Ha Orbán újabb négy évet kap

Az író egy éve indította közéleti-közérzeti esszésorozatát az Élet és Irodalomban. Úgy véli, a hivatásos elemzők mindig csak az utolsó, a pillanatnyi belpolitikai állapotot rögzítik, s nem adják átfogó magyarázatát annak, mi történt velünk az elmúlt három évben. Így nem is lehet azt megérteni. A 168 Órának most arról is beszél, ami az ellenzéki beszédből rendre kimarad: még mit tehet Orbán, ha újabb négy évet kap? KARÁCSONY ÁGNES interjúja.

2013. augusztus 15., 12:24

– A jobboldal rárontott saját nemzetére?

– Igen, bár nyilván egyikünk sem fogalmazna így, ha Orbán Viktor nem éppen ezzel vádolta volna a baloldalt. Amúgy a jobboldal nem most teszi ezt először. Mindent a hatalmukban tartottak a két világháború között is, és láttuk, mi lett a vége: rettenetes pusztulás és pusztítás.

– Egy éve kezdte politikai-közhangulati esszésorozatát az Élet és Irodalomban. Eleinte csak találgatta, körbeírta, milyen „házi főzet” Orbán rendszere. Pár hete már kicsit sem árnyalt: Orbánt semmilyen törvény nem köti, minden dolgok mértéke egyedül ő, a centrális erőtér centruma is ő, saját maga. Ez bizony diktatúra.

– Valóban: a saját cikkeimen keresztül jutottam el a felismerésig – lassú közérzeti evolúció volt –, hogy Orbán rendszere ma már diktatúra. És megdöbbent, hogy erről még most sem vesz tudomást a baloldali ellenzék és a baloldali média. Nem látnak túl Magyar Bálint egyébként sok szempontból pontos „maffiaállam” analízisén.

– Talán óvatosságból kerülik, kerüljük a diktatúra kifejezést?

– Mert az talán túl fájdalmas, túl félelmetes?

– Az. Miközben azt is tudom: a finomkodás rontja a tisztánlátást.

– Az a baloldali generáció, amelyik ma is véleményformáló, a kádárizmusban nőtt föl, és szabad választást akart. Mégsem gondolnak bele: választások mellett is lehet diktatúra. Mi más lenne a megkérdőjelezhetetlen egyszemélyi hatalom, márpedig Magyarországon az van.

– Másként közelítve: ami nem diktatúra, az nem is feltétlenül demokrácia. Kis János filozófus azt is mondta: ha Orbán rendszere működik, a demokrácia nem működik.

– Ez igaz, de... Sokáig olvastam Kis Jánost meg Tölgyessy Pétert és más kitűnő gondolkodókat is, de írásaikban egyre kevésbé ismerem föl a mai Magyarországot és az én napi élményeimet. Az éjjel-nappal elemző elemzők is – akár a Klubrádióban, akár az ATV-ben – mindig csak az utolsó, a pillanatnyi belpolitikai állapotot rögzítik, s nem adják átfogó magyarázatát annak, mi történt velünk az elmúlt három évben. Így nem is lehet megérteni. Ez olyan, mint ha valaki csak az egyes téglákat látja a falban, s nem veszi észre magát az egyre magasodó falat.

– Úgy érti: nem tűnik föl az ellenzéknek, hogy az intézkedések valójában Orbán saját diktatúratörténetének egyes fejezetei?

– Hogy a baloldali ellenzéknek nehezére esik kimondania, ez diktatúra, annak lehetnek érzelmi és intellektuális okai is, no meg sokukban nem áll össze egységes folyamattá mindaz, ami itt 2010-től zajlik. Igaz, ez a kormány nem alkalmaz nyílt erőszakot, nem ért támadás újságírót, elképesztő vélemények jelenhetnek meg Orbán Viktorról és a jobboldali politikáról. Putyin rendszerében tíz év alatt 120 újságíró tűnt el. Méltányolom, hogy mi azért nem tartunk itt, és nem kell rettegnem a szavaimért. De ettől ez még diktatúra! Egyetlen akarat nem teljesülhet Orbán Viktor szándéka ellenében, és az ő bármilyen szándéka akadály nélkül megvalósulhat.

– Csakhogy az ön írásaiból az is kiolvasható: Orbán Viktor az elmúlt húsz év „eredménye”, nélkülünk ő sem lehetne. Külföldi kutatásokból vettem: a magyar társadalom többsége intoleráns, lényegtelen számára a szólásszabadság, értékrendjébe belefér a korrupció, a mutyizás, az erős állam az erős vezérrel. Azt hiszem, voltaképpen a többségi mentalitás keltette életre Orbán kegyrendszerét a jog rendszere helyett, s tán magyarázza is szinte töretlen népszerűségét.

– Fájdalmas, de van igazság ebben is. Ezt az országot egy tollseprűvel bekergették a sarokba, és kukoricára térdepeltették. A magyar társadalom védtelenné tette magát, és akarat sincs nagyon benne a védekezésre. Hagyta, hogy szakmánként, egyénenként tudatosan feldarabolják, hogy mindenkit mindenki ellen fordítsanak, fiatalt az öreg ellen, nyugdíjast az egyetemista ellen, városit a falusi, értelmiségit a fizikai munkás ellen. Elképesztő árkok húzódnak, és mivel annyiféle sérelem, annyiféle tagoltság jelent már meg, ezért sincs közös nevező az ellenzéki oldalon – túl Orbán leváltásán.

A „remény” és a „demokrácia helyreállítása” komplikált általánosságait a baloldalnak le kellene cserélnie három valóságos és érthető alapmondandóra – mivel nem vagyok politológus, nem tudom, melyek lehetnének ezek –, s meg kellene próbálni egyezségre jutni ezekben. Ugyanis nem lehet a millió darabra tört társadalom minden sérelmét egyszerre orvosolni. Az LMP például a legújabban előállt azzal, hogy az állam támogassa a szoptatást is. Hogy kerül ez ide, ebben a pokoli élet-halál harcban? Miért osztják meg ők is meg más ellenzéki pártok is a figyelmünket ilyen részproblémákkal? Nem csoda, hogy három-négy millió ember még mindig tanácstalan, még mindig egy új hangra, új szóra vár. A demokratikus ellenzék nem tudta elhitetni eddig, hogy létezik, hogy van egy jobb Magyarország.

– Ami az ellenzéki beszédből szintén kimarad: még mit tehet Orbán, ha újabb négy évet kap?

– Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a kormány ezt a körkörös pusztítást csak négy évre tervezte? És ha megbukik, feláll és békésen távozik?

– Elképzelhetetlennek tartja, hogy konszolidáljon Orbán?

– Kizárt dolog.

– De miért?

– Mert az elnyomó rendszerek mindig félnek, hogy feltámad az elégedetlenség. Elvégre életszínvonalat nem tud teremteni Orbán. Nincs is más eszköze már, mint folytatni a keménykedést, még jobban szűkíteni a baloldal lehetőségeit, a szabadságjogokat még inkább kurtítani. Még van ellenzéki hang, ellenzéki vélemény, még beszélhetünk egymással, a 168 Óra működik. Ha Orbán Viktor megint nyer 2014-ben, megfojthatja az összes baloldali médiumot. Ha ismét felhatalmazást kap, végképp azt csinál, amit akar. És azt mondhatja majd Európának: látjátok, szeretnek. És egy diktátor sosem tud lazítani.

– Mégis meg kellene fogadnunk Tamás Gáspár Miklós „el innen” tanácsát: fusson, ki merre lát?

– Azért van esélye az ellenzéknek. De kétségtelen: Orbánék olyan régen visszafordíthatatlanná tették a folyamatokat, hogy már csak a megszerzett vagyonuk védelmében sem állhatnak le.

– De egyszer mindezért úgyis felelősségre vonják őket.

– Nem tudom, gondolnak-e egyáltalán a felelősségre vonásra. De emiatt is érdekük a hatalmukat hosszú időre kitolni. Orbán nem fogja hagyni, hogy a „műve” elsorvadjon, darabjaira szedjék. Nem ő mondta, hogy a következő tíz kormány kezét megkötötte?

– Ezt ellenzékből is meg tudja tenni.

– Ez igaz. Az alkotmányba bevitt kétharmaddal. De a lényeg: Orbán még nem fejezte be, amit akar.

– Ön azt is írta: a trafikügyben összpontosul az elmúlt három év minden törvénytelensége, embertelensége és becstelensége. Igaza van. De dacára a Fidesz korrupciós sorozatának, nőtt a kormánypárt népszerűsége. Mintha a magyarok egy része a trafikügyletet a ma-gyar történelem jeles eseményei közé sorolná, és az opálüveges trafikokra mint szentélyekre tekintene.

– Ahogyan hallottam, a közvélemény-kutató cégek vezetői sem értik ezt. Én általában hiszek a felméréseiknek, de érzékelem a közhangulatot is, és elképzelni nem tudom, hogy Orbánék ne vesztettek volna szavazókat ezzel az általános felháborodást keltő trafikbotránnyal. Feltételezem, sokan nem mondják meg a kérdezőknek a politikai szimpátiájukat. Egy Fidesz-szavazónak nincs miért eltitkolnia az érzelmeit, egy baloldali viszont érezheti úgy, hogy van oka a rejtőzködésre. De a szavazófülkében mindenki egyedül van... Ott bátrabb lehet.

– Még nem bátrak. Sopron és Nyírbátor kivételével az időközi választások sorra a Fidesz győzelmeit hozták.

– Ha majd az urnák magányában is a Fideszre szavaznak, akkor az országnak mégiscsak tetszik a Fidesz hatalma. Márpedig akkor a demokratikus jogállam romjai a jobboldaliakat is betemetik.

– Egyébként meg mitől is higgyék el a bizonytalanok, hogy nem kell rettegniük, ha a baloldali ellenzékre szavaznak?

– A többség valami jobbra vár annál, ami most van, és ezt a jobbat már csak baloldalról kaphatják meg. A számok azt mutatják: mondjon Orbán bármit is, nem tesz jót a nemzetnek.

– Bizonyos számok meg azt is jelzik: bár ötvenkét százalék szerint rossz irányba mennek itthon a dolgok, még többen látják rémesnek az ellenzéket. Nagyjából háromnegyed éve indult a baloldali dominanciaharc Bajnai Gordonnal, a „közös lista” pedig már voltaképpen arról szól, ki mindenki akar fölkapaszkodni az MSZP listájára.

– De azért bízzunk abban: a közös jelöltállítás lökést ad a baloldalnak, és hihetőbbé teszi a várakozók, a habozók számára, hogy a baloldal képes erőt mutatni, és kormányképes pozícióba hozni magát. Ez ma még várat magára.

– De tényleg miért gondolja, hogy van esélye az ellenzéknek?

– Ez olyan, mint egy bokszmérkőzés. Orbán Viktor megsorozta, többször padlóra küldte a baloldalt, de kiütni nem tudta. Végül is a baloldal talpra állt a ringben, és egyben ez a legfőbb érdeme Mesterházy Attilának. Az, hogy az MSZP-t nem nyelte el a kanális. Majd meglátjuk, hogy a tizenkettedik menet végén egyenlő ellenféllé válik-e 2014 tavaszán.
u Jogilag is magára szabta a 2014-es választást a Fidesz, s mindent elkövet, hogy ne kockáztassa a győzelmét. Például: már ötszázezer határon túli potenciális szavazó van. Nem véletlen, hogy júliusban az erdélyi Bálványoson kezdte meg Orbán a politikai kampányát.

– Tíz emberből kilenc rosszul járt ezzel a kormánnyal, ezért meggyőződésem: Orbánék csak választási csalással maradhatnak hatalmon. Az elmúlt három év felhatalmaz minket a maximális rosszhiszeműségre. Ha viszont az ellenzék képtelen biztosítani a választás tisztaságát, például azt, hogy az Erdélyből borítékban érkező szavazatokat nemzetközi ellenőrök is láthassák, akkor ne is menjünk az urnákhoz, akkor tényleg semmi esély. Mert ha a Fidesznek, mondjuk, kétszázezer voks hiányzik a győzelemhez, bemondanak majd annyit. Ha nem lesz hatékony ellenőrzés, akkor olyan számot mondanak be, amekkorát akarnak. Képesek rá.

– Persze nem elég elzavarni Orbán Viktort, az orbáni világ továbbélését is meg kell akadályozni, ehhez pedig kellene a kétharmad. Sokan attól tartanak: kis arányú ellenzéki győzelemmel könnyen anarchiába süllyedhet az ország, hiszen Orbán bizonyára nem hagyja magát „leteríteni”. És ez is visszatarthatja a bizonytalanokat a szavazástól.

– Ha Orbánnak egy esetleges harmadik választási veresége után is korlátlan befolyása marad a jobboldalon, ha kitartanak mellette az üzleti körök, rendszerének a kliensei, akkor valóban bekövetkezhet a legrosszabb. Történhetnek azonban előre nem látható dolgok: például, hogy a jobboldal ma még ismeretlen erős emberei megvonják tőle a támogatást. Ebben a pillanatban a jobboldaliak megközelíthetetlenek racionálisan érvekkel. Ha az ő gyerekeiket sem veszik föl az egyetemre, akkor is Orbánt választják. Ha az első éjszaka jogát visszaállítaná Orbán, akkor is őrá szavaznának. De egy harmadik vereség után ez is megváltozhat. Ki lát bele a fejekbe és a szívekbe?

– Márpedig 2014 tétje: Orbán marad-e a talpon vagy Magyarország?

– Mondtam, ha az ellenzék biztosítani tudja a tiszta választást, megbukhat Orbán. Voltaképpen tizenöt éve, 1998 óta éjjel-nappal folyik a harc, szüntelenül a pszichózis állapotában élünk, végtelenségig nyúzottak, közömbösek, fáradtak az emberek. Lehet, hogy a jobboldal már nem lesz hajlandó újra elkezdeni kerepelni. Lehetséges, hogy jön a kijózanodás. Más kérdés: ha a jobboldal esetleg belenyugszik is a vereségbe, mit kezd majd a baloldal a hatalmával? Rettenetesen nehéz lesz.