Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Nógrádi György
biztonságpolitikai szakértő (a Napi Gazdaságnak adott nyilatkozatában), hogy az osztrák belügyminiszter „még a magyar falépítés bejelentése előtt azt hangoztatta, hogy Ausztria egyetlen új menekültstátust sem ad ki”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Johanna Mikl-Leitner ilyet nem mondott, csupán azt, hogy egy időre felfüggesztik az új menekültkérelmek elbírálását, és először azoknak a menedékkérőknek az ügyét próbálják gyorsabban rendezni, akik korábban máshol már benyújtották a kérelmüket. Az Ausztriában regisztrált menekültek egynegyede ugyanis más országban is kérelmezte a menedékstátust, és ennek alapján oda küldenék őket vissza, így biztosítva helyet az újonnan érkezőknek, akiknek az ügyében Ausztria illetékes. Vagyis nincs fal, nincs kerítés, sőt több új menekülttábort is létesítenek, a menekültkérelem elbírálásáig pedig ott lehet maradni. Ugye nem mindegy?

Azt is állítja Nógrádi György
(ugyanott), hogy „tőlünk nyugatra is mindenki lépett menekültügyben, de érthetetlen módon Brüsszel csak Magyarországot kritizálja egy-egy határozottabb kormánydöntés után”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Brüsszel nem csak Magyarországot kritizálja. Néhány hete például a brit belügyminisztert keményen bírálta az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans, és külügyi főképviselője, Federica Mogherini, amiért Theresa May a Földközi-tengeri menekültek visszafordítását szorgalmazta. A belügyminiszter asszony nem tudja, mit beszél – ez volt a brüsszeli válasz. Ilyet Orbán Viktornak még nem mondtak. Bár ami késik, (talán) nem múlik.

Azt állítja Matolcsy György,
a Magyar Nemzeti Bank elnöke (a The Economist című brit hetilapnak írott reklamáló levelében), hogy hátrányosan érinti a magyar gazdaság megítélését a magyar makrogazdasági adatok kihagyása abból az összesítésből, amelyet a lap a világ 42 országáról közöl rendszeresen. Matolcsy szerint ez azt a látszatot kelti, mintha a korábbi problémákat jelző adatokat még igen, viszont az utóbbi évek gazdasági sikereit igazoló számokat már nem akarnák az olvasók tudomására hozni.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a The Economist nemcsak akkor közölte a magyar gazdasági adatokat, amikor azok az Orbán-kormány kudarcát jelezték, hanem akkor is, amikor a Gyurcsány-kormány balsikereit, például azt, hogy 2007-től megállt a gazdaság növekedése és nőtt az eladósodás. Érdekes módon akkor Orbán és emberei nem követelték, hogy a brit lap ne terjessze rólunk a rossz híreket. Most, április végétől azonban valóban a Fülöp-szigetek került be az összesítésbe Magyarország helyett (bár csak a nyomtatott kiadásban, mert az online változatban ott vagyunk), ámbátor ennek az is oka lehet, hogy Ázsia szerepe a világgazdaságban erősödik, a Fülöp-szigetek lakóinak száma meghaladja a százmilliót, a GDP-je pedig körülbelül hétszer akkora, mint a miénk. Ugyanakkor Portugália sem szerepel a The Economist táblázatában, holott pontosan akkora a területe, mint Magyarországnak, lakóinak száma is ugyanannyi, sőt a gazdasága még többet is termel. Igaz, nincs egy Matolcsyjuk, aki a mellőzés miatt sértődötten panaszkodna.

Azt állítja a Nézőpont Intézet
médiaelemzője, Törteli István (a Napi Gazdaság című lapban), hogy a Médiatanácsot „nem érheti az a vád, hogy munkája nyomán bármilyen módon is sérülne a média szabadsága Magyarországon”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony joggal érheti. A totálisan kormánypárti úgynevezett közszolgálati média ugyanis a Médiatanács irányítása és felügyelete alatt áll, a vezérigazgató kinevezésétől a felügyelőbizottsági tagok megbízásáig és magának az Alapnak mint gazdálkodó szervezetnek a kezeléséig. Ha a Médiatanács tagjai nem egytől egyig a kormánypártok jelöltjei volnának, talán az állami média sem lenne A-tól Z-ig a kormányé. De nincs ha.

Azt is állítja a Nézőpont Intézet
médiaelemzője (ugyanott), hogy „egyes feltevések szerint politikai szempontok alapján történik az állami tulajdonú rádiófrekvenciák pályáztatása, ugyanakkor ezek az állítások nem állják meg a helyüket (...) Az eljárásokat átlátható módon, bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül folytathatják le. A törvény garantálja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét is (...) Ezek olyan garanciális elemek, amelyek önmagukban kizárják, hogy politikai szempontok alapján döntsenek.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy ugyan már, dehogy zárják ki. Az elemző valószínűleg nem hallott még a Klubrádió frekvenciái körüli több éves cirkuszról, vagy nem tudja, mi is az a „politikai szempont”. Kétségtelen, a bíróságok végül a Klubrádiónak adtak igazat, de ebből még nem az következik, hogy a Médiatanács nem politikai szempontok alapján döntött, hanem az, hogy a bíróságokon ezeket a szempontokat nem tudta keresztülverni. Bár nagyon szerette volna.