főiskolás éveit töltötte. Osztálytársa és egyik legjobb barátja Koltai Róbert volt, a rendező szakon pedig Zsámbéki Gábor. Piroskát legfeljebb az bántotta, hogy ő nem naivaalkat. Nem játszhatja Júliát. Amikor egyszer kifakadt emiatt, Pártos Géza vigasztalta: „Későn érő típus vagy, Piroska, de csodálatos karakterszínész lesz belőled. Idővel mindent elérsz majd a pályádon.”

Pogány Judit sem remélhette Júlia szerepét. Kaposvárott a tánckarban táncolt, statisztált, kislányos alkatával, hangjával jelentéktelennek tűnt. Aztán egy csapásra megváltozott minden, amikor megérkezett Kaposvárra Zsámbéki Gábor. A Várj, míg sötét lesz! rendezésében Jutkára már komoly prózai szerepet bízott.

– A mi pályánkon rengeteg múlik a véletlenen. Ha nem pont akkor vagyok Kaposváron, ha nem jön Zsámbéki, sosem lett volna belőlem színész – emlékezik.
Társulatuk tagja lett Koltai Róbert is. Jutkával a kapcsolatuk barátságnak indult, majd összeházasodtak.

Eközben Piroska friss diplomásként Szegedre került. Oda, ahol diáklányként elbűvölten nézte a színházat. Igazgatóját, Komor Istvánt ’71-ben kinevezték a kaposvári teátrum élére, s persze kedvenc színészeit is hívta magával.

Koltai Róbert hamarosan levelet kapott Szegedről, Molnár Piroskától. Azt írta, ő is hozzájuk szerződött, s örül, hogy a főiskola után megint együtt lehetnek. Levelét úgy fejezte be: „Mondd meg Jutkának: szeretettel ölelem.”

– Nagyon meghatott, hogy Piroska ismeretlenül is ennyire elfogad. És amikor beállított hozzánk Kaposvárra, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem: sugárzó, igazi színházi személyiség. Szinte készen kaptam ezt a barátságot – idézi a múltat Jutka.
– Mintha mindig is ismertük volna egymást... – bólogat Piroska.
Sosem rivalizáltak. Kaposvárott évente tizenegy bemutatót tartottak, mindenkinek jutott feladat. Csapatuk tagja lett többek között Lázár Kati, Jordán Tamás, Kulka János, Csákányi Eszter. És a rendezők: Babarczy László, Ascher Tamás, Ács János, Gothár Péter, s később Mohácsi János. A színház számukra életforma volt, megszállott szenvedély. A gyerekelőadástól az operettig minden műfajban nevelték közönségüket.

Jutka sok rajongó levelet kapott, egyszer például egy miskolci egyetemistától. Megírta, milyen jól megy a sora, csak a kaposvári színház hiányzik neki nagyon. Piroska egyszer Korfun nyaralt, s a szálloda medencéjénél szólították meg magyarul: „Drága művésznő, rögtön megismertem. Kaposváron voltam katona, imádtam az előadásaikat.”

Amikor Zsámbékit 1978-ban kinevezték a Nemzeti Színház vezető rendezőjének, Kaposvárról Jutka és Piroska is vele tartott. Majd Zsámbékiék megkapták a Katona József Színházat, s az alapítók közt volt Molnár Piroska is. De nem sokáig maradt ott. Több színházi munkára vágyott, zenés darabokra is. És hiányzott a régi közösség. Pogány Judit akkor már évek óta újra Kaposvárott volt, biztatta barátnőjét: térjen vissza. Piroska ment. A drámai szerepek mellett műfajtörténeti alakítást nyújtott Mohácsi János híres rendezésében, a Csárdáskirálynőben is.

A két barátnő útjai később is különváltak. Piroska vezető színész lett az újonnan épült Nemzetiben – Jordán Tamás és Alföldi Róbert vezetése idején.

Jutka Kaposvár után „szabadúszott”. Vendégként játszott például az Elnöknőkben. A darabot 1996-ban mutatták be a Katonában. Még mindig telt házzal megy.

Mindketten nagyon szeretnek fiatalokkal dolgozni. Sokszor ingyen is.

– Számomra próbatétel, ha fiatal rendező hív. Ha kíváncsiak ránk, öreg színészekre, biztos nem vagyunk még porosak, modorosak – tűnődik Jutka.
– Áprilisban kezdek forgatni az egyik rendezőhallgató vizsgafilmjében... – folytatja Piroska.
Négy éve Kaposvárott vendégként játszotta Csiky Gergely Nagymamáját. A címszerep gázsijából megalapította a Nagymama-díjat, amelyet minden évben – az író születésnapján – a kaposvári színház két legjobb fiatal férfi és női színészének adják át.

Jutka és Piroska – ők mondják így – nem „nappali színésznők”. Idegen tőlük minden póz, színészallűr. Ha akad egy szabad estéjük, színházba mennek, egymás előadásait mindig megnézik. Őszinte kritikusok, de jó tanácsokat nem osztogatnak egymásnak. A tisztelet és a kölcsönös odafigyelés a barátságuk alapja.

Faggatom őket: hol szoktak találkozni, mi a törzshelyük? Nevetnek. Arra még nem volt példa, hogy csak úgy beüljenek egy kávézóba. Viszont évtizedek óta mindennap beszélnek telefonon, előadások után éjjel is hívják egymást. A bajban is számíthatnak egymásra. A színész „munkaeszköze” a saját személyisége: válásokat, tragédiákat mindketten átéltek.

– Akármi történik, Piroska az első, akit hívok. Ő is bármikor kereshet, csak hát Piroska nagyon erős és tudatos. Csodálom, ahogyan pontosan meg tud tervezni előre mindent. Ha fél órája van, hogy odaérjen valahová, egy percet sem késik. Én még el sem indultam, már pánikolok.
Baráti körüknek harmadik tagja is van: Csomós Mari. Az éjszakai telefonbeszélgetéseknek állandó résztvevője ő is.

Az Örkény Színháznak megalakulása óta tagja Pogány Judit. Mácsai Pál igazgató-rendező úgy gondolta, Jutkának mindenképpen el kell játszania Orbánnét a Macskajátékból. A történetben az idős asszony nővérével, Gizával tudja megosztani érzéseit. Mivel Giza külföldön él, telefonon tartják a kapcsolatot. Mácsai tudta, hogy szinte testvéri a kötelék Jutka és Piroska között. Hallott az éjszakába nyúló telefonbeszélgetéseikről is. Ki mást kért volna fel Giza szerepére, ha nem Piroskát? Karaktere is illett a higgadt Szkalla nővérhez. A rendező Paula szerepére Csomós Marit hívta vendégjátszani. Ajándék játék ez a három színésznőnek. Ráadásul a legendás kaposvári csapatból Jordán Tamás alakítja Orbánné öreg trubadúrját.

A Macskajátékról gyönyörű színházi fotók készültek. Egyiken az idős Szkalla lányok összeölelkeznek. Amikor a fotót meglátta Pogány Judit, felidéződött benne egy régi kép. Meg is találta otthon. A fekete-fehér felvétel 1974-ben Kaposvárott készült, az Ahogy tetszik próbáján. Piroska és Jutka láthatók rajta még nagyon fiatalon: nevetve ölelik át egymást.

A fényképeket kitették az Örkény Színházban, s azóta már bejárta a Facebookot is. A két fotó születése közt negyven év telt el. Emberöltőnyi történelem. Minden megváltozott az országban. De Molnár Piroska és Pogány Judit barátságát nem koptatta meg az idő.