Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Vas Népe című lapnak adott interjújában), hogy az elmúlt négy évben a bérek reálértéke folyamatosan növekedett.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010-hez képest 2011-ben mindössze 0,6 százalékkal nőtt a nettó reálkereset, aztán 2012-ben 3,4 százalékkal csökkent (mondom, csökkent!), majd 2013-ban 3,1 százalékkal nőtt. Idén kétségtelenül tovább emelkedtek a reálbérek a megszűnő infláció miatt, ám az egy főre jutó fogyasztás tavaly még csupán a 2010-es szintig jutott vissza, és csak idén lett magasabb. Ennyit a folyamatosságról és a növekedésről.

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyanott), hogy „a mi gazdaságpolitikánkban a megszorításnak nincs helye”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony van. A KSH adatai szerint például az oktatásra fordított összegek 2011-ben 4,1, 2012-ben pedig 4,8 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. A szociális kiadásokat ugyancsak jelentősen visszavették: 2010-ben 2260 milliárdot költöttek ilyen célra, az idén már csak mintegy kétezret. Megszorítás címen persze egyik adat sem található meg a költségvetésben.

Azt állítja a miniszterelnök
(szintén a Vas Népének, arra a kérdésre, amely az elmúlt hetekben Amerikából és az EU-ból érkezett erős kritikákra vonatkozott), hogy „tizenhatszor is elmondhatják ugyanazt, egyre hangosabban, ha nincs igazuk, akkor tizenhetedszer sem fog zavarni... Ha túlságosan gyakran, a valóságtól elrugaszkodott módon mondanak ítéletet Magyarországról, egy idő után már senki sem figyel rájuk. Most ilyen időket élünk.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem ilyen időket élünk, Barack Obama és Bill Clinton erőteljes bírálatára ugyanis mindenki odafigyelt. De ugyanígy figyelnek a norvég kormány erősödő tiltakozásaira is, elég csak megnézni, hogy Navracsics Tibor uniós biztosjelöltnek milyen éles, az Orbán-kormánynak szóló kritikákkal kellett szembenéznie az Európai Parlamentben. Tizenhétszer vagy még többször. Mert ilyen időket élünk.

Azt állítja Kósa Lajos,
a Fidesz ügyvezető alelnöke (egy kampánygyűlésen, Kiskunfélegyházán), hogy amikor 2010-ben a Fidesz átvette a kormányzást, 3,4 millióan dolgoztak, most pedig 4,1 millióan állnak munkában. A keletkezett 700 ezer új munkahelyből 300 ezer piaci, míg a közszférában és a közösségi munkahelyeken 100 ezerrel, a közmunkában pedig 300 ezerrel több embert foglalkoztatnak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010 első félévében a foglalkoztatottak száma 3 millió 750 ezer volt, vagyis 350 ezerrel több, mint amennyiről Kósa beszélt. Így aztán nem is keletkezett azóta 700 ezer új munkahely, csak feleannyi, és azokból nem 300 ezer létesült a versenyszférában, hanem mindössze 60-70 ezer. Persze lehet, hogy minden fideszesnek jutó munkahely kettőnek számít.

Azt állítja Fazekas Sándor
földművelésügyi miniszter (Horthy szülőhelyén, Kenderesen, magyar hősökre emlékezve), hogy Horthy Miklós olyan hadvezér volt, akit sosem győztek le. Ezenkívül Horthy volt a legmagasabb katonai rangot szerző magyar állampolgár.

Ezzel szemben a tény az,
Horthy flottaparancsnokként nem vesztett ugyan csatát, de az első világháborúban a Monarchia és benne Magyarország elbukott. Amikor pedig kormányzóként a második világháborúba vezette Magyarországot, annak is súlyos történelmi katasztrófa lett a vége. Mellesleg Horthy altengernagyi rangja a hadseregben altábornagynak felel meg, és a magyar katonatisztek között jó néhányan vitték az altábornagyságig. Sőt tovább. A mostani vezérkari főnök például vezérezredes. Igaz, nem a földművelésügyi minisztertől kapta a rangját.

Azt állítja Lánczi András
professzor, a Századvég Alapítvány vezetője (a Népszabadságnak), hogy az alkotmányt „a parlament szokta írni, mégpedig kétharmaddal”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy vagy igen, vagy nem, mert Európában általában a lehető legszélesebb társadalmi konszenzussal írják. Aztán vagy a parlament fogadja el valamilyen minősített többséggel (aminek a lényege, hogy az ellenzék jelentős része is hozzájáruljon), vagy a következő parlamenti ciklus többségének is meg kell erősítenie évekkel később, vagy népszavazással hagyják jóvá, sőt az is előfordul, hogy alkotmányozó gyűlést hívnak össze. Csupán az számít kivételesnek, hogy Orbán Viktor pártja magának írja és fogadja el az alaptörvényt. Mert nekik ez a természetes. És előnyös.