Hiánylista

- Varga Mihály nyolc évig abban a hitben ringatta magát, hogy minden bizonnyal ő lesz a majdani kormány pénzügyminisztere. Most azonban csupán államtitkárságig jutott. Miért?

– Mert nincs Pénzügyminisztérium. Közjogi helyzete több mint talány. Államtitkárként voltaképpen lejjebb van a minisztereknél, de ha jobban megnézzük, a Miniszterelnökség irányítójaként, a kabinetiroda vezetőjeként valójában főnöke a minisztériumoknak. Ha lenne Pénzügyminisztérium, akkor senki sem tudná megmondani, ki kinek a felettese. Most úgy látom, Varga inkább Matolcsy fejére nőtt, mintsem hogy ő lenne a beosztott.

- Nem siratja a korábbi országos lista második helyezettjét, Mikola Istvánt, „az ország doktor bácsiját”? Mostanában a nevét sem hallani.

– Ő nem ősfideszes. A politikába későn érkező, a saját helyét kereső, erőszakos figura volt. Visszatekintve: egynyári csodának számító bukott politikus. A 2006-os kampány nagy része lényegében rajta ment el. Egyébként is az utóbbi időben rengeteg egészségpolitikus jelentkezett, testhez álló szerepekért tolongva. De ha már hiányolunk valakit: miként lehetett a nyíregyházi Mádi Lászlóval így elbánni?!

- Eltűnt a süllyesztőben, még az emlékét is besózták.

– Január végén volt egy „szerencsétlen” kijelentése. Azt találta mondani, amit a Fidesz korábban is gondolt: az ingatlanadót – majd, más körülmények között – be kellene vezetni. Egyik napról a másikra törölték a listákról. Pedig ős-fideszes. A kampány hevében a bukása csak napi hír volt, hamar elfelejtődött; úgy véltem, majd a választások után leporolják, csatasorba állítják, mert mégiscsak ama hét-nyolc ember egyike, aki a kezdetektől folyamatosan a Fidesz szekerét tolta, jelentős szakmai munkát végzett a frakcióban. És mostantól azzal vigasztalódhat, hogy megtették a Magyar Sörgyártók Szövetsége elnökének.

- Az egykori kancelláriaminiszternek, a korábban a Hazafias Népfront mindenesének számító Stumpf Istvánnak sem jutott most a babérokból. Miért ez a hűvös távolságtartás vele szemben?

– Meglepett, hogy kimaradt az újraelosztásból. Pedig látni valóan nemcsak miniszterek számára találják ki a kerülő ösvényeket. Például Szalai Annamária minden valószínűség szerint megkapja a média teljes körű irányítását, olyan hatalommal, hogy máris elkezdték „Lakatos elvtársként” emlegetni. Nemcsak hét-nyolc miniszteri tárca várt elosztásra, hanem húsz-harminc egyéb fontos poszt is. Furcsa, hogy Orbán épp egykori legközelebbi bizalmasának, a korábban a Fidesz-fészeknek számító Bibó István Szakkollégium igazgatói tisztét betöltő Stumpfnak nem talált megfelelő feladatot.

- Széles Gábor nagyvállalkozó évekig azt képzelhette: egyszer majd – anyagi áldozatvállalásai, támogatásai folytán – gazdasági miniszter lesz. Mégis hoppon maradt, pedig az Echo Tv tulajdonosaként kölcsönzött ültetvényekkel virágosította ki 2007-ben a felvételre érkező s vele végre megbékélt Orbán útját a bejárattól a tévéstúdióig. Melléfogott? Vagy csak ábrándokat kergetett?

– Honnét tudjuk, hogy hoppon maradt? Tudható egyáltalán, milyen érdekeltségei vannak még a gazdasági szférában, és mi lesz velük ezután? Kibogarászta valaha is valaki tisztességgel, miként engedheti meg magának, hogy miközben cégei a tönk szélén táncolnak, évente sok százmilliót fektessen egy olyan médiacsoport fenntartásába, amelynek hihetetlenül korlátozott a piaca. Honnan tudhatjuk, miként teremti elő a veszteségek fedezetét? Emlékszem, már Antallnál is kormánytag akart lenni, de elhessegették; emlékszem arra is, amikor a szocialistáknál sündörgött. Igazából az elmúlt húsz évben mindig be akart kerülni a politikába, de sosem sikerült. Miért épp most kellett volna révbe érnie? Másrészt: sejthető, mit kap a szolgálataiért cserébe? Valakinek valamiből ki kell fizetnie azt a sok százmilliós veszteséget. De meglehet, csupán egy kitüntetés, egy plecsni lesz a köszönet...

- Eltűnt az első nyilvánosságból az apja ügynökbűneit sírva megvalló volt oktatási miniszter, Pokorni Zoltán, aki elsőként mondta ki Sólyom László kikosarazását. Eltűnt az egykori kulturális miniszter, Rockenbauer Zoltán, s el az MDF-ből átigazolt lakiteleki bálvány, Lezsák Sándor is.

– Lezsák bőven ki van fizetve azzal, hogy ismételten helyettes házelnök. Azokhoz a képességekhez meg teljesítményhez mérve, amelyekkel ő tud szolgálni, ez máris túl sok. Mit tett egyáltalán a Fideszért azon kívül, hogy az MDF egy részét bevitte a szélesebb pártszövetségbe? De van egy másik vonulat a Fideszben: akiknek volt és van is muníció a tarsolyukban. Itt inkább Pokornit és Rogán Antalt lehetne említeni, mint Rockenbauert. Ő egyébként – minden ellenkező híreszteléssel szemben – jó emlékeket hagyott maga után miniszterként, szerették a munkatársai is. Azonban sosem volt kenyere az adminisztratív hatalommal járó politika. Lehet még belőle a párizsi Magyar Intézet vagy a francia nagykövetség vezetője... Pokorni és Rogán idővel, saját jogon fel tudott volna nőni Orbán konkurensévé. De bajos megítélni: Orbán tartja-e őket távol, vagy ők vonultak önként háttérbe, jobb időkre várva. Honnan lehet tudni, hogy egy-másfél esztendő múlva nem bukik-e el ez az egész garnitúra? Még az is kiderülhet, hogy ez a Fidesz-kormány képtelen megbirkózni a gazdasági és válságkezelési feladatokkal. Az első egy hónap mérlege meglehetősen vegyes. Emlékezhetünk, hogy 1998 és 2002 között félidőben Orbán megkeverte a kártyákat, a kormány felét lecserélte, és a kabinet körüli tisztviselői kart is radikálisan megfiatalította. Akkor került elő Navracsics főosztályvezetőként, és sokan mások is szerephez jutottak.

- A 2002-ben elveszített választások után a debreceni Kósa Lajost emlegették Orbán utódjaként, aki kihúzhatja a pártot a csávából. Most ügyvezetőként a Fidesz második embere lett. Beéri ennyivel?

– Ezt nem ő fogja eldönteni...

- És Schmidt Mária, aki főtanácsadóként a Terror Házát kapta Orbántól jutalmul?

– Az ő helyzete egészen más. Saját jogon kiépített szellemi, politikai tábora van, dúsgazdag özvegyként anyagilag nem függ a Fidesztől. Nem kell különösképpen hálálkodnia. Inkább ő tesz szívességet, hogy ilyen vagyoni háttérrel a kisujját is mozdítja a Fideszért. Megengedheti magának a szuverén politikai kalandokat, de ez szemlátomást nem találkozik a Fidesz-vezetés tetszésével. Ezért nem kapott fontosabb szerepkört. Egyébként pedig a kezében lévő intézmények meglehetősen erős szellemi hátteret jelentenek. Schmidt Mária tehát sokkal inkább a maga kifinomultabb, sokrétűbb és messzebbre tekintő szempontjait érvényesíti, mint a Fidesz napi politikai irányelveit szolgálja.

- Miként látja a KDNP és a Fidesz „bratyizását” kormányzati funkcióban? Előbb-utóbb összeakad-e a bajszuk?

– A KDNP amiatt létezik, mert a Fidesz úgy döntött, kell egy társpárt. A KDNP vezetőinek nagy része a Fideszből került át Simicskótól Nagy Andorig. Mutatóba csak egy-két régi, valóban KDNP-s „veterán” maradt. A KDNP két szempontból kell a Fidesznek. Egyrészt, hogy ne legyen egyedül például a bizottsági posztok elosztásakor, s ne csak az ellenzékiek üljenek szemben az egy szem kormánypárttal. Másrészt ideológiai okai vannak annak, hogy ebben az új, jobboldali Fideszben túlbecsülik az egyházak társadalmi befolyását, különösen a katolikusét. A KDNP egyetlen funkciója a Fidesz számára, hogy megszerezze neki a katolikus tömb támogatását. Ennyi. És nem több.

- De hiszen a Fidesz vezérkarának többsége éppenséggel református! Még államtitkárt is sikerült kinevezni Balog Zoltán lelkész személyében.

– Az ő személye és informális súlya annyira különleges, hogy nem fér bele egyetlen sémába sem.

- A fokozott megszorítások ellenére a miniszterek kinevezését követően azonnal megkezdődtek az osztogatások, s a Fidesz-vezérkarból többen is álláshalmozóvá váltak. Milliókért vesznek tanácsot fideszes önkormányzatok Rákay Philiptől, a Hír Tv és a porondos Fidesz-rendezvények volt műsorvezetőjétől, Borókai Gábornét (a Heti Válasz főszerkesztőjének feleségét) pedig az új igazságügy-miniszter – első intézkedéseként! – a Magyar Közlöny és a Határozatok Tára felelős szerkesztőjévé nevezte ki. Van érdemi kommentárja a fejcsóváláson kívül?

– Ezt már legalább ötször megtapasztaltam 1990 óta. Aki kormányra kerül, azonnal saját szimpatizánsaival cseréli le az előző kormány embereit. Ugyanezt tette Medgyessy, Gyurcsány, Orbán, korábban Horn, Antall is. Mi ebben az újdonság? Az ő szempontjukból ez a választások értelme. A szavazópolgárnak persze nem: ötmillió emberből 4 millió 900 ezernek semmit sem változtat a helyzetén az, hogy hány ezres elitcsere zajlik egy-egy kormányváltás után. Az egy-két tízezernek, aki ilyenkor izgalomba jön, az a jutalma, hogy látja: bonyhádi tornatanárból akár államtitkár is lehet. Ki hallott korábban Domokos Lászlóról, aki legalább tizenkét évig – legalábbis a Fidesz most azt hiszi – az Állami Számvevőszék elnöke lesz. És lesznek majd persze az országos médiumok élén olyanok, akiket a jobboldali újságírás termelt ki. Minden kormány ugyanezt tette eddig, csak mégis: voltak intézményes korlátaik. A mostani helyzet különlegessége, hogy a kétharmaddal sok mindent meg lehet tenni, ami ellen egyébként az elemi jó ízlés is tiltakozna. Most majd megtanulhatjuk, hogy a jó ízlés sem politikai kategória.