Hazudunk magunknak egy nemlétező egészségügyet

Egy hely- és személyzethiánnyal küzdő svéd kórház saját magát jelentette fel az egészségügyi hatóságnál, miután meghalt náluk egy terhes nő. A várandós asszony fejfájással és hányással került a Mölndal Kórházba decemberben. Koponya MR-re küldték, de a neurológián nem volt elég ágy, így egy másik osztályon kellett éjszakáznia. Éjjel azonban romlott az állapota, a sürgősségire vitték, de az életét már nem tudták megmenteni. A kórház jelentése szerint a nem megfelelő színvonalú ellátás, az információk lassú áramlása, és a késői áthelyezés vezethetett a tragikus eseményekhez. Decemberben három családot is átküldtek Finnországba, mert Uppsalában a kórház újszülött osztálya tele volt. A kórház vezetője a svéd egészségügy szégyenének nevezte, hogy külföldre kell küldeni a nőket szülni. De Angliában már ott tartanak, hogy a műtők mellett van egy piros gomb, amit megnyomhatnak, ha valamelyik kollégájukon azt látják, túlterhelt, fáradt, emiatt esetleg hibázhatna, ilyenkor pihennie kell. Magyarországon elképzelhetetlen – egyelőre – hasonló kiállás, pedig nem egy próbálkozás van arra, hogy a betegbiztonság, a hiba nyílt beismerése a rendszer részévé váljon.

Fotó: Nehéz-Posony Kata

Több kórházigazgatót is megkérdeztünk az ügyben, nyilatkozni nem igen akartak, annyit viszont egybehangzóan elmondtak: olyan szintű bizalomvesztés van az orvosokkal és az egészségüggyel szemben, hogy deffenzívába kényszerülnek. Az egészségügyi szakjogász szerint az eltusolás nálunk olyan mélyen gyökeredzik, hogy óriási fordulat kellene, amit semmiképpen sem az orvosoktól kellene várnunk. Míg például Angliában, vagy a skandináv államokban éppen az az érdeke mindenkinek, hogy nyilvánosságra kerüljenek az esetek, és akkor jár büntetés, ha ezt nem teszik, nálunk épp fordítva van: az intézmény kártérítési felelősséget húz magára, ha valami kiderül, ráadásul a társadalom szemében is rendíthetetlen az orvos mindenhatóságába vetett elvárás.

„Orvos nagyapám mesélte, hogy már a pályája kezdetén is a legnagyobb vétségnek számított, ha egyik orvos a másik hibájáról beszélt – ahogy a ma érvényes etikai kódexben is tiltott a kolléga tevékenységének negatív minősítése. De az emberek elvárása is az, hogy egy doktor nem hibázhat. Ha bárki kritikát fogalmaz meg, azt személyes sértésnek vesszük. Álságos a rendszerünk, olyan egészségügyet hazudunk magunknak, ami nem működtethető” – mondja dr. Kovácsy Zsombor  egészségügyi jogász, ügyvéd, aki szerint mind az orvosokkal, mind a betegekkel szemben sokkal igazságosabb lenne, ha szembenéznénk a tényekkel, a hibákkal, amiből tanulni kell.

„Nálunk abban érdekelt mindenki, hogy hallgasson, míg a fent említett országokban éppen abban, hogy ne. Nagy különbség viszont, hogy ott nem a megtorlás, kipellengérezés vár arra, aki beismeri, hogy rosszul döntött. Ha például Angliában egy orvosról kiderül, hogy nem kellően felkészültsége okozta a bajt, akkor elküldik képzésre, vizsgára, vagy mentort adnak mellé. Ha ezek ellenére arra jutnak, hogy neki nem az a terület való, keresnek másikat, ahol jobb teljesítményt nyújthat. Vagyis támogatják és segítik” – mondja az ügyvéd. Azt viszont nem hiszi, hogy a változtatás a dolgozók részéről indulhatna, ők már benne vannak egy ördögi körben. „Megszokták, megtanulták, hogy ilyen feltételek mellett hozzák a maximumot” – teszi még hozzá Kovácsy Zsombor.

Ezt támasztja alá a Magyar Rezidens Szövetség és a Szinapszis közvélemény-kutató cég korábbi, háromszáz orvos és ötszáz beteg megkérdezésén alapuló felmérése, amely arra jutott: elméletileg már nem lenne garantálható a betegbiztonság, a gyakorlatban is csak azért működik, mert az orvosok és szakdolgozók „a hátukon viszik” a gyógyító munkát, az előírtnál kétszer-háromszor többet dolgoznak. „Nincs megfelelő számú személyzet a biztonságos betegellátásra, a megkérdezett orvosok a saját tapasztalataikról úgy nyilatkoztak, hogy a létszámhiány miatt a legutóbbi betegellátás során veszélyben voltak a betegek. A megkérdezett betegek nagyjából fele nyilatkozott úgy, hogy biztonságban érezte magát. Felkészültnek tartják az orvosokat, jó szakembernek tekintik őket, de már a laikusok is érzékelik, hogy kevesen vannak az őket ellátó szakemberek” – derült ki a felmérésből.

„A mi társadalmunk ilyen, így nőttünk fel, hogy a hibákról nem beszélünk, de az orvos amúgy sem hibázik, ha pedig mégis, akkor büntetni kell” – mondja dr. Baranyai Zsolt sebész főorvos, a Magyar Betegbiztonsági Társaság elnöke, aki szerint a betegbiztonság alapvető szemléletváltást igényel. „Csak akkor lehet javítani bármin, ha tudunk a problémáról. Két fontos tényt el kell fogadni: az egyik, hogy az ember természetéből adódóan hibázik, a másik, hogy az egészségügy egy komplex, bonyolult, dinamikus szerkezet. Egy ennyire összetett rendszerben az összes hiba kiküszöbölhetetlen, számuk azonban csökkenthető, de csakis akkor, ha tudunk róla. Ezek a hibák nem azért alakulnak ki, mert valaki rosszat akar a betegeknek, és nem is egy személy tevékenységére vezethetők vissza, hanem rendszerhibák, amelyeket a teljes ellátórendszer működésében kell vizsgálni” – folytatja Baranyai Zsolt, aki munkatársaival azt szorgalmazza, hogy induljon el a nemkívánatos események átfogó és szisztematikus gyűjtése.

„A betegbiztonsági szisztémákat alkalmazók megoszlanak a kötelező és az önkéntes jelentési rendszerek használatának preferálásában. Általában a kötelező jelentési rendszerek súlyos és halálos kimenetelű balesetekre, míg az önkéntes verziók a kevésbé súlyos incidensekre összpontosítanak. Ezt elemzésnek kell követnie, az összes lehetséges ok gyökerének feltárása, annak érdekében, hogy a megoldás ne a probléma „tüneteire", hanem a tényleges kiváltó tényezőkre reagáljon. Ha mindenki csak a saját hibáiból szeretne tanulni, az nagyon hosszú, fájdalmas, szükségtelenül költséges és a betegekre nézve kockázatos folyamat alapján hozna eredményt. Érdemes összegyűjteni, megosztani a hibákat, hogy abból tanulni lehessen. Nem szabad megszégyenítéssel szembesülnie annak, aki a saját hibáját jelenti. Éppen ellenkezőleg, becsülendőnek és előremutatónak kell tekinteni, hiszen lehetőség nyílik a következő hasonló esemény elkerülésére” – teszi még hozzá a sebészorvos, aki Dánia példáját említi, ahol elsőként, még 2004 januárjában lépett hatályba az a törvény, amely kötelezi az egészségügyi ellátásban közreműködőket, hogy egy központi rendszerbe jelentsék az ellátás során bekövetkező káreseményeket. A törvény kimondja, hogy a hibát jelentő személy ellen nem indítható szakmai, munkáltatói vagy akár jogi eljárás, legyen az bármilyen súlyos hiba is.