Immunerősítő életmesék – Tabukat dönt és tévhiteket oszlat a Hivstory
Aladár már órákkal a rendelés előtt megérkezett a „Karolinába”, az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat rendelőjébe. Ahogy belépett a szobába, azonnal elsírta magát. Már tisztában volt vele, hogy HIV-pozitív, valójában nem is szűrésre jött, hanem hogy valaki segítsen neki, és magyarázza el, most akkor hogyan tovább. Egy állami rendelőintézetben tudta meg, hogy baj van. Gonorrhoea tünetei miatt ment el a vizsgálatra, ott leszűrték más nemi betegségekre is, valamint elvégeztek rajta egy HIV-tesztet is. Ez utóbbi pozitív lett. Aladár összetört, szüksége lett volna néhány együttérző szóra. De nem kapott sem megértést, sem támogatást. A protokoll szerint beszámoltatták a korábbi szexuális partnereiről, hogy őket is tájékoztatni lehessen a fertőzés veszélyéről. Sorolni kezdte a neveket, amelyek közül az egyikre az orvos és az asszisztens is felkapta a fejét. „Á, szóval maga is volt vele? Na szép!” És összenevettek. Aladár végtelenül megalázónak érezte a helyzetet. Oda lett a bizalma, ezért is kopogott be a Karolina úti anonim tanácsadásra. Itt együttérzéssel fogadták, kis idő múltán sikerült megnyílnia. Elmondta, hogy párkapcsolatban él, a vírust egy félrelépés során kapta el. Később a párján is elvégezték a szűrést, a teszt negatív lett. Aladárnak hamarosan megbocsátott a párja, a két férfi azóta is harmonikus kapcsolatban él. Nincs hatással a közös életükre, hogy Aladár HIV-pozitív, hiszen a gyógyszeres kezelése biztosítja, hogy ne fertőzzön meg senkit, továbbá hogy az immunrendszere működőképes maradjon.
Aladár története a Hivstory portálon olvasható, más HIV-fertőzöttek élménybeszámolóival együtt. Aki ezekbe beleolvas, meglepődik, hogy a drámai pillanatok ellenére mindegyik sztoriból hiányzik a tragikus végkifejlet. Nem ezt láttuk az AIDS-tematikájú filmekben.
– Tom Hanks zseniális színész, a Philadelphia pedig kiváló film. Manapság mégis több kárt okoz a melegközösségnek, mint amekkora segítséget nyújtott a bemutatásakor. A film a kilencvenes évek elején mesél el egy nyolcvanas évekbeli történetet, és ez alapján sokan ma is azt gondolják, hogy egy HIV-fertőzött vagy egy AIDS-ben szenvedő ember sorsa menthetetlenül a halál. Pedig ez ma már nem igaz – mondja Kanicsár Ádám András, LMBTQ-témákban publikáló újságíró, a Hivstory egyik alapítója.
– Éppen a még ma is létező tabuk ledöntésére, a tévhitek eloszlatására, valamint a HIV-vel élők közösségének láthatóvá tételére hoztuk létre a Hivstoryt – teszi hozzá Takács Sándor, a portál másik alapítója, aki civilben az Anonim AIDS Tanácsadó Szolgálat (közkeletű nevén a Karolina rendelő) programkoordinátora. Azt mondja, sem ő, sem Ádám nem érintett személyesen a témában, mindketten missziónak tekintik a portál létrehozását. – Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy a HIV-vírussal történő megfertőződés egyet jelent az AIDS-betegség kialakulásával, amelyről ráadásul sokan azt hiszik, hogy gyógyíthatatlan. A HIV-fertőzés nemcsak a többségi társadalomban, de az LMBTQ-közösségekben is tabunak számít, senki nem szeret foglalkozni a témával.
Kanicsár Ádám András és Takács Sándor (balról jobbra)Pedig fontos lenne. Bár a HIV-vírus nem válogat, és a védekezés nélküli szexuális élet, valamint a gyakori partnerváltás a heteroszexuálisok körében is növeli a kockázatot, az adatok szerint az LMBTQ-közösség tagjai és különösen a meleg férfiak jóval veszélyeztetettebbek. A rizikó azonban kis odafigyeléssel gyakorlatilag nullára csökkenthető – a Hivstory egyik fontos küldetése ennek a tudatosítása. A másik cél akár a filmek világához is kapcsolható, pontosabban ahhoz, hogy az LMBTQ-közösséghez tartozó embereket bemutató mozifilmek, tévésorozatok alaposan átalakultak az elmúlt tíz-húsz évben.
– A Philadelphiát a mai viszonyok közé áthelyezve nem is lenne érdemes leforgatni, mivel a Tom Hanks által megformált főszereplő nemhogy nem halna bele a HIV-fertőzésbe, de – megfelelő terápia mellett – még AIDS-betegként is folytathatná tovább addig megszokott életét. Megkapná a gyógyszerét, tünetmentessé válna, a sztoriból pedig maradna egy rövidfilm – mondja Kanicsár Ádám András. – A tévésorozatokban mára megszokott szereplőkké váltak a meleg és leszbikus párok, és éppen azzal tűnnek ki, hogy az életük semmivel sem tér el a többségi társadalomhoz tartozók életétől. Sőt a San Franciscóban játszódó Tales of the City című sorozatban szerepel egy olyan meleg pár is, amelynek egyik tagja HIV-pozitív, de ez semmiben sem akadályozza, hogy teljes életet élhessen.
A Hivstory erre is igyekszik felhívni a figyelmet. A kitalált néven szereplő emberek élettörténetét Takács Sándor írta meg, részben segítői-tanácsadói szemszögből, részben arra fókuszálva, hogy az érintettek miként kapták el a vírust, és az hogyan forgatta fel az életüket.
– Az egyéni sorsok megrázók és rendkívül szomorúk – mondja Kanicsár Ádám András. – Még hallgatni is fájdalmas volt a történeteket, nemhogy leírni. Ám a végén mindegyik sztori hepienddel zárul, legalábbis abban az értelemben, hogy akármilyen mélységeket kellett is megjárniuk a HIV-fertőzött szereplőinknek, ma mindannyian gyógyszeres terápiában részesülnek, és teljes életet élhetnek. Sem az AIDS-től, sem az idő előtti haláltól nem kell tartaniuk.
Hiába vannak tisztában az LMBTQ-közösség tagjai azzal, hogy a HIV-fertőzés szempontjából a leginkább veszélyeztetettek közé tartoznak, maguk is tabunak tekintik a témát, ismeri el Takács Sándor.
– A Hivstory céljai közé tartozik az is, hogy merjünk nyíltan beszélni a HIV-ről és az AIDS-ről – mondja Takács Sándor. – Sajnos nemcsak a többségi társadalom stigmatizálja a HIV-pozitív embereket, hanem a melegközösség is. Így aztán akinek a tesztje pozitív lett, igyekszik azt eltitkolni mások elől. Még akkor is, ha tudja, hogy megfelelő terápia mellett nem adhatja tovább a vírust, nem fertőzhet meg másokat. A párja, illetve a szexuális partnerei elől azonban senki nem hallgathatja el, hogy HIV-fertőzött lett, hiszen a társának is mielőbb részt kell vennie egy HIV-szűrésen.
Azt viszont nem könnyű eldönteni, hogy vajon a szülőknek, a családtagoknak, a barátoknak is el kell-e árulni a dolgot.
– Ha érintett lennék, biztosan megosztanám a hírt a szüleimmel, mert fontos lenne számomra, hogy lelki támaszt nyújtsanak, és mellettem álljanak egy nehéz periódusban – mondja Takács Sándor. – Mások viszont úgy gondolkodnak, hogy nem szeretnék, ha a hozzátartozóik fölöslegesen izgulnának értük. Nem minden családtagot lehet megnyugtatni azzal, hogy megfelelő terápiával gond nélkül együtt lehet élni a HIV-vel.
Magyarország a HIV szempontjából alacsony fertőzöttségű országnak számít. Folyamatosan csökken az újonnan regisztrált fertőzöttek száma. Míg az évtized első felében az évi háromszázhoz közelített, az elmúlt három évben egyaránt 230 alatt maradt, aktuálisan pedig összesen 3867 HIV-pozitív személy szerepel a nyilvántartásban. Az újonnan diagnosztizált AIDS-betegek száma évente 50-60-nal emelkedik, vagyis jóval kisebb mértékben, mint a HIV-pozitív személyeké. A hazai statisztikák 1018 AIDS-est tartanak nyilván, évente általában húsznál kevesebben halnak bele a betegségbe.
Takács Sándor tíz éve dolgozik a Karolina rendelőben. Ez idő alatt a szűrések száma megduplázódott, évi háromezerről hatezer fölé emelkedett. Munkatársaival rendszeresen kijárnak a melegek által kedvelt szórakozóhelyekre is, hogy helyszíni HIV-szűrést végezzenek. Kezdetben idegenkedve fogadták őket a bulizók, ma már ők is természetesnek tartják a jelenlétüket.
– Budapesten havonta egyszer végzünk éjszakai szűrést – mondja Takács Sándor –, az év során öt-hat meleg-szórakozóhelyen is megfordulunk. Sokszor már az üzemeltetők hívnak minket. Egy-egy alkalommal általában több tucat ember csináltatja meg az ujjbegyből nyert vércsepp segítségével a lényegében fájdalommentes HIV-tesztet. Debrecenben félévente tartunk kihelyezett éjszakai HIV-szűrést, Szegedre és Pécsre is igyekszünk évente legalább egyszer eljutni.
A Karolina úti rendelő páciensei között folyamatosan nő a heteroszexuális párok aránya, ők elsősorban a gyerekvállalás előtt végeztetik el a HIV-szűrést. De a meleg párok tudata is sokat változott az elmúlt években.
– Manapság már szinte szokássá vált úgy belevágni egy tartós kapcsolatba, hogy mielőtt komolyra fordul a dolog, a pár együtt elmegy egy HIV-szűrésre – mondja Kanicsár Ádám András. – Az is egyre több pár életébe beépül, hogy rendszeresen, ideális esetben háromhavonta megcsináltatják a tesztet.
A Hivstory oldalon olvasható történetekből azonban az is kiderül, hogy bár akadnak, akiket egyszerűen átvertek, vagy túlságosan is megbíztak a partnerükben, a HIV-fertőzött férfiak többségében saját maguk is felelősek azért, hogy elkapták a vírust. Részben azért, mert megcsalták a párjukat, másrészt azért, mert az alkalmi szexuális együttlét alatt nem védekeztek megfelelően. A többségi társadalom emiatt azt a pluszterhet is ráhelyezi a HIV-fertőzöttekre, hogy a súlyos helyzetüket csak maguknak, pontosabban az általuk elkövetett etikai vétségnek, bűnös cselekedetnek köszönhetik. Sőt gyakran úgy szól a verdikt, hogy „megérdemelték a büntetést a sorstól”.
– Az emberek nagyon könnyen ítélkeznek, de mindenki nézzen magába: ő biztosan nem követ el etikai vétséget? – teszi fel a kérdést Kanicsár Ádám András. – Heteroszexuális emberek soha nem csalják meg a párjukat, mindig védekeznek az alkalmi együttléteik során? És mindannyian deviáns viselkedésnek tartják az egyéjszakás kalandot? Én nem erkölcsi kérdésként kezelem a HIV-fertőzések ügyét, ugyanakkor igyekszem tudatosítani az LMBTQ-közösség tagjaiban, hogy a párjuk megcsalása számukra sokkal veszélyesebb, mint a heteroszexuális félrelépőknek.
Takács Sándor szerint az végképp igazságtalan, hogy az alkalmi kapcsolatok szövődményeként bekövetkezett fertőzések alapján bélyegezzék meg a teljes LMBTQ-közösséget.
– Biztos vagyok benne, hogy a melegek semmivel sem erkölcstelenebbek a heteroszexuálisoknál. Alapvetően nem egy közösséghez való tartozás, hanem a szexuális viselkedés befolyásolja a kockázat mértékét.
Kanicsár Ádám András szerint várható volt, hogy a NER előbb-utóbb támadást indít a homoszexuálisok és a leszbikusok ellen.
– Nagyjából egy év óta érzékelhető, hogy a kormányzati propaganda célkeresztjébe került az LMBTQ-közösség – teszi hozzá. – Ennek részeként a HIV-vel és az AIDS-szel kapcsolatban is álhíreket, évtizedekkel ezelőtti tévhiteket próbálnak megosztani a közönségükkel. A cél nyilvánvaló: a nem létező veszéllyel riogatni és ellenünk hangolni a többségi társadalmat. A Hivstory ezt a hamis propagandát is igyekszik megfékezni.
A Hivstory oldalára hamarosan újabb tizenhat történet kerül fel. Tizenhat szomorú-reménykeltő sztori olyan emberekről, akik megjárták a poklok poklát, de most megint teljes életet élhetnek. Közöttünk, velünk együtt. Hogy HIV-fertőzöttként, valójában lényegtelen.
