Integrátor

- Megválasztása után jól berúgta az ajtót egy tévényilatkozatával.

– Mit mondtam?

- Azt, hogy az elmúlt nyolc év kormányzása szerencsétlen malőr volt.

– Ennyire durva azért nem szoktam lenni. Azokkal vitatkoztam, akik úgy tekintenek a választási vereségre, mint egy kínos epizódra. Úgy látják, a szocialista kormány a világgazdasági, pénzügyi válság és számos más külső tényező miatt nem tudott megfelelően teljesíteni, de alapvetően jó úton haladtak a dolgok.

- És ön szerint nem így van?

– Sokkal mélyebb elemzésre van szükség. Nem tudok egyetlen olyan társadalmi csoportot sem említeni, ahol ne veszítettünk volna pozícióinkból. Történelmi vereséget szenvedtünk. Ha nem nézünk ezzel szembe, három veszély fenyeget minket: széteshet a párt, „ellengyelesedik”, azaz felaprózódik, és eltűnik a hazai szociáldemokrácia, vagy – az SZDSZ mintájára és hozzá hasonló sorssal – kis liberális párttá válik az MSZP.

- Azt nyilatkozta korábban, hogy a szocialista kormányoknak csak a modernizáció volt a fontos, de az emberekkel nem foglalkoztak. Ennyi volt csak a bűnük?

– A modernizáció nem öncél. Reformokról beszéltünk, de arról nem, hogy azok milyen hatással lesznek az emberekre. Akik a változtatásokat kitalálták, úgy beszéltek, mintha kereskedelmi kamarai közgyűlésen lettek volna. Akik az államot irányították, úgy viselkedtek, mintha multinacionális vállalatot vezetnének.

- A Fidesz most rabszíjon szeretné látni a volt vezetőket: Gyurcsányt, Bajnait.

– A Fidesz-frakció előtt is azt mondtam, az elszámoltatás helyes dolog. De gusztustalan, elfogadhatatlan, ha ez a szándék leszámolássá válik. Ki fogok állni azok mellett, akiket politikai üldöztetés ér.

- Egyszerű a dolga, hiszen a kilencvenes évek elején jó viszonyt ápolt Orbán Viktorral. Csak fel kéne hívnia.

– Amikor a Külügyi Intézet igazgatójaként dolgoztam, Orbán a parlament integrációs bizottságának volt az elnöke. Intézményünk megfelelő dokumentumokkal, információkkal segítette az elnököt, ahogy minden parlamenti párt illetékesét. Mindketten hívei voltunk az uniós csatlakozásnak, és szívélyes kapcsolat alakult ki közöttünk. Aztán egészen az államfőjelölésig nem beszéltem Orbán Viktorral. Bízom abban, hogy a jövőben is fenntartható lesz ez a korrekt viszony.

- Az elemzők megelőlegezik önnek a bizalmat: azt állítják, ön elnökhelyettesként összefoghatja a platformokat, pacifikálhatja a pártot.

– Nem vagyok a konfrontáció híve. Szétesik a párt, ha a liberális és a szocialista csoportok elválnak egymástól. Nagy tragédiának tartanám, ha Szili Katalin mozgalma eltávolodna a párttól, vagy szembemenne vele. De ugyanez érvényes Gyurcsány Ferencre is. Ha a volt kormányfő körül csoportosulók nem a párton belül képzelnék el a jövőt, az nagy csapás lenne az MSZP-re. De azt nekik is figyelembe kell venniük, hogy a politikatörténet szerint azok, akik eltávolodnak egy párttól, utána a pusztában kénytelenek bolyongani, igen kevés eséllyel pályázhatnak arra, hogy valaha is eljutnak az ígéret földjére. Kicsit zavarosak ma a pártbéli viszonyok. Szalai Sándort, a híres szociológust 1945-ben megkérdezték, hogy a szocdemeket vagy a kommunistákat részesíti-e előnyben. Ő azt válaszolta: „A szocdem párt egy kuplerájhoz, a kommunista párt pedig kaszárnyához hasonlít. Miután egész életemben jobban szerettem kuplerájba járni, inkább a szociáldemokratákat választom.” Ma jobboldali ellenfeleinknek is mintha a kaszárnya tetszene jobban. Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen „kupis” jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához.

- De hogyan férhet meg egymással a népnemzeti, balfordulatot sürgető Szili Katalin a liberális Gyurcsány Ferenccel, vagy Gyurcsány Mesterházy Attilával?

– Itt mindenkinek kell hogy helye legyen. Mindent megteszek azért, hogy segítsem integrálni ezeket a csoportokat. De politikai, egyetértési minimumra szükség lesz. Még a választási vereségnél is nagyobb baj, hogy nem tudtuk megfogalmazni azokat a szocialista alapértékeket, amelyeknek elfogadásával tagja lehet valaki ennek a pártnak.

- Mit tartalmazna egy ilyen dokumentum?

– Nagyobb szociális érzékenységre van szükség. A vélt gazdasági racionalitás oltárán nem áldozhatjuk fel a magyar társadalom fontos csoportjainak érdekeit. Egy modern szocialista mozgalom magáénak vallja a liberális demokrácia elveit, de annál többet is kell nyújtania. A demokrácia valódi esélyegyenlőség nélkül nem eléggé vonzó, és így nem tud ellenállni a tekintélyuralmi törekvéseknek, a szélsőségesek térnyerésének. Továbbá, ki kell mondani: a nemzeti szimbólumok a mieink is. Az nem járja, hogy a konzervatív politikusok mellett már időnként baloldaliak is nemzetieknek neveznek jobboldali pártokat.

- Azt mondja, radikálisabb nézeteket vall szocialista társainál: nagyobb szerepet szán a szakszervezeteknek. De hiszen a többi vezető – így Mesterházy Attila is – az érdekvédőkkel való kapcsolatfelvételt szorgalmazza.

– Először is: semmiféle szerepet nem adnék azoknak a vezetőknek, akik saját zsebükre dolgoztak, részt vettek a szakszervezeti vagyon elherdálásában, privatizációjában. Képtelen helyzet alakult ki Magyarországon: a cégek büntetik az érdekvédelmet, sok vállalatnál létre sem jöhetnek a munkavállalókat védő szervezetek. Segítenünk kell a szakszervezetek megerősödését, újak megalakulását. Más progresszív civilszervezetek és csoportok létrejöttét is támogatnunk kell. Hívhatjuk ezeket akár önvédelmi szervezeteknek, akár demokrata köröknek, a lényeg az, hogy lépnünk kell. A nálunk gyerekcipőben járó fogyasztóvédelmet is fel kell karolnunk. Abszurd, hogy Magyarországon sok mindent, elsősorban a multik termékeit drágábban lehet vásárolni, mint a szomszédos Ausztriában. A településeken létrejöhetnének fogyasztóvédelmi szervezetek. És ami a leglényegesebb: állást foglalunk a teljes foglalkoztatottság mellett. A szocialista pártnak olyan mozgalmakat kell bátorítania, amelyek ezeket a célokat tűzik a zászlajukra.

- Pont a szocialisták nevettek nagyot, amikor meghallották Orbán teljes foglalkoztatottságra vonatkozó ötletét.

– A jobboldal behatolt abba a térbe, amelyet mi elhagytunk. Ostobaság erre azt mondani, hogy ehhez a Fidesznek nincs joga. Nekünk nem lett volna jogunk kivonulni innen. De megtettük, és súlyos árat fizetünk érte.

- Szép ötletek, javaslatok, de lesz-e elég hatalma, ereje a párton belül ahhoz, hogy meg is valósuljanak?

– Nem vagyok egyedül. Hasonló eszményei vannak a pártelnök Mesterházy Attilának. Nagy örömmel töltött el, hogy a legutóbbi pártkongresszuson sok küldött biztosított a támogatásáról.

- Hallgatva önt, úgy tűnik, hogy a sok kacskaringó után vissza akarja rángatni a pártot a baloldalra.

– Az MSZP-nek ismét magáévá kell tennie a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság, a mások iránti felelősség ideáit. Micsoda dolog az, hogy emberek milliói kiesnek a munka világából, remény nélkül? Még szörnyűbb, hogy a gyermekeik sem képesek már visszakapaszkodni. Ha az emberek nem végeznek hasznos munkát, elveszítik az önbecsülésüket. Ennek felismeréséhez nem feltétlenül kell szocialistának lenni. „Csak” humanistának. Vagy egyszerűen tisztességes embernek.