Hamvak az arcban, domborműbe öntött földi maradványok
sonline
2010. augusztus 18. 10:47 , Legutóbb frissítve: 2010. augusztus 18. 12:46 Varga Andrea
Külföldön elterjedt az elsőre talán kicsit furcsa kegyeleti szokás, itthon még barátkozunk ezzel a megoldással.
Mik ezek? .Mik ezek?X A sorban látható gombokkal a webes közösségi hálózatokon - iWiW, Facebook - fejezheted ki egy kattintással tetszésedet vagy
oszthatod meg a cikkel kapcsolatos véleményedet ismerőseiddel.
"Tetszik" / "Like" gomb. Ezzel a gombbal a Facebookon fejezheted ki tetszésedet a cikkel kapcsolatban - üzenőfaladon
egyszerűen csak annyi jelenik meg, hogy kedveled ezt a cikket. Ha most éppen be vagy jelentkezve a Facebookra, akkor azt is
látod, hogy ismerőseid közül valakinek tetszett-e már ez az írás. Ha nem vagy bejelentkezve, a gomb megnyomása után ezt
egyszerűen megteheted. (Ez a gomb tényleg csak egy szimpla tetszésnyilvánítás - ha a cikkel kapcsolatban egyből véleményt is
megosztanál, akkor használd a cikk alatti szürke hátterű sorban található "Facebook" feliratot.)
"Megosztás az iWiW-en" gomb. Ezzel a gombbal a legnépszerűbb magyar közösségi oldalon, az iWiW-en tudsz tartalmat
megosztani. A felugró ablakban beírhatod véleményedet is, és ha épp nem vagy bejelentkezve, egyben azt is megteheted.
Hozzátartozók kívánságára képzőművészeti alkotásba építi elhunyt szerettük hamvait Biszák László.
Nem kötelezte el magát egyetlen irányzat mellett sem, festményeit más-más stílusok és technikák jellemzik. Az alföldi sivárság, a szekszárdi dombok, vagy éppen a gemenci erdő az ihletője, a vizek szerelmese. Autodidakta módon tanulta a festészetet, amely mára hivatásává vált, holott nem festőnek készült.
Biszák László szekszárdi festőművész kiállítása a csurgói Városi Múzeumban látható. Képei sokfélék: van élesebb, vagy éppen kontúrosabb, település részletet, avagy elhagyott tájat ábrázoló. Sokat fest, sokat jár alkotótáborokba, és tanít. Elmesélte: elme-pszichiátriai szakápoló a képzettsége, éveket töltött az egészségügyben, amely napjaira is kihat. Egy speciális otthonban szakköröket tart olyan fiataloknak, akiknek a drog és az alkohol a mindennapjaik része. A művészet erejével akar zabolázni, és legtöbbjük fogékony rá.
Több tehetséges gyerekkel is találkozott már, csak remélni tudja, hogy az elvetett tudást egyszer kamatoztatják. Ahogy stílusban és technikákban is az újra törekszik, úgy érdekes, ám nyilvánvalóan embereket megosztó, és bizarrnak ható lehetőséggel is előrukkolt pár éve. Rendőrségnél dolgozott, egészségügyisként, ahol szembesülnie kellett nap mint nap a halállal, baleset vagy gyilkosság áldozatai hozzátartozójának a fájdalmát látta.
– Külföldön évtizedek óta csinálják, amit én itt elkezdtem – mondta Biszák László. Ha a hozzátartozó kéri, mintát veszek az elhunyt arcáról és később, a hamvait is felhasználva, domborművet készítek, éveken át kifejlesztett, időtálló anyagok felhasználásával, amit kérésre megfestek és a hozzátartozó esetleg lakása falára kiteheti. Ily módon talán könnyebb a gyász, „közelebb érezheti” elvesztett szerettét.
– Gyakori, hogy például a szülő nem tudja feldogozni balesetben elhunyt gyereke halálát, évtizedeken át takarítja a szobáját, nem nyúl a holmijaihoz – folytatta a festő. Külföldön inkább elfogadott, amit csinálok, itthon még kevéssé, de gondoljuk végig: pár évtizede még nagyon ritkán hamvasztották az elhunytat, napjainkban pedig ez a jellemzőbb. Ha a távolabb élő rokonok igénylik, a hamvak több alkotásba is bekerülhetnek, nyilván ehhez már ügyvéd, beleegyező nyilatkozat kell.
A festészet, noha a családban több festő is van, inkább megélhetési forrás, mintsem hobbi volt az indulásnál, tudtuk meg Biszák Lászlótól. S hogy kell-e ihlet? Azt mondta: Szász Endrét tudja idézni, aki egyszer azt nyilatkozta: ha lerakják az előleget, mintha homlokon csókolná a múzsa.
– Természetesen ha van igény, s van közönsége annak, amit csinálok, érzem, hogy szükség van rá, akkor örömmel teszem a dolgom – összegzett.
