Szilágyi Ákos: a hibrid harmadik világháború elkerülhetetlennek látszik
Senkiben sincsen kellő akarat, és belátás, hogy az akár nukleáris apokalipszishez, de legalábbis állandósult háborús káoszhoz vezető helyzetet csillapítsa, avagy megállítsa, nyilatkozta Szilágyi Ákos esztéta, Oroszország-kutató és a rendszerváltás korszakának szamizdat-írója.
„Oroszország lenullázta önmagát, lenullázta az egész, Nagy Péter óta tartó, ellentmondásos, orosz módra, de mégiscsak európai mederben haladó modernizációját, amelybe beletartozott az erőltetett szovjet modernizáció is,” – így összegezte a közel egy éve tartó orosz-ukrán háború következményeit a 24.hu-nak adott, hosszú interjúban Szilágyi Ákos esztéta, Oroszország-kutató és a rendszerváltás szamizdatirodalmának fontos szerzője és szerkesztője, aki főként az illegális Beszélőbe dolgozott.
Szilágyi úgy véli, teljesen mindegy, miféle magyarázatokat keresünk Vlagyimir Putyin háború melletti döntésére, egyre megy őrültnek, vagy racionális szereplőnek képzeljük-e el, a szégyen és a rombolás igazolhatatlan és elfogadhatatlan, Putyin pedig „komisz cár és szovjet pártfőtitkár egy személyben.”
Szilágyi bevallotta, ugyan évtizedek óta ír és olvas Oroszországról, a háború ténye 2022. február 24-e hajnalán mégis sokkolta, teljesen váratlanul érte: „A döbbenetet az azóta betiltott Novaja Gazeta koromfekete címlapján hatalmas betűkkel éktelenkedő három szó adta vissza: »Oroszország. Bombázza. Ukrajnát.« Hogy mit csinál Oroszország a mivel? Mintha egy reggel arra ébrednénk, hogy Debrecen bombázza Kolozsvárt vagy az Egyesült Államok partra szállt Nagy-Britanniában. Lázálom. Tökéletes képtelenség.”
Az író visszautalt Oroszország elrablása című könyvére is, itt már arról értekezett, a több száz éves, egységes orosz kultúra és civilizáció Putyin uralmának utolsó évtizedében „végső hanyatlását” éli meg, ennek a következménye, a pusztító és apokaliptikus háborús helyzet is.
Bevallotta azt is, az orosz kultúra és történelem kutatójaként mérhetetlen gyászt, dühöt is érzett, amikor a háború kitört, úgy érzi, a civilizáció, amivel egész életében foglalkozott, a végét járja, a helyzet megértésére pedig nincs esély: „Ehhez még egy életre volna szükség, ami nincs, ezt az egyet pedig, ami esetemben mindjárt véget is ér, orosz kultúrára tettem fel íróként, kutatóként, költőként. A legkevésbé sem bántam meg, nagyon sokat kaptam tőle. Dosztojevszkij, Csehov, Tarkovszkij, Bahtyin, Florenszkij nélkül − és sorolhatnám végeláthatatlanul – bizonyosan más ember lennék. Ezért különösen fájdalmas a veszteség.”
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Külföld
2023. február 7., 13:10
Nyolcmillióra emelkedett az Ukrajnából menekültek száma az ENSZ humanitárius főbiztosa, Martin Griffiths szerint.
Külföld
2023. február 6., 21:22
Aggodalmát fejezte ki az ukrajnai háború eszkalációja miatt António Guterres ENSZ-főtitkár hétfőn a világszervezet közgyűlésén New Yorkban.
Külföld
2023. február 6., 14:51
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök javasolta, hogy három hónappal hosszabbítsák meg a hadiállapotot és az általános mozgósítást a Ukrajnában.
Az orosz társadalom szerkezetéből Szilágyi összesen és hagyományosan „négy Oroszországot” szokott elkülöníteni: így 1, a városias, európai színvonalú nagyvárosi és vagyonos kvázi-nagypolgári kultúrát (Moszkva, Szentpétervár, Novoszibirszk, Jekatyerinburg stb.), 2, a szovjet modernizáció által felemelt iparvárosok képzett munkásnépét, 3. a periférián a modernizációban megrekedt kisvárosok és „roncsfalvak” orosz népét és 4, az abszolút a társadalom szélére rekedt, a városi centrumoktól elzártan élő etnikai csoportokat (ilyenek a csecsenek, kalmükök, burjátok stb.) is. Szerinte az első csoport kultúrájának a háborúval vége, nem kerülhet ki egyfajta Putyin-ellenes szövetségként győztesen többé semmiféle politikai harcból, míg a többieket végleg iga alá hajtja az orosz államhatalom, amely mindegyik külön Oroszországgal más-más viszonyt ápol.
Új zavaros időszak
Szilágyi azonban az első világháború török szultánjának, V. Mehmednek a szavaival figyelmeztetett is: Oroszországot végleg megsemmisíteni viszont ugyanígy képtelenség, hiszen holtteste mindannyiunkat maga alá gyűrne. Az orosz történelem és kultúra viszont ismeri a „zavaros idők” („szmutnoje vremja”) fogalmát is, e köré az oroszoknál kész tudományág épül, ami csak ezt vizsgálja. Szerinte most is ilyen, két politikai rezsim közé szorult, polgárháborúval fenyegető időket él meg az ország.
Amiből kérdéses, hogy bárki kijut-e, a helyzet ugyanis az esztéta szerint a legkomolyabb, és nagyon közelivé vált a „hibrid harmadik világháború” fenyegetése is. Kiemelte, a nyugati tömb és a volt Szovjetunió – és utóda, az 1991 utáni orosz állam - állandó huzakodása Ukrajna földjéért már a hidegháborút is meghatározta, a mostani, nyílt háború pedig továbbra is beláthatatlan következményekkel fenyeget: „A tömeges fegyveres erőszaknál nincs rosszabb, nincs nagyobb bűn: az erőszak ellenerőszakot szül, és egy szempillantás alatt ott találjuk magunkat, ahol ma Ukrajnában: a hibrid harmadik világháború küszöbén vagy már azon is túl” – szögezte le Szilágyi Ákos.
Hozzátette: történelmileg érhető és jellemző, ahogyan a mindig a németek és oroszok között magát satuban érző Lengyelország angol-amerikai szövetség felé tájékozódik, így kockáztatva a háborúba való belesodródást, míg Magyarország klasszikus németbarát külpolitikája a konfliktus által nehéz helyzetbe hozott berlini vezetés mellé, a kvázi-semlegesség álláspontjára zárta be magát.
Szilágyi szerint az orosz-ukrán háború nem proxyháború, hanem az atlantista Nyugat és Oroszország nyílt háborújának egy korai, alacsony intenzitású szakasza. Mivel tehát tömbök és nem egyszerűen államok harcolnak, a megállításra sem jó a balkáni recept, amely államokat ültetett egy asztalhoz. Szélesebb körű belátást kellene gyakorolni, Szilágyi Ákos szerint azonban mindez nehéz lesz, mert Ukrajnában azt is láthatjuk, hogy az államok erőszakmonopóliuma egyre gyengül, a privát maffiabandák, zsoldosseregek és cégek szerepe pedig növekszik, ahogyan azt egyes történészek meg is jósolták. Éppen ezért nehéz látni, hogy lehetne mindennek jó vége, és még a nukleáris apokalipszis sem kizárt – szögezte végezetül le.
(Kiemelt kép: Tűzoltók küzdenek a bombázás romjaival Kijev külvárosában, 2022 tavaszán. Fotó: Genya Savilov / AFP)
