Hét parancsolat az ateistáknak is kötelező
Snell György szerint ma is irányadó a Szent István-i eszme: a sokféleségben meglelni az egységet. Első lépésnek elég lenne, ha meg tudnánk hallgatni egymást. A budapesti Szent István-bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre úgy látja, elfelejtettünk ünnepelni.
"A keresztény értékek nemcsak azért fontosak, mert sok ember vezérelvnek tartja azokat. A tízparancsolatból hétnek még az ateisták számára is kötelezőnek kellene lennie, mert azok az emberi együttélés alapvető szabályai" - mondja Snell György.
Szerinte Isten nem azért akarja, hogy szenteljük meg a vasárnapot, mert öröme telik benne. Tudja: ha egy hetet végigdolgoztunk, szükségünk van a pihenőnapra, hogy fizikailag regenerálódjunk, és lelkileg feltöltődjünk, ápoljuk a vele és embertársainkkal való kapcsolatot.
A Szent István-bazilika plébánosa úgy véli, akik vasárnap is dolgoznak a megélhetésért, nem látnak előre. Lehet, hogy több pénzük lesz, de tíz évvel korábban fognak meghalni, örökké fáradtak lesznek, türelmetlenek a gyermekükkel, a feleségükkel, tönkremegy a családjuk.
Ahhoz, hogy ezt belássák, Snell György szerint meg kell hallgatni egymást és az egyházat. "De az emberek nyolcvan százaléka idehaza hallani sem akar rólunk, ezt sikerrel beléjük verték az elmúlt negyven évben. Szomszédainknál vallási szempontból mindenhol nagyobb volt az elnyomás, ma mégis erőteljesebb a hitélet."
Arra kérdésre, hogy az egyház nem hibázott-e, úgy válaszol: "Nyilván nem vagyunk tökéletesek. De a legvidámabb barakk ideája langyos pocsolyává tette az országot. Feladtuk az elveinket a viszonylagos nyugalomért. És azóta is ugyanabban a pocsolyában dagonyázunk békésen."
Szerinte erkölcsileg kevésszer voltunk mélyebben, mint most. Tart tőle: az ébredéshez el kell jutni a fertő mélyére. Szükség van objektív állami és isteni mércére. "Hívő emberként számomra jel, hogy míg Szent István teste elporladt, jobbja, amellyel a magyarságnak kemény kézzel szabott irányt, megmaradt."
Snell György 33 évig Rákoskeresztúron szolgált, 2008-ban került a bazilikába. Itt előfordul, hogy gárdistákba ütközik a násznép és az ifjú pár. "Ezt nehezen élem meg. A gárdistáknak semmi közük nem volt az esküvőhöz, a fiatalok se azért jöttek, hogy mások megzavarják életük legszebb napját. De lassan megszokom, hogy itt minden megtörténhet, meg az ellenkezője is."
Krug Emília interjúját a kedden megjelenő 168 Órában olvashatja.
