Hogy mi van?

Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (Washingtonban), hogy egyöntetű elismerésben részesült a Magyar Export-Import Bank AAA hitelminősítésű kötvénykibocsátása.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a 400 millió eurós kötvénynek csak a felét minősítették ilyen magasra, a másik felét jóval lejjebb sorolták, BB+-ra. Aminek az az oka, hogy a kölcsön egyik felét a Világbank egyik intézménye garantálta, a másik részét viszont nem, és az a szokásos magyar minősítést kapta. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy egyidejűleg a Magyar Fejlesztési Bank is kibocsátott 750 millió dollárnyi kötvényt, amelynek a felára 410 pont, akkor látni való, hogy a magyar hitelek kockázata változatlanul magas, és ezért még mindig drágán vesszük fel őket. Akármilyen egyöntetű az elismerés.

Azt állítja Deutsch Tamás
fideszes európai parlamenti képviselő a Facebookon a 8-1-es amszterdami futballvereségre reagálva, hogy az MLSZ elnöke és főtitkára „időt és energiát nem kímélve azzal foglalatoskodik, hogyan basáskodjon az ultra szurkolókkal, miközben kézen-közön, átláthatatlanul osztogatják az utánpótlás-akadémiák fejlesztésére biztosított költségvetési forrásokat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az MLSZ nemhogy nem basáskodik az ultrákkal, de a botrányos meccseket rendező klubokat is csak szőrmentén bünteti, néhány százezer forinttal. Az úgynevezett TAO-programból pedig tavaly 23 milliárdot kaptak a labdarúgóklubok, és persze a leginkább favorizált Puskás-akadémia is, de ezek az összegek oda mennek, ahová a felajánlók szánják. Hogy aztán az amszterdami pályán ki bukott el, Csányi vagy inkább Orbán, azt döntsék el önök!

Azt állítja Orbán Viktor
(a brit külügyi intézetben, a Chatham House-ban tartott előadásában), hogy 2010-ben, kormányra jutásakor 1,8 millió adózó volt Magyarországon, most pedig 4 millió.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010-ben 3 millió 525 ezren fizettek nálunk személyi jövedelemadót, kétszer annyian, mint ahogy a miniszterelnök mondta. De ez még hagyján. 2012-es országértékelő beszédében tavaly februárban ugyanis Orbán még a következőket jelentette ki: 2010-re oda jutottunk, hogy 2,6 millió adózó tartotta fenn a tízmilliós Magyarországot. Vagyis ezek szerint másfél év elég volt neki, hogy a 2 millió 600 ezret (a valóságban 3 és fél milliót) letornázza 1 millió 800 ezerre. Magyarország és miniszterelnöke egyre jobban teljesít.

Azt is állítja Orbán Viktor
(szintén a londoni külügyi intézetben tartott előadásában), hogy az előző kormány alatt az inaktívak száma meghaladta az aktívakét.
Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010-ben a gazdaságilag aktívak száma 4 millió 430 ezer volt Magyarországon (most 4 millió 450 ezer), az inaktívaké pedig 3 millió 430 ezer (most 3 millió 300 ezer). Csak a fogalmakat tisztázandó: a gazdaságilag inaktívak közé azok a 15 és 74 éves korú, elvileg munkaképes emberek tartoznak, akik nem dolgoznak. Lehet, hogy azért, mert nincs munkájuk, de főleg például azért, mert már nyugdíjasok, vagy mert még tanulnak. De akármiért is inaktívak, a Gyurcsány–Bajnai-időszak alatt is jóval kevesebben voltak, mint az aktívak. Mindegy: merjünk nagyot mondani! Londonban úgyse veszi észre senki.

Azt állítja a miniszterelnök
(ugyancsak Londonban), hogy tavaly megháromszorozódott a direkt külföldi tőkebefektetés Magyarországon.

Ezzel szemben a tény az,
hogy formálisan ugyan így történt, és 10 és fél milliárd eurónyi tőke érkezett Magyarországra, ám ennek nagy része azonnal távozott is. A pénzt lényegében átfolyatták Magyarországon, és nem ruházták be. A tényleges külföldi tőkebefektetés évek óta ennek a harmada. De hadd irigykedjenek ránk szegény válságban lévő angolok.

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy Európa nem mehet tovább az eddigi úton, munkaalapú rendszert kell teremteni, mert a kontinensen él a világ lakosságának 8 százaléka, itt állítják elő a világ össztermelésének 25 százalékát, ám Európában költik el a világ szociális kiadásainak 50 százalékát is.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ez a Merkel német kancellár és Cameron brit miniszterelnök által is hangoztatott és Orbán által csak lenyúlt adat téves. Nagyjából igaz ugyan, hogy Európában él a világ népességének valamivel több mint 7 százaléka. Az is többé-kevésbé igaz, hogy a világtermelés majdnem negyede (kevesebb mint 24 százaléka) itt keletkezik, de az Európai Unió által szociális célokra költött háromezermilliárd euró nem a fele, hanem csak mintegy egyötöde a világon erre a célra fordított összegeknek. Nem baj, úgy kell az elkényelmesedett világnak.