Gyarmati Fanni magánügye
Semmilyen szándékkal nem lehet Radnóti Miklós életművét és felesége emlékét politikai vagy médiakampány témájává tenni – mondja Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti irodalmi hagyatékának kezelője annak apropóján, hogy sokan nehezményezték: a 102 éves korában elhunyt Radnótiné Gyarmati Fanni nem hagyta mindenét az államra. Ferencz Győző szerint mindaz, ami Radnótiné nevével történik, visszamenőleg is igazolja teljes elzárkózását a nyilvánosságtól. A napokban jelent meg a költő feleségének naplója, amely az özvegy kérésére csak halála után kerülhetett nyomdába.
– Nem láttam még a Napló borítóján szereplő képeket: az egyiken Gyarmati Fanni napozóágyban fekszik, mintha aludna.
– Nem is láthatta, eddig ezek, tudtommal, nem jelentek meg. Ezt a fényképet Radnóti Miklós készítette még a házasságkötésük előtt. 1933-ban egy dalmáciai hajóúton vettek részt. A másik képet Müller Miklós, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egykori tagja, szociofotós készítette. Ő később Spanyolországban élt és lett nemzetközi hírű fotóművész.
– A sors fintora: Gyarmati Fanni később a férjéről elnevezett hajó fedélzetén járta be a fél világot.
– Valóban, 1980-ban a Mahart felajánlotta, hogy a névadó özvegyét elviszi egy útra, és ő élt a lehetőséggel: Amszterdamból Szingapúrba hajózott, onnan elrepült Sydney-be, az unokahúgához.
– Miért csak most jelennek meg ezek a dokumentumok, képek, naplójegyzetek? Szemérmességből?
– Úgy rendelkezett, hogy a naplója csak halála után jelenhet meg. Magánember kívánt maradni, nem gondolta, hogy Radnóti Miklós életéről vagy költészetéről nyilvánosan beszélnie kellene. Ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy naplója értékes forrásmű, dokumentum.
– Mi kellett ahhoz, hogy beleegyezzen: halála után nyilvánosságra hozhatók személyes jegyzetei?
– Nem kellett rávenni, nem is lehetett volna, ha nem akarja. Ő maga döntött így. A naplót csaknem tizenkét éven át gyorsírással vezette. Több-kevesebb részletességgel leírta benne, mi történt velük, kikkel találkoztak. Eleinte adatszerűen rögzítette a családi, irodalmi eseményeket, de csupán önmaguknak, nem az utókornak, hogy később visszakereshető legyen. Az évek során aztán egyre több a reflexió, főleg az utolsó években, amikor nem volt már módja naponta írni, hanem visszamenőleg készített feljegyzéseket egy-egy többhetes időszakról. Minden fájdalmáról, problémájáról írt, de a tényekre szorítkozva, lelki történéseit nem vizsgálja.
– Radnóti tudott a naplóról? Bátorította a feleségét?
– Az első bejegyzés arról szól, hogy Gyarmati Fanni bátyjától kaptak egy határidőnaplót. Nagy kincs volt az ilyesmi. Radnóti jegyzetfüzetként szerette volna használni, de végül abban állapodtak meg, hogy a feleségéé lesz, és ő naplót ír bele. 1941. január 25-én arról panaszkodik, hogy nem sokat ér a jegyzetelése, hiányos, de Radnóti „unszolására” folytatja. A naplót 1935 februárjában, a házasságkötés előtt fél évvel kezdi írni és 1946 szeptemberében, Radnóti újratemetése után hagyja abba. Tehát kizárólag házaséveik alatt vezette.
– Radnóti egy Tini nevű, német lánnyal való korai kalandjáról vagy Beck Judit festőnővel történt kapcsolatáról megtudunk-e valamit? Gyarmati Fanni jelezte, hogy gyötrődik emiatt?
– A Tini-szerelem jóval korábban, 1927–1928-ban volt, de a naplóban feltűnik a lány alakja. Nagyon szépen ír róla. A Beck Judit-viszony is a kibontakozásától a végéig nyomon követhető, hiszen férjével nem titkoltak el semmit egymás előtt, teljes őszinteséggel fordultak egymás felé. Ez nem valamiféle kamaszos idealizmus volt a részükről, bár az is, de sokkal inkább köthető baloldaliságukhoz: egy szerelmi kapcsolatban sem válhat az egyik ember a másik tulajdonává.
(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
