Hoffmannék reformja megtorpant a menzaajtóban

Az általános iskolákban szeptembertől új világrend lépett életbe. Nem elég az Új Nemzeti Alaptanterv, a kötelező hittan, az erkölcstan, a napi testnevelés óra, a tanári életpálya modell és a megszokott menetrendek átszabása. A köznevelésért felelős államtitkárság kiadta: a gyerekeknek délután négyig bent kell maradniuk az iskolában. Az indokot „a társadalom igényei” adják: nincsenek többgenerációs családok, egyre több az egyedülálló szülő, így nincs, aki vigyázzon a kallódó gyerekre.

De majd az állam segít. A tanórák utáni „szabadidőt” szakkörökkel, tanulószobával, napközivel, színház- és múzeumlátogatással, valamint sporttal töltheti ki az igazgató (illetve immár hivatalosan: intézményvezető).

Néhány szülő viszont feltette a magasztos célhoz képest földhözragadt kérdést: mit és hol ebédel majd a gyerek? Mármint az a kölyök, aki eddig otthon ette anya vagy a nagyi főztjét. Mi van, ha nincs pénz menzát fizetni? És mi van, ha pénz lenne, de a közétel allergia, vallás, vegetarianizmus, vagy szimpla finnyásság miatt nem jöhet szóba?

Ha a hittan, az erkölcsös életre nevelés, a tesi vagy bármi más kettőkor, netán háromkor kezdődik, nincs az a kigyúrt alsós, ki ájulás nélkül bírná délután négy óráig. A szülő gondolhatja, majd készít ő odahaza ebédet, a gyerek meg beviszi a suliba, betolja a mikróba, és kész. Igen ám, de az iskola „közegészségügyi okokból” nem engedheti, hogy hozottat melegítsen a diák.

Mi is a baj a kis ételhordóba porciózott levessel, rizshusivalt, sütivel, pláne, ha hazai eszcájg is van hozzá?

Az első akadály a konyhás néni, aki nem engedi be a „kintit” ételt az ebédlőbe, hiszen ezt kapta utasításba az igazgatótól, aki fertőzéstől, kóbor kólitól óvja az intézményt. S ha valahogy meg is tűrnék a gyereket a sarokban, reggel nyolctól délig, egyig, kettőig, hol tárolja az ételt? Van hűtő? Ki vigyáz a kajára? És ha valamelyik vásott kölyök hashajtót fecskendőz a finomfőzelékbe? És hogy történik a melegítés? Ki adja a mikrót? Az iskola? Mi lesz azokkal a serpenyőfüggőkkel, akik nem hajlandóak mikrózott ételt fogyasztani?
Mi több: nincs az az iskolai étkeztető, aki a déli tolongásban bevállalná a tömeges melegítést, márpedig egy hat-nyolc éves gyerek nem engedhető a géphez, áram ütheti, magára önti a levest, satöbbi, és akkor jön a kórház, aztán a bíróság és a „fizess, gondatlan iskola”.

A jogi álláspontok a kérdésben legalább annyira zavarosak, mint az átalakuló oktatási rendszer.

Olyannyira, hogy a szülők – a gyerekek jogainak és érdekeinek sérelme miatt – az ombudsmanhoz fordultak állásfoglalásért, és persze segítségért.

Nézzük előlről.

Levelet írtunk az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak. A válasz: „Az iskolába történő, otthon készített ételek bevitele élelmiszer-biztonsági kérdéseket vet fel, melyek vizsgálata a 2007. évi jogszabály-változások következtében nem az egészségügyi államigazgatási szervek, hanem az élelmiszer-lánc ellenőrzésére jogszabály által felhatalmazott hatóság, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, és területi szervei, a Megyei Kormányhivatalok Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságai hatáskörébe tartozik. Fentieket figyelembe véve javasoljuk, hogy a pontos információk megismerése érdekében kérdésével a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt szíveskedjék megkeresni.”

Mielőtt ugornánk, még megtudjuk, hogy az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 2011 óta közétkeztetési ajánlással él.

„Ebben javasoljuk a zöldség, gyümölcs, tej és tejtermék mennyiségének növelését, és azt is, hogy a fehér lisztet tartalmazó gabonafélék felét teljes kiőrlésűre cseréljék. Fontosnak tartottuk, hogy az étlapon feltüntessék bizonyos tápanyagok és ételek esetleges allergéntartalmát, és azt is, hogy a szülők is láthassák a menüt.”

Megkerestük a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt (NÉBIH). Csakhogy az ő hatáskörük „nem terjed ki az élelmiszerek magánfogyasztásra történő előállítására, az élelmiszerlánc felügyeleti hatóság csak az élelmiszerlánc ellenőrzésére jogosult. Ennek alapján nem tartozik hatáskörünkbe annak megítélése sem, ha a szülő a szervezett étkezési lehetőség helyett a saját gyermeke számára otthon készült étellel oldja meg gyermeke napközbeni étkeztetését. Kérdéseire tehát kizárólag élelmiszerbiztonsági szempontból válaszolunk.”

Rizibizi.

A törvény szerint, mivel a szülő jogosult, egyben köteles gyermeke étkeztetését biztosítani, ezért „ha bármely okból (pl. rossz minőség, orvosi-vagy vallási ok, stb.) nem találja megfelelőnek az oktatási-nevelési intézmény által szervezett étkeztetésben nyújtott szolgáltatást, akkor joga van ahhoz, hogy gyermeke étkezését más módon – pl. otthonról hozott étellel biztosítsa... ennek oktatási-nevelési intézményen belüli szabályozása, az ehhez szükséges személyi- és tárgyi feltételek megteremtése az intézmény vezetés és a szülők közös kompetenciája”.

Jól van, lesz itt kalória.

Csakhogy: „Az otthon készült, bizonytalan tisztaságú ételek és csomagoló anyagaik szennyezési veszélyt jelenthetnek a közfogyasztásra, ellenőrzött körülmények között előállított élelmiszerekre, ha azok az ételkezelés alatt közös felületeken érintkeznek, ezért sem tárolási-, sem melegítési célból nem engedhetők be a főző- és tálalókonyhákra. Az ilyen ételek kezelését, tárolását és melegítését a szervezett étkeztetéstől el kell különíteni.”

Hova a túróba?

Ugyanakkor: „Az otthonról hozott étel iskolai ebédlőben történő elfogyasztása nem jelent élelmiszerbiztonsági kockázatot akkor sem, ha a közétkeztetési-, illetve az otthonról hozott ételt a gyermekek egyidejűleg fogyasztják.”

Hoztam is ebédet, meg nem is.

Tartsunk célra. „Nem indokolt a korlátozás, ha a háztartási ételek kezelését biztonságosan elkülönítik a közfogyasztásra készült ételektől és azok megfelelő tárolásáról, kezeléséről az intézményben gondoskodnak.” A hűtő és a mikró biztosítása „a szülők és az oktatási intézmény illetékes vezetőjének megállapodásától függ”.

Akik a fönt jelzett ellentmondások miatt ezt nem tudják megoldani.

Bassola Eszter, az Alapvető Jogok Hivatalának vezető-tanácsosától és szóvivőjétől tudjuk a következőt.

– Vizsgálódása során a biztos arra következtetésre jutott, hogy a jogszabályok nem rendelkeznek a gyermekeknek, köztük a speciális étkezési igényűeknek nyújtandó étkezések számáról, jellegéről. Olyan előírás sincs, amely az étkeztetés megfelelő színvonalát biztosító garanciális szabályokat tartalmazná, nincsenek meghatározva az étel előállításához szükséges személyi követelmények: sem a gyermeklétszámhoz viszonyított főző-, és tálalókonyhai alkalmazottak száma, sem az élelmezésvezető képzettsége, sem a kulturált étel- és ivóvízfogyasztás tárgyi feltételei a kis- és főétkezések fogyasztásának helyétől a szalvéta biztosításáig.

Bassola Eszter hozzáteszi: korábban több szaktárca együttes rendelete rögzítette a „csoportos étkeztetésre vonatkozó energia-tápanyagbevitel, és élelmiszer-nyersanyag felhasználás ajánlásokat”, ám a jogszabályt a vidékfejlesztési miniszter 2011 augusztusában hatályon kívül helyezte. Az országos tiszti főorvos ezzel egyidőben közzétette ugyan a maga ajánlását, de nem töltheti be a miniszteri jogalkotással keletkezett hézagot, ugyanis nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel.

– A biztos megállapította azt is, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv és az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a még hatályos rendelet idején sem ellenőrizte, megfelelt-e az előírásoknak az ételek mennyisége, minősége. A közétkeztetés átfogó szabályozásának hiányában nem megoldott a minőségi szolgáltatás. Ahogy a lisztérzékenység, vagy más betegség miatt speciális igényű gyermekek közétkeztetése sem – magyarázza a szakember. – A szülő igénye alapján a gyermek egészségi állapotának megfelelő étkezés megszervezése az iskola kötelező feladata volna, ám ezt a közoktatás rendszerében ma semmi sem írja elő. Ezért a közoktatási intézménynek kell megtalálnia a megoldást. Ez pedig nem jóindulat, vagy tetszőleges döntés kérdése. Különben a jogbiztonságon túl a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való alapjoga is sérülhet.

Jó étvágyat!