Játék fedél nélkül

A járdán alvó ember dideregve húzza magára a rongyos takarót. Alig hihető, hogy ettől melege lesz, talán bízik a mozdulatban: ha alaposan beburkolózik, mégsem fázik majd annyira. A hajléktalan vastag újságpapírkötegre hajtja le a fejét, a szeméig lehúzza márkás sísapkáját. A pokróc alól kilátszik a rongyos télikabát széle, az elnyűtt, malteros nadrág és a bakancs, amelynek talpa leválni készül. A meggémberedett ember álmában mintha motyogna, talán ez a mellékhatása a mellette heverő pálinkásüveg elfogyasztott tartalmának.

A földön fekvő mellett elsétálók arcán jól látszik az iszonyat, néhányan a fejüket is elfordítják, hogy mindez velük is előfordulhat, ők is feküdhetnének hullámpapíron, lila arccal, borostásan az utcán. Néhányan később indulatosan fejtegetik barátaiknak, mennyire gyűlölik a dologtalan, kolduló hajléktalanokat, akik szégyentelenül mutogatják nyomorukat a világnak. Pedig ha figyelnének, olvashatnának az utcán tengődő, jobb napokat látott népművelőkről, szakmunkásokról, újságírókról, esetleg orvosokról vagy a minisztériumi tisztviselőről, aki állítólag hajléktalanszállóról jár a hivatalba... Először csak a munkájukat veszítik el, majd depresszióba esve a családjukat is, végül pedig utcára kényszerülve hullámpapíron alszanak.

Ha legalább gondolatban eljutunk egzisztenciánk, létezésünk törékenységéig, akkor ráhangolódhatunk a szokatlan játékra. Segít ebben a Budapesti Módszertani Szociális Központ munkatársai által Bass László egyetemi oktató, szociológus közreműködésével készített stratégiai játék, amely a fedél nélküliek útkereséseit, döntési helyzeteit szimulálja. A start feltétele: utcára kerültél, jelen esetben mindegy, hogy az építőipari céged ment tönkre, mert nem fizetett a megrendelő, vagy az önkormányzat pakolta ki és rombolta le az évekig fényesített kunyhódat, esetleg kilakoltattak, mert nem fizetted a rezsicsökkentés után maradt rezsit, netán a feleséged vitte el a gyerekkel együtt a lakást, mert részeges voltál. Ez most nem számít. Csak az, hogy hajléktalan vagy, és újra otthont akarsz magadnak. Ehhez a játékban össze kell gyűjtened rongyos százötvenezer forintot. Ez tényleg gyerekjáték. Majd meglátják...

Az akcióban négyen vehetnek részt. Mint valami valóságshow-ban, nekik kell kibírniuk szeptembertől áprilisig az utcán. Persze hogy zömében a téli hónapokat. A szabály szerint vállalhatsz munkát, de tetszés szerint koldulhatsz is, eldöntheted, hogy fizetsz-e a meleg szállásért, vagy kapualjban, kirakat alatt húzod meg magad. A négy játékos máris felsorakozik az asztalnál, elsőként Gábor, aki kockáztat, Körte, az óvatos, Viktor, aki azzal ül le, hogy csakazértis megmutatja, és saját otthont szerez, végül Bálint, aki csupán túl akarja élni a nyolc őszi-téli-tavaszi hónapot, előre lemond az albérlet megszerzéséről.

Elsőként Gábor, a szakállas színész dob, de már előtte bejelenti, hogy ő csak a pénzre hajt, az egészségével nem foglalkozik. Ez stratégiai kérdés, mert ha nagy hidegben nem fizet be az éjszakai szállásra, akkor rövidebb ideig él. Minden utcán töltött év valójában háromnak számít. Ezért fog Gábor harmincöt évesen hatvannak kinézni. Szóval Gábor lendíti a kockát, s amilyen mázlista, ötöst dob. Ezzel negyvenezret nyer, plusz megkapja a mindenkinek járó havi illetményt, amivel együtt vagyona máris hetvenezer forintra rúg. Elégedett mosoly a reakció, bár nem felhőtlen a boldogság. Az eseménykártya kihúzása után ugyanis kiderül, hogy Gábor minden göncét elvették a basáskodó közterület-felügyelők. A játékos kelletlenül új cuccot vesz – lophatna is, de az veszélyes –, különben újabb éveket vonnak le az életéből.

Máris Körtén a világ szeme. A tapasztalt szociológus peches, kettest dob, de ő is felmarkolja az indulópénzt, a harmincezret, ám a felét azonnal befizeti éjszakai szállásra – ahol persze csak este 10 és reggel 6 között tartózkodhat –, mert ugye nem felejtették el: ő az a hölgy, aki félti az egészségét. Ezért „sokat” költ szállásra és kajára. Dolgozni nem megy el, mert a szabályok szerint aki munkát vállal, biztosan nem jut ingyen ebédhez. Oda ugyanis korán kell elindulni.

„Csakazértis” Viktor is felveszi az indulópénzt, de sajnos ő is peches. Már az elején kénytelen a harmincezer felét éjszakai szállásra fizetni, mert a sorskártyája szerint influenzás lett, két hétig feküdnie kell, ezt húszezer forintja bánja. Ha a betegséget lábon hordaná ki, éveket veszítene életéből. Viktor bosszús! A játékosok egymásra néznek, szemmel láthatóan most gondolják át először: tényleg, mit kezd magával egy hajléktalan, ha lázas beteg?

A kérdés a levegőben marad, mert Bálinton a sor, felveszi a kezdőtőkét, kíváncsian ropogtatja a három tízezrest. Gondosan előre befizeti a szállásköltséget, majd a sorskártyája szerint – mintha a valóságban lennénk – a többi pénzt már az első éjszaka ellopják tőle a hajléktalanszálláson. A következő hónapokban kukákból kénytelen táplálkozni. Pedig milyen szépen elgondolta, hogy nem iszik, nem dohányzik, még dolgozni is elmegy, de hát nincs pénze közlekedésre. Bálint indulattal belerúg a szék lábába. Akkor jön rá, hogy ez csak játék, de nevetni nincs kedve.

Új hónap, új pénzek, új döntések. Gábor, a szakállas színész újabb harmincezret kaszál – korábbról van még hatvanötezer forintja –, mert, tudjuk, nem költ sem szállásra, sem kajára. Bár már hideg van, elég a jeges kapualj meg a szemetes, ahol mindig akad valami harapnivaló. „Gazdag” hajléktalanunk viszont bevallja: aggódik, nehogy őt is meglopják. Amire a fagyos éjszakában mindig van esély. Ráadásul a hideg miatt újabb életéveket vesznek el tőle, és ha ez így megy, kényszergyógykezelésre küldik, ami neki nagyon drága lenne. Izgalommal figyeli a sorskártyát, kicsit tétova mozdulattal húz, hisz kilencvenötezerért – amennyi neki van – manapság embert is ölnek az utcán. Reménykedik, ez hátha nincs a pakliban. Megússza.

Eljött Körte ideje, neki kedvezett a sorskártya, mert talált egy pénztárcát, benne húszezer forinttal, iratokkal együtt megér huszonöt lepedőt. A dilemma az, visszaadja-e az egészet tulajdonosának, hiszen akkor plusz jutalmat is kaphat, de előfordulhat, hogy a tulaj fukar, és veszhet az egész. A szociológusnő töpreng: kéne a pénz kajára, no meg persze a lakásra. A nagy kockázat miatt végül megtartja a tárcát, ezzel már neki is van huszonötezer forintja, de nem érzi jól magát, pedig játék az egész.

Viktor „csakezértis” jót igyekszik dobni. Ezúttal a szerencse hozzászegődik: sorskártyája szerint hétvégi munkára kap ajánlatot, amivel akár húszezer forintot is kereshet. El is fogadja a kecsegtető ajánlatot, de miután korábban nagybeteg volt, a túlhajszoltság miatt fogytán az egészsége. Ezért ivásnak adja a fejét. Az alkohol persze nem old meg semmit, legfeljebb azt a néhány másodpercet teszi elviselhetővé, amíg az ember legszívesebben belehalna a kilátástalanságba. De Viktor még életben marad, és több mint huszonötezret félre is rak. A mázlista...

Bálint, akitől korábban ellopták az összes pénzét, nem adja fel. Kéregetéssel szerez ötezer forintot, ebből napi néhány százat szerencsejátékra költ, mert hátha „bejön”. Eddig még nem jött be, de most újra kipróbálhatja. A sorskártyája szerint a tipp-mix sunyin azt ígéri, hogy húszezret nyerhet, ha jól tippel. Vagy ugyanennyit bukhat. Bálint meginog: ő ugyan kipróbálná, a játék szerint legfeljebb kórházba menekül. De akit képvisel, aki a valóságban is hasonló helyzetbe kerül, ő vajon mit csinálna? Ha rosszul dönt, végképp elveszti a reményt, hogy valaha sikerüljön. Bálint kockáztat, és nyer. De így is csak huszonötezer forintja van, ami semmire sem elég, mert a valamihez százötvenezer kellene.

Újabb és újabb körök következtek. Gábor, a színész mindvégig jól lavírozott. Igaz, néhány fiatal lelökte a villamosról, megsérült, nála is jelentkezett az utcai lét miatti stressz és vele az alkohol, de újabb munkát vállalt, szabad idejében koldult, csak esténként olvasgatta kedvenc regényét, a Monte Cristo grófját. A játék végére majdnem elfogyott az élete, de végül beért a célba százhuszonnyolcezres megtakarítással. Körte is pozitív mérleggel zár, célja csak annyi volt, hogy átvészelje a telet. Ami azért sikerült, mert csatlakozott egy szektához, ahol enni adtak neki, de öröme nem felhőtlen, mert időnként szexmunkára kényszerült. Lakásra persze neki sem jutott, de maradt ötvenötezer forintja. Viktor nyolcvanezerig tornászta fel magát. Bálint viszont halálos betegen kórházba került, de egy váratlan sorskártya ötvenezer forintos örökséghez juttatta. Karácsony éjszaka pedig valaki meleg teát, némi ünnepi harapnivalót, süteményt vitt le neki az utcára. Akár az életben.