Isten hozott, ördög vihet

– Mindenki eltűnt, akiről a törvényes képviselője bejelenti, hogy a 18 év alatti, felügyeletére bízott gyerek nincs ott, ahol lennie kéne. Ez az intézetisekre is vonatkozik – mondja Oláh László őrnagy, a BRFK Bűnmegelőzési Osztályának megbízott vezetője.

Hozzáteszi: sok esetben a nevelők valóban tudják, hol a gyerek, ezért nem számít eltűnésnek. Ennek ellenére bármikor bejelentést tehetnek.

– Mi pedig azonnal intézkedünk. A járőrök körözés nélkül is a megadott területen cirkulálnak és igazoltatnak. Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása ugyanis bűncselekmény. De ha nem kapunk információt, vagy csak késve, akkor mit tehetünk?

A fővárosban 2007-ben a 0–18 éves korosztályban 2129 eltűnést jelentettek, ennek csaknem nyolcvan százaléka intézetből történt. 510 esetben egy napon, 1101-ben pedig egy héten belül előkerült a keresett személy. Mindössze 18-szor fordult elő, hogy 90 napon túl még nem volt meg, és háromszor, hogy évekig nem került elő valaki.

– Vigyázzatok, rá ne lépjetek cipővel a szőnyegre, itt minden nagyon tiszta. Főleg az ágya – csúfolódik egy lány, mielőtt a kétágyas hálójukba lépnénk.

Szobatársára, a 15 éves Margóra utal. Pár hete hozták vissza.

– Õ a legnagyobb prosti az intézetben. Erőszakos kis köcsög, balhézott is – teszi hozzá felindultan.
Margó szótlanul áll. Szobájuk falán gyerekkori fotók, fényképek fiúkról, lányokról, akikkel összeölelkezve áll. Becsukja az ajtót. Hallgatunk.

– Nekiugrott a nyakamnak, én meg adtam neki. Utálok itt mindenkit. Elszakítottak a régi csoportomtól, mert valamelyik kis buzi azt mondta, molesztáltam – töri meg a csendet.

Tuti mobil

Diktafont veszünk elő.

– De tuti telefonod van! Én most épp Sony Ericsson W 500-I-t szereztem.

A mobilok a gyengéi. Ha kell, szerez pénzt rá.

– Közös kasszán vagyok pár lánnyal. Vannak telefonszámok, azokat hívjuk. Főleg pasik, nekem lányok is. Jönnek értem, elvisznek lakásra.

Tíz-húszezer a tarifa, úgy húsz percért. Megesett, hogy Margó 100-150 ezret keresett egy nap, és akár hat-nyolc férfivel is összejött.

– Ha szadista, perverz hülye állatok kiadják rá a pénzt, miért ne csináljam? Ezért vagyok szökésben állandóan. Kétszer megmásztam a falat is. Egyszer hívott egy csávó, hogy több százezer forintos üzlete lenne. Akkor több pasival kellett lenni, egymás után. Kellett a pénz, heroinra.

Fecnire firkál, amíg beszél, sikálja a papírt a toll.

– Futtattam is, fiús alkat vagyok, biztos észrevetted. Sok lány szerelmes volt belém, megtették, amit mondtam. Kati barátnőmet is én vittem bele, teljesen rákattant.

Mégis úgy döntött, befejezi. Nemcsak az utcát.

– Tönkrevágnak kívül-belül, többet nem lesz nő belőled, beleuntam. Tegnap kötelet csomóztam a radiátorcsőre, felakasztottam magam, de bejött az egyik lány, ő szedett le.

Kintről kiabálás hallatszik, egy csoporttárs, Marcsi rúgja be az ajtót.
– Miért mondta anyád az igazgató néninek, hogy azért kötötted fel magad, mert verünk? Ezt a mocsadékot! Majd kap a pofájára.

Kokain, bármi

Ordítozás, ajtócsapkodás. A nevelőnő jön, megöleli Margót.

– Bőgd csak ki magad – nyugtatja.

Percekig állnak így.

– Falatkának hívom, mert olyan kicsi – magyarázza nekünk. – Vannak veszekedések, az előbb kártyázás közben az egyik lány darabokra tépte az összes lapot.

Levezetésnek kis mozgás a tornateremben, Bandi bával hárman ballagnak át kosarazni. Marcsi hóna alá kapja a rádiót, dübörög a house dobálás közben.

Margót közben átengedik az „övéihez”, a másik csoportba. Könnyed délutáni ejtőzés, tévénézés, zenehallgatás.
A 16 éves Dzseniferrel váltunk pár szót. Õ két és fél hónapig volt szökésben. Kint a barátai vesznek ki neki albérletet, ott „dolgozik”. 12 évesen kezdte.

– A nővérem prosti, ő vitt bele. Tetszett, ahogy viselkedik, átvettem a stílusát, jó cuccai voltak. Meg anyagos is vagyok, kokain, speed, jöhet crack, bármi. Legtöbbször nem is voltam magamnál a drog miatt, így nem hagyott bennem emléket a dolog. Amikor egy afterpartyn be voltunk állva, az egyik srác filmet is készített rólunk.

Általában a barátnőjével dolgozik.

– Tízezret kérünk, közben kizsebeljük a fiút. A pénzt meg elvásároljuk vagy eltaxizzuk. A múltkor összejöttem egy gazdag sráccal, aztán bemutattam neki pár lányt, erre végigment a fél intézeten. Küldött csomagokat, pénzelte a csajokat, a kapuban várta őket. Ha valamelyik lány elkezdi, nem úgy adja tovább a többieknek, hogy nem jó, ne csináld, hanem mintha mindennapos lenne. És mindenki lefeküdt vele.

Elárulja: a lányok között is akadnak stricik, ők a beszerzők. Lakásra viszik a többieket, ott dolgoztatják őket.
– Egy nyuszibb csajnak azt hazudják, lesz munka. Erre leviszi vidékre, sokszor el is adja.

A buli vége

– A legfiatalabb futtatónk Marcsi. 14 éves. Picike, vékony, mintha maga Árvácska érkezett volna közénk. De ha megszorul, maga is kiáll az út mellé – mondja az igazgatónő.

Néha fénykép alapján „ajánlják” egymást a lányok. Máskor egy drogozásba csapó buli vége az, hogy kint maradnak.

– Nem arról van szó, hogy bekerül a szép, szőke árva kislány, akit az intézményrendszer nem tudott kezelni, ezért prostituált lett. Ide eleve olyan gyerekek érkeznek, akiket bántottak, megerőszakoltak. Akiknek van előéletük.
Az igazgatónő a statisztikát idézi: a lányok 10-15 százalékánál ott a gyerekkori trauma: alkoholista, bántalmazó apa, szexuális abúzus, hideg anya, szülő halála, rossz szociális körülmények, sokgyermekes család, kirekesztettség, megalázás.

– Az egyik kislány elé a nevelőapja kilökte a földre az ételt, onnan kellett felennie, mint a kutyának. És ez volt a legenyhébb, ami történt vele. Ilyesmi után természetes, hogy a testüket sem tartják értékesnek, a prostitúción nem ütköznek meg. Úgyse érek semmit – ez a legtöbbet hangoztatott mondatuk.

Amit akar

Az intézetisek körében tavaly mégis ugrásszerűen nőtt a prostitúció.

– Túl nagy szabadságot kaptak a gyerekotthon lakói. A gyakori kimenőket nem tudjuk követni. Kérdés, alkotmányos joga-e egy fiatalnak, hogy azt csináljon magával, amit akar. Nem biztos, hogy átlátja a helyzetet. És az sem megoldás, hogy hátradőlünk: nem segíthetünk neki, mert nem akarja. A törvényhozók a saját gyerekeiket, ha drogozna és prostitúcióra kényszerítenék, vajon mindennap elengednék? – kérdezi az igazgatónő.

Mert a lányokat könnyű kicsábítani.

– Emlékszem, amikor Kati pár hét kintlét után kivágta ide az asztalra a Gucci napszemüvegét – mondja a növendékügyi csoportvezető. – Máskor azzal dicsekedett: a fiúja kint elviszi kínai boltba, azt vesz, amit akar. A strici azt kínálja, álljon ki pár órára, aztán viszi McDonald’sba, diszkóba, kap drogot, mobilt, menő cipőt, sok pénzt. Mi meg azt, járj iskolába, hogy meglegyen a nyolc osztályod, pár év múlva meg akár eladó is lehetsz havi nyolcvanezerért.
Nem túl imponáló. Szöknek is a lányok, ha csak tehetik.

Az egyik futtatóval beszélnénk.

– Jól megtermett, határozott egyéniség – tudjuk meg a felügyelőtől.

Õ Teréz. Már nagykorú.

– Egyik osztálytársammal találtuk ki, futtatásból csinálunk pénzt. Szereztünk lányokat, aki nem állt kötélnek, azt megvertem, megfenyegettem – darálja flegmán. – Amikor valamelyik csaj megígérte, de nem jött, odamentem az iskolájához, mondom neki, Nyuszikám, gyere ide. Hirtelen vagyok, megkaptam a haját, berántottam az autóba. A gyűrűm beleakadt a piercingjébe, szétszakadt a szája, ahogy adtam neki a pofont.

Teréz 13 évesen kezdte a bizniszt. 14–18 év közötti lányokkal dolgozott.

– Gumi nélkül nem hagytam őket elmenni. Ha végeztek, a vécében levetkőztettem őket, átkutattam minden hajlatukat, a hajukat, cipőjüket, bugyijukat. Egy forintot sem tudtak eldugni.

A pénz, a pénz

Pár óra alatt 30-35 ezer is összejött egy lányból – külföldön dupla a tarifa.

– Bécsbe vittem őket, egy bárba. De volt olyan is, akit eladtam. Jön a cigány: de jó nőd van! Mondom: megveszed?

Kétszázezret kaptam érte, neki pár hét alatt behozza az árát.

Esztendeje, egy bécsi turné alatt fogták meg Terit a határőrök.

– Két év javítót kaptam. De ezt nem lehet abbahagyni. A pénz, a pénz, a pénz, az kell. Elgépezem, ruhát, aranyat veszek. Betankolok, másnap megyek Olaszba, senkire nem vagyok utalva. Én nem fogok meg egy seprűt napi tíz órába hetvenezerért. De én magam, ha milliót adnának, akkor se állnék ki. Minek, ha van, aki megcsinálja?

Marcsi is szóba áll velünk, külön helyiségbe vonulunk. Egy éve nem mehet ki az intézetből.

– Szöktem rengetegszer, ha egyszer kiengednek, nem jövök vissza.

Erőteljes mozdulatokkal rajzol.

– A mostohaanyám utált, az apukám megvert miatta. Iskolába nem jártam, helyette elmentem a haverokkal. Elkezdtem drogozni, speedeztem, bogyóztam, volt minden. Szeretem, közben nem gondolok rosszra. Ha elvonási tünetek vannak, nekimegyek valakinek, vagy elsírom magam.

A prostitúciót tagadja.

– Nem igaz az egész, soha nem álltam ki, lenézem a prostikat, mert anyukám is az volt. Inkább lopok, rabolok, de nem követem az ő példáját.

Az intézetben lassan telik a délután, másodjára vagyunk itt. Kati 17 éves, szökésben volt, pár hete van bent. Szobája falán felirat: „Isten hozott, ördög vihet.”

– Csak akkor csináltam, ha szükségem volt pénzre. Partnert a neten találtam. Van egy különleges oldal, oda soroltam. Ha hívtak, mentem, a komplett csomag nyolcezer...

– Nincs cigid? – szakítja meg Zsanett, amint belép a szobába. – Legközelebb hozol? Rövid piros Malbi kéne. Hozol tényleg? – darálja a szöveget.

Margó is csatlakozik, Kati ölébe ül, Marcsi is bejön.

– Hol a múltkori fotós? Tudjátok, milyen jól nézett ki a srác! – fordul a többiekhez.

Csacsog a csapat. Megtudjuk, egyik sorstársuknak nemrég babája született.

– Mercedesnek akarta hívni, mondom: legyen inkább Opel. Vagy Kolompár Sony Ericsson – poénkodik Zsanett.
Kint vacsorához gyűlnek a lakók. Sertésmájkrém, paprika, szelet kenyér.

– Mit magyarázott maga összevissza a halott apámról? – fakad ki Kati a nevelőre. – Mit képzel? Felhívjam magának?
Egyetlen mozdulattal söpör le mindent az asztalról.

Dzsenifer ront ki a szobájából.

– Ki csinálja megint a cirkuszt? Mit asszony-kodsz itt? – ripakodik Katira. – Ezt a kis hülyét, játssza itt magát!

Piros Malbi

Cigiszünet kint, a levegőn. A nevelő szálanként osztja a bagót. Mindenkinek egyet, rajta a neve kezdőbetűje. Már a lépcsőn halljuk, amint bentről valaki az ajtót rugdossa, kiabálás, veszekedés.

– Menjetek tovább! – tolja a csapatot a tanárnő. – Alig három hete vagyok itt, még nem szoktak meg – magyarázkodik.

A biztonsági őrt riasztja, ő tesz rendet. Közben a bejárat előtt füstölög a csapat. Búcsúzóul Zsanett integet:
– Akkor piros Malbi, első emelet, harmadik szoba.