IV. Károlyról

Ritka eset, de ezúttal nem értek egyet nagyra becsült levelezőtársammal, Del Medico Imrével. Ő az utolsó magyar uralkodó, IV. Károly és neje magyarországi áttemetését javasolja, ami hasonló hajcihőt eredményezne, mint Horthy Miklós kormányzó (hivatalosan nem állami) kenderesi újratemetése. Itt, mint közismert, az Antall-kormány számos minisztere megjelent.

Károly jó szándékú, ám balkezes politikusnak indult, aki ugyan fellépett az első világháború mielőbbi befejezése érdekében, ám azt sem a körülmények okán, sem saját gyengesége miatt nem sikerült elérnie, így végül birodalma még inkább a németek mellett kötelezte el magát – a végső szétesésig. Ezután két ízben próbált puccsal visszakerülni a hatalomba, sikere esetén hazánk újabb háborúba sodródott volna a kisantanttal. A második alkalommal ütközetre is sor került Budaörsön. Sajnos Magyarország épp most távolodik el a köztársasági eszmétől, nehogy már ezt egy monarchista felhajtással tetézzük!

Egyébként míg Károly Funchalban, Madeirán nyugszik, neje, Zita hamvai a bécsi kapucinus kriptában találhatók – így őt előbb ki kellene kérni onnan. Nincs más bajunk?

A Habsburgok sok rosszat okoztak hazánknak az évszázadok alatt – Ausztria című versében Petőfi a népek átkával sújtotta őket, s megjósolta: „Földönfutók lesznek császárjaid.” Két pozitív figura akadt közöttük: József nádor és Ottó, az egykori trónörökös. (Erzsébet királynét inkább a Wittelsbachok közé sorolom.) Nem hiszem, hogy e dinasztia megérdemelné, hogy utolsó uralkodóját hazánk díszsírhellyel jutalmazza a Mátyás-templomban. Hagyjunk meg inkább híveinek egy távoli zarándokhelyet.

Fábri Ferenc
E-mail