Győztek a bírák, meghátrált a Fidesz

A bírák és az igazságszolgáltatás más, közhatalmat gyakorló szereplői esetében is 65 év lehet a nyugdíjkorhatár, míg a bírósági vezetői tisztségek 62 éves korig tölthetők be az igazságügyi miniszter törvénymódosító javaslata értelmében, amelyet hétfőn támogatott az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának kormánypárti többsége.

Répássy Róbert, az igazságügyi tárca államtitkára az alaptörvény második módosításának, valamint az igazságügyi jogviszonyban alkalmazandó felső korhatárral kapcsolatos törvénymódosítások ismertetésekor elmondta: az Alkotmánybíróság júliusi döntése nyomán született előterjesztések azt is tartalmazzák, hogy nyugdíj folyósítása mellet ne lehessen bírói tevékenységet végezni. Elmondta azt is: a diszkriminációról szóló folyamatos vitának kívánnak gátat szabni azzal, hogy egységes szabályozás születik a nyugdíjazás tekintetében az igazságszolgáltatás összes közhatalmat gyakorló szereplőjére vonatkozóan, vagyis nemcsak a bírókat, hanem az ügyészeket vagy a jegyzőket illetően is. A 65 éves kort idén és jövőre betöltők 2014. január 1-jétől vonulnának nyugdíjba.

Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke az ülésen elmondta: a bírói kar a 65 éves korhatárt elfogadhatónak tartja, azt azonban kifogásolhatónak ítéli, hogy a nyugdíj-összeférhetetlenségi szabály a közszféra más területein nem, csak a bírók esetében érvényesül. Az OBH elnöke átalány-kártérítést javasolt azoknak a bíráknak, akiket az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések alapján nyugdíjaztak. Handó Tünde szerint felhatalmazást kellene adni a központi igazgatásnak arra, hogy az emiatt elindult peres eljárásokban egyezséget köthessenek, akik pedig nem indítottak pert, azoknak kérelemhez és nyilatkozathoz kötötten kellene kompenzációt biztosítani.

Az OBH elnöke azt is felvetette, hogy a vezetői korhatár csak a határozott időre és csak a jogszabályok elfogadását követően kinevezettekre vonatkozzon. Azt is javasolta, hogy a nyugdíjba vonuló bírók – a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabály okán – szolgálati pótlékban részesüljenek.

Több ellenzéki képviselő is diszkriminatívnak tartotta a javaslatot. Staudt Gábor (Jobbik) azt kifogásolta, hogy a bírák nem dolgozhatnak nyugdíj mellett, míg Bárándy Gergely és Lamperth Mónika szocialista politikusok azzal nem értenek egyet, hogy korhatárhoz kössék a bírók esetében a nyugdíjazást. Szerintük ez - életkortól függetlenül - beavatkozás a bírói kar függetlenségébe.

Kormánypárti képviselők – Vas Imre és Gulyás Gergely (Fidesz) - azt tartották megfontolandónak, hogy a tanácsvezető bírók tisztségüket 62 év fölött is betölthessék, valamint azt, hogy a vezetői megbízatás esetében ne a betöltésnél, hanem a kinevezésnél szabjon gátat a 62 év.

Január 1-jén lépett életbe az a rendelkezés, amely a bírák nyugdíjkorhatárát a korábbi 70-ről 62 évre csökkentette, az Alkotmánybíróság azonban július 16-án visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a vitatott rendelkezést. Indoklásában hivatkozott a többi közt a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság jogállami értékére.

Hiába kozmetikázták, a bírósági rendszer rossz maradt

A módosításokkal a jogvédő civilek nem elégedettek. Közölték: a Velencei Bizottság súlyos kifogásai nyomán ugyan idén 30 ponton módosítani kényszerült az új szisztémán, ám annak centralizált jellege megmaradt és továbbra is fenyegeti a bíróságok függetlenségét és az eljárások tisztességességét. Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért egyaránt tiltakoznak.

A Velencei Bizottságnak (VB) a magyarországi alkotmányos átalakulást áttekintő hat véleménye közül az egyik legmarkánsabb a bírósági szervezet- és igazgatási rendszer átalakítását kritizálta – emlékeztet a három civil szervezet közös elemzése. A kritikák középpontjában az egy kézben összpontosuló, hatalmi ellensúly nélküli bírói igazgatási rendszer, valamint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének a tisztességes eljáráshoz való jogot sértő jogkörei álltak.

A jogvédők szerint ahhoz, hogy az új szabályozás elérje a jogállami minimumot, arra lenne szükség, hogy a jogalkotó felszámolja a bírói igazgatás centralizált karakterét, és az új szabályok megfelelő garanciákkal védjék a polgárok jogát a független, pártatlan és igazságos bírósági eljáráshoz.

A civil szervezetek úgy látják, a bevezetett változtatások elégtelenek ahhoz, hogy a VB megfogalmazásában „a függetlenséget a maga egészében fenyegető” bírósági rendszer koncepcionális átalakításának tekinthessék. Az OBH elnöke hatáskörei egy részének az Országos Bírói Tanácshoz (OBT) telepítésével a módosítás ugyan gyengített az igazgatás centralizált karakterén, de attól az még centralizált maradt, mivel a szabályozás még módosított formájában sem biztosítja az OBT-nek azokat a feltételeket és hatásköröket, amelyek az elnöki hatalomgyakorlás megfelelő ellensúlyozásához szükségesek. Ugyanígy igaz, hogy a törvény jelenleg jobban megköti az OBH elnökének a kezét az eljáró bíróságok kijelölése, valamint a bírák áthelyezése tekintetében, de ezzel még nem teremtette meg a tisztességes eljáráshoz való jog garanciáit.

A civil szervezetek elemzésükben az alábbiakat kifogásolják:
1. A bírói függetlenség alapvető garanciáit nem biztosítja az Alaptörvény. A bíróságok szervezetére vonatkozó alapvető szabályoknak az Alaptörvényben volna a helyük. Azok hiányában bizonytalan a bírói függetlenség alkotmányos védelme. Jól látható ez a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló alkotmánybírósági határozat példáján is, amelyben csak a bizonytalan jelentésű történeti alkotmányból tudták levezetni a bírák elmozdításának alkotmányellenességét.
2. A kilenc évre választott OBH-elnök jogállása és újraválaszthatósága elfogadhatatlan a megfelelő ellensúlyok nélküli hatáskörei fényében. Az igazgatási hatáskörrel rendelkező személyek rendkívül hosszú mandátuma esetén azzal arányos fékeket és ellensúlyokat kell bevezetni. A törvénymódosítás az OBH elnökének megbízatási idejét nem csökkentette, és az újraválasztása továbbra is lehetséges.
3. A bírák és az OBT továbbra is függő helyzetben maradtak az OBH elnökétől. A VB szerint az OBH elnökét csak részlegesen kontrollálja az OBT, mivel a Tanács tagjai sok tekintetben függő pozícióban vannak attól a személytől, akinek tevékenységét ellenőrizhetnék. A függőséget a módosítás sem szünteti meg. Bíró továbbra is csak abból lehet, akit az OBH elnöke nem kifogásol, és az elnök a már hivatalban lévő bírákra is nyomást tud gyakorolni az egy évre szóló, akár az ország másik felébe történő áthelyezésükkel. Ráadásul a bíróságok költségvetése is az OBH elnök közreműködésével készül el.
4. Az ügyáthelyezési jog – a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme. A korábbi szabályozás szerint az OBH elnöke „az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának biztosítása érdekében” azt a bíróságot jelölhette ki az eljárás lefolytatására, amelyiket akarta. Ezt a felhatalmazást a nyári törvénymódosítás annyiban érintette, hogy döntését az OBT által meghatározott elvek figyelembevételével kell meghoznia, meg kell indokolnia, az eljárás résztvevői pedig fellebbezhetnek a döntés ellen. Csakhogy továbbra sem a jogszabályok határozzák meg az eljáró bíróságot, a döntést érdemét pedig nem lehet megtámadni, így továbbra is sérül a törvényes bíróhoz való jog. A változtatások nem elégségesek ahhoz, hogy kizárják a bírósági eljárások politikai, gazdasági vagy bármelyen más manipulációját.