Így gondozd a hunodat!

A Jobbik tíz éve ifjúsági közösségként jelent meg egyetemeken és főiskolákon. A legújabb közvélemény-kutatások szerint a pártot választók 14 százaléka adná rá a voksát. Ők azok, akik szimpatizálnak a múlt héten másodfokon is betiltott Magyar Gárdával, s akár testükkel védelmezik annak tagjait s a közéjük kuporodó pártelnököt. Egy antidemokratikus elveket valló párt fejlődéstörténete a demokráciában. KRUG EMÍLIA írását a Jobbik-jelenségről a csütörtöki 168 Órában olvashatják.

2009. július 8., 16:23

Még élénk a kép.

Frissen tisztíttatott Bocskai, hajszálcsíkos öltöny, a marokban méregdrága telefon. Kijelzőjén árpádsávba burkolózik a turul. Az asztalok körül diszkrét csevej, hogy jók az adatok Békésben, és persze az MTV nem ad most elemző műsort, nehogy ide is kapcsolnia kelljen.

Pár órával később önfeledt hátba veregetések, gyülekező éljenzők.

A középkorú, vörös nő korábban tojással sorozta a melegfelvonulást, tüntetett Gyurcsány és Bajnai ellen. Mellette festett, fekete harmincas, magassarkúban. Demonstrálni is így jár. Az Orbán-féle kordonbontás hírére is nyomban a Kossuth téren termett. Örök kísérője egy harci kutya, ünnepnapokon felkokárdázva. A fekete régi ismerősként köszönti a vöröst. Ahogy az öltönyösök is a párt politikusait. Ünnepelnek, hazatalálnak. Élőben adja a tévé a Jobbik sajtótájékoztatóját. Egy középpártét. Akár egy modern, demokratikus erőét. Ezt akarták elhitetni. Mi meg majdnem bevettük.

A következő héten a párt vezetői bejárják a közszolgálati médiumokat. Vona Gábor arról beszél, hogy szerinte nem szélsőséges dolog kereskedelmi tévék székházait lerombolni, és reméli, a nemzet egy szerencsés történelmi pillanatban újra egységes lesz. A műsorvezető illedelmesen köszöni a beszélgetést. Egy demokratikus erőnek, tudják ezt a jobbikosok, muszáj megjelennie a médiumokban.

És van neki sajátja is. Afféle barikád, amely mögé behúzódhat minden magukfajta. Amelybe a párt tagjai is szívesen írogatnak.

Akad másik is, igaz magyaroknak. Kurucoknak. Azoknak, akik szeretik a szókimondást: „Megint büdös cigányok alázzák a magyart.” „Forradalom vagy rabszolgaság, megvan Gyurcsány mobilszáma.” „A Mein Kampf és más tiltott könyvek – rendelje meg hírportálunkon.” Hogy az igaz magyarok nem vállalják névvel írásaikat? Potomság. Esze Tamásként, Egei Antalként és Héjjas Ivánként működtetik az oldalt. Szerintük vicces. A demokrácia, ők úgy találják, még nem működik tökéletesen. Néha megpróbálják lekapcsolni szerverüket, azonosítani őket. Persze sikertelenül. Ilyenkor a kurucok szólásszabadságért kiáltanak. Csak a sajátjukért. Mert másét nem tűrik. Zsindexezik a hírportált, 168tóraként emlékeznek meg lapunkról. Szólásszabadság csak egy van. Az övék.

Náluk az is belefér, hogy külföldi újságírókkal interjúkérő ívet töltetnek ki. Amelyen a médium és az újságíró adatain túl meg kell adni az interjú témáját, a feltenni szándékozott kérdéseket (legfeljebb hatot, nehogy túlzásba vigyék a faggatózást) és a Jobbikkal kapcsolatos véleményt. (Bevándorlóellenes? Abortuszellenes? Több felelet is lehetséges.) Minderre persze a párt szerint csak azért van szükség, mert a kampányhajrában sorra jelent meg a nyugati lapokban, hogy a Jobbik gyilkolja a cigányokat. Azt mondják, a cikkek köszönő viszonyban sem voltak a Morvai és Vona által mondottakkal.

Vajon miből finanszírozta a Jobbik a háromszázmilliós EP-kampányt? Mikor ocsúdunk végre? A teljes cikk a 168 Óra csütrtöki számában olvasható.