Halál a pedagógusokra: 32 nevem volt… ennyi órám lesz?
Ságvári Endre már a múlté. A régmúlté. Talán nem is biztos, hogy annyi neve volt, mint amennyit tanultunk róla, s talán nem is akkora hőse történelmünknek, mint egykor hittük - közölte a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete.
Új idők járnak, új szelek fújnak. A Nemzeti Köznevelés Rendszerében mindenkire komoly kihívások várnak, és a sikert sehol sem adják ingyen. Konkrétumokat ugyan még nem láttunk, de az információk egyre inkább megerősítik, hogy a jövőben a pedagógusoknak heti 32, napi 6,5 órát KELL a munkahelyükön tölteni. Az már csak sanda mosolyt csal ajkunkra, hogy ötször hat és fél, az ugye nem harminckettő. De ne legyünk ilyen kicsinyesek.
A harminckét órás kötelező bent tartózkodás nem ezért elfogadhatatlan, tolerálhatatlan.
Hanem azért mert MEGALÁZÓ, ÁLSÁGOS, és DILETTÁNS!
Megalázó: mert az a képzetet kelti a társadalomban, hogy a pedagógus keveset dolgozik, mikor a válság mindenkitől nagyobb áldozatvállalást követel. Ha nem megy másként, akkor a törvény szigorával kell rákényszeríteni őket, hogy dolgozzanak többet. Az előterjesztő persze ismeri az OKM-PDSZ-TÁRKI kutatás eredményeit, tisztában van annak egyik legfontosabb felismerésével, hogy a magyar közoktatásban dolgozók átlagban heti 51 órát foglalkoznak hivatásukkal. Ezt a NEFMI mostani vezetői is fontosnak tartották kiemelni, s kijelenteni, hogy csökkenteni kell a pedagógusok terhelését. Fontosnak tartották, akkor….mikor még nem voltak a NEFMI mostani vezetői…
Álságos: mert a valódi cél nem az, hogy a pedagógus többet foglalkozzon tanítványaival, hanem az, hogy ezt a mostaninál lényegesen kevesebben tegyék. Az államtitkárság ezen kijelentéséből következik, hogy így elláthatók olyan feladatok, melyeket most finanszíroznak – ingyen. Számtalanszor hangzott el a nyár folyamán, hogy a 32 óra nem a kötelező órák számát jelenti, hanem a bent tartózkodás idejét. Ebből minimum 22 órát a kötelező órák megtartásával kell eltölteni. Minimum…semmi nem zárja ki pl. a 31 órát… Azt már szinte meg sem merem említeni, hogy egy évvel ezelőtt, mikor a NEFMI vezetői már a NEFMI vezetői voltak, óraszámcsökkentésről szóltak a hírek. Könnyen kikövetkeztethető, hogy ha az elképzelés testet ölt, kollégáink jó része válik „feleslegessé”.
Dilettáns: mert aki azt gondolja, hogy a magyar közoktatás legnagyobb problémája az, hogy a pedagógus mennyit tartózkodik a munkahelyén, annak nincs képe arról, hogy valójában hogyan is néz ki egy iskola napjainkban. Az csak számokat, adatokat lát. (annak térkép e táj…) Oszt, kivon. Költséghatékony akar lenni. Mindenáron. Közben 21. századi iskolát vizionál, a tudás hatalmát hangoztatja, 19. századi körülményeket teremtve.
Az nem tudja, hogy az iskolában nincs elég hely a felkészülésre, dolgozatjavításra. A tanárikban kétségbeejtően kevés az egy személyre jutó íróasztal terület „nagysága” (0,8 négyzetméter!!), hihetetlenül kevés az egy főre jutó mozgástér (másfél négyzetméter), s akkor még nem említettük az infokommunikációs eszközökhöz való hozzájutás anomáliáit. (WC papír legyen, vagy inkább digitális tábla...)
Az nem tudja, hogy az agyonhajszolt, sokszorosan becsapott, megfáradt, öregedő félben lévő, „utánpótlástalan” pedagógus társadalomról nem lehet több bőrt lenyúzni.
Vagy tudja, csak nem érdekli…
Mára már egyre világosabbá válik, hogy a kormányzat (ez is) a költség megtakarítás kizárólagos szempontjait figyelembe véve rövid távú céljai érdekében, hosszú távon lehetetleníti el a közoktatást - közölte a PDSZ elnöke, Mendrey László.
Ne hagyjuk! - zárul a közlemény.
