Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Bayer Zsolt
(az Echo TV Mélymagyar című műsorában), hogy a közel-keleti helyzetért az Egyesült Államokat terheli vastagon a felelősség, amire Kövér László azt feleli, hogy „ebbe bele se menjünk, nehogy véletlenül megbombázzanak bennünket itt a stúdióban”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ilyet egy NATO-tagállam vezető tisztségviselője nem mondhat, és nyilvánvalóan nem is mondott, az erről látható tévéfelvétel minden bizonnyal durva hamisítvány. Már csak azért is, mert Kövér László, az Országgyűlés elnöke ugyanezekben a napokban Budapesten megbeszélést folytatott a NATO parlamenti közgyűlésének elnökével, Michael Turnerrel, akit arról biztosított, hogy a magyar külpolitika egyik prioritása az euroatlanti integráció, egyúttal nagyon fontosnak nevezte a nemzetközi koalíció és benne 110 magyar katona szerepvállalását a szélsőséges Iszlám Állam ellen. Ezúton hívjuk fel tehát a bűnüldöző szervek figyelmét arra, hogy az országban egy Kövér-hasonmás bukkant fel, és gátlástalanul nyilatkozik mindenütt, ahol a dumáját beveszik. Állítsák meg, amíg nem késő!

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos heti sajtótájékoztatóján), hogy húsz hónapja folyamatosan nő a születésszám, emellett pedig csökken a halálozások száma is.

Ezzel szemben a tény az,
hogy folyamatos növekedés nincs, nem is lehet, a születések száma hónapról hónapra változik: tavaly októberben, novemberben és decemberben például kevesebben születtek, mint szeptemberben. Ezzel együtt másfél éve kétségtelenül van emelkedés a születésszámban, ugyanakkor a halálozások száma sem mindig csökken. A KSH legutóbbi két gyorsjelentése is azzal a címmel jelent meg, hogy Több születés és több halálozás. Több pontosságot, kevesebb diadaljelentést, miniszter úr!

Azt állítja Kövér László
(a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában), hogy Magyarország érdekérvényesítő képessége ma sok tekintetben rosszabb, mint amilyen valaha is volt az elmúlt 25 évben, mert a gazdasági kilábalásnál olyan utat választott, ami külföldi érdekeket sértett.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a példátlan mértékű bankadó vagy az ágazati különadók sértettek ugyan külföldi érdekeket, de Magyarországot azért írták le szövetségesei és barátai, mert Orbán Viktor öt éve folyamatosan „szabadságharcot vív” az Európai Unió ellen, a nyugati berendezkedést illiberális demokráciával váltaná fel, közben pedig gyanúsan közel került az önkényuralmi és Nyugat-ellenes, Putyin vezette Oroszországhoz. A bankadót a bankok morogva ugyan, de kifizették, a Nyugat-ellenes és demokráciaellenes politika árát azonban mi fizetjük meg. Egyre dühösebben morogva.

Azt is állítja Kövér László
(az Echo TV Mélymagyar című műsorában), hogy az európai civilizációs modell válságtünete az, hogy Afrika közepén öldöklik egymást az emberek, és Líbián keresztül nem tódulnának ide az afrikai menekültek, ha egyes európai és NATO-tagállamok nem lettek volna szívesek szétbombázni azt a rendszert, amely legalább működőképes volt.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2011-ben, az úgynevezett arab tavasz lázadássorozatában Tunézia és Egyiptom vezetőinek elkergetése után Líbiában polgárháború robbant ki, amelybe akkor avatkozott be a Nyugat, amikor a harcok már emberéletek ezreit követelték. A rendszert alapvetően a belső erők verték szét, nem a nyugati légierő. Aki nem hiszi, járjon utána Szíriában, ahol nem avatkozott be katonailag a Nyugat, ám a szörnyű háború évek óta tart, a halálos áldozatok száma több százezer, a menekülteké pedig sok millió. Most akkor mi a jobb? Ha bombázunk vagy ha nem bombázunk?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Dagály Uszodaközpont alapkövének lerakásakor), hogy „a világ megváltozott: eddig a nagyhalak ették meg a kicsiket, most a gyorsak eszik meg a lassúakat, és a bátrak eszik meg a gyávákat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a világ nem változott meg, a nagyhalak ma is megeszik a kicsiket, és persze a gyorsak a lassúakat. De ha esetleg mégis megváltozott volna, akkor sem most. 2008 októberében egy konferencia megnyitóján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium akkori államtitkára kijelentette: nem a vállalatok mérete határozza meg az üzleti sikerességet, hanem a tehetség és a tudástőke, mert „ma a gyors hal eszi meg a lassú halat”. Az egy dolog, hogy a beszédírók a rövid bölcsességek ugyanazon tárából dolgoztak, de az mégiscsak pikáns, hogy az államtitkárt Simon Gábornak hívták. Igen, ő az a Simon, aki gyors volt, tavaly mégis megfogták. Ha ezt a miniszterelnök tudná...