Gulyás Gergely a 168 Órának: Csak az időkorlát kapcsán volt vita az ellenzékkel a különleges jogrend bevezetésekor
Akinek az elmúlt hónapokban volt online New York Times-, esetleg Financial Times-applikációja, furcsa dolgokat olvashatott kis hazánkról. Azt hallottam, hogy a járvány, az emberi elesettség, a félelem, a hatalmi fölény elemeivel visszaélve Magyarország miniszterelnöke bevezette a zsarnokságot. A magyarok a diktatúra előszobájába léptek.
Azért az elmúlt évek megannyi tapasztalatával a hátunk mögött ne zárjuk ki az említett állításokkal kapcsolatosan a rosszindulat vagy az újságírói tájékozatlanság lehetőségét.
Egy adott eseménysor nem attól válik hitelessé vagy hiteltelenné, hogy a hírközlő igazat állít-e, hanem attól, hogy a hírközlő médium komolyan vehető-e. A világlapok állításait általában komolyan szokták venni.
Érdekes felvetés, hogy nem az az igazság, ami valóban történt, hanem az, amit írnak róla. Az első állítás visszatérően úgy bukkant fel, hogy „bezártuk a magyar parlamentet”. Ez köszönőviszonyban sincs az igazsággal. A működést az alkotmány szavatolja. Ellentétben az Európai Parlamenttel, a magyar parlament végig ülésezett. Ha ez a demokratikus működés fokmérője, jobban állunk, mint az Európai Unió.
Folytassuk a szokásos módon: alkotmányozó többség birtokában mi értelme volt a különleges felhatalmazásnak, vagy ahogy a két háború közötti baljós csengéssel mondták: a meghatalmazási törvénynek? Mi értelme volt az időkorlát mellőzésének?
A különleges jogrend bevezetéséről politikai nézetazonosság volt, még az ellenzék is szükségesnek tartotta. A vita tárgya egyedül az időkorlát volt. A rendkívüli jogrend ideje alatt a parlament működött, az ellenzék ellenőrzési jogosítványai nem változtak, és kevesebb mint három hónappal a koronavírus-törvény elfogadása után a rendkívüli jogrend megszűnik.
Akkor talán azt kellene kutatni, mi az oka annak, hogy egy demokratikus országokban bevett joggyakorlat Magyarországon eleve az önkényuralmi törekvés gyanúját kelti.
A magyar politikai élet végtelenül eldurvult. Az ellenzék egy olyan törvény miatt igyekezett világszerte lejáratni az országot, amelyet ők is megszavaztak volna, ha konkrét időkorlát szerepel benne. Ezt ráadásul felhatalmazási törvénynek nevezni a náci diktatúra áldozatainak emlékét sérti, amit Magyarországon csak a Jobbikot is a soraiban tudó baloldal enged meg magának. Egy amerikai gazdaságtörténésszel folytatott beszélgetés alcíme úgy hangzott, szuverenitás aligha létezik. Akik korábban a nemzeti szuverenitás bűvkörében éltek, most megtapasztalhatják, milyen roppant erők közé szorult Magyarország a világjárvány satujába fogva.
Hatékony cselekvési eszközökkel felruházott, ebben az értelemben szuverén államokra szükség van, ezt éppen a járvány igazolta. Ennek köszönhető, hogy Magyarország és a többi közép-európai ország hatékonyan védekezett. Ami a gazdasági szuverenitást illeti, a világgazdaság olyan mértékben globalizálódott, hogy a legkisebb változás mindenkire szinte azonnal kihat.
Azért vannak itt apokaliptikus jelek. Nyolcvan éve nem fordult elő, hogy elmarad az olimpia. Szünetel a filmgyártás, a nemzetközi szórakoztatóipar, nincsenek tömegrendezvények, kerti partik és esküvők. Fenyegető jelekről hónapok óta beszéltek. Ez maradandó következményekkel járhat.
2001. szeptember 11-én, a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás után sokan mondták, hogy megszűnt a légi közlekedés korábbi rendje, vége a turizmusnak. Három év sem telt el, és a repülés rekordokat döntött, a turizmus szárnyalt. 2001 őszén amerikai színészcsillagok fogadkoztak: erőszakos filmekben nem szerepelnek többé. Ma esténként nem tudjuk úgy bekapcsolni a tévét, hogy száz csatornából ötvenen ne lőnének fejbe valakit. Figyelmeztető jelek mindig vannak, ám az élet és a társadalmi igény utat tör magának.
A becslések szerint világszinten 7,5 százalékos GDP-veszteség várható. A világháború után a világgazdaság 1948-ra tért vissza az utolsó békeév (1938) előtti állapotba. Ebből az következik, hogy 2021-ig a dolog korántsem futhat le.
Ebből össznépi próféciasorozat lesz. Az idei évre szóló jóslatok között az Európai Bizottság Magyarországnak hétszázalékos recessziót jósol, a Pénzügyminisztérium és a kormány hivatalos álláspontja mínusz három százalék, miközben a jegybank két-három százalékos növekedést is el tudna képzelni.
Képzelni én is sok mindent tudok.
Akárhogy nézzük, ez ide-oda tízszázalékos eltérés, miközben a legpesszimistább előrejelzés az év elején 3,2-3,3 százalékos növekedés volt. Egy biztos, a válság ebben az évben hatalmas károkat okoz. Ami a jövőt illeti, optimisták vagyunk, azt gondoljuk, legalább annyit nőhet jövőre a gazdaság, mint amennyit az idei recesszió rombol.
A hátralevő idő a kormány számára sokak szerint vesszőfutás lesz.
Sok, egymásnak gyökeresen ellentmondó nyilatkozatot hallhatunk. A helyzet nehéz, a kihívás komoly.
Én annyit állítok, hogy az utókezelés kínosabb lesz, mint a járvány elleni védekezés.
Így igaz. Ez minden uniós kormány számára hatalmas megpróbáltatás lesz, de talpra fogunk állni, ahogyan 2010 után egyszer sokkal nehezebb helyzetből is sikerült.
Még szerencse, hogy a menekülési útvonal megvan. Orbán Viktor javaslata: „csapj fel, öcsém, katonának”. Egy Petőfi Sándor nevű ember a 19. században ki is próbálta.
A kormány a gazdaságélénkítés jegyében számtalan intézkedést hozott. Támogatjuk a beruházásokat, kifizetjük azon munkavállalók bérének egy részét, ahol az alkalmazó cég vállalja, hogy nem csökkent létszámot, hitelmoratóriumot vezettünk be, adókedvezményeket adtunk a válság által legsúlyosabban érintett szektorokban dolgozóknak. Biztató részeredményeket látok, a végeredmény egyelőre hitvita tárgya. Egy év múlva el lehet dönteni, kinek volt igaza.
Dicséretes optimizmus, amelyet talán jelez, hogy a NER ideologikus sportja, a magyar labdarúgás az első hírre teljes sebességre kapcsolt. Miközben elvárjuk a nyugdíjastól, hogy maszkban járjon boltba, a szenzációs Honvéd–Mezőkövesd-rangadón önfeledten ölelkeztek a szurkolók. Ez az igazi újrakezdés, a nagy visszatérés.
Nem helyes, ha a szabályokat a szurkolók semmibe veszik. Észszerű és logikus volt, hogy először a szabad ég alatt tartott rendezvényeknél nyissunk.
De az emberek már ilyenek. Fegyelmezetlenek. Nem is beszélve arról, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek. Fizetőképes drukkerek és vékonypénzű nyuggerek.
Az ön nyelvi leleményével nem azonosulva: nem véletlenül döntöttünk a válság közepette a 13. havi nyugdíj visszaadásáról. A győztes csapat szurkolói nyilván azt mondják, nekik még ez a kockázat is megéri. De ez akkor sem fogadható el, hiszen nemcsak magunkért, hanem másokért is felelősséget viselünk. Az aktív fertőzöttek száma azonban folyamatosan csökken.
A védekezéssel kapcsolatos katonás elemek őszintén szólva megdöbbentettek. A miniszterelnök urat, talán az életkorának emelkedésével, egyre inkább vonzza a katonásdi, a katonai nyelvezet?
A rendkívüli jogrend formai jegyei bizonyos értelemben katonás fegyelmet kívánnak. Szorosabb igazodást, pontosságot, az utasítások azonnali végrehajtását. Ilyenkor a stratégiai fontosságú cégeknél, létesítményeknél az irányítás szigorúbb formáit kell alkalmazni, mert az áramellátás akkor sem szünetelhet, ha a járvány közepette nem marad alkalmazott a villamos műveknél. Olyan cégek is kérték, hogy vizsgáljuk meg a katonai működésre való átállás lehetőségét, amelyek az első körben nem voltak benne.
Megindító. Azért az több, mint vicces, hogy a gyermelyi tésztagyárat megszállhatja a magyar haderő. Ez talán elégtétel Mohácsért. Mit ellenőriztek? Hogyan készül a levesbe való négytojásos?
A gyermelyi tészta átmeneti hiányával kétségkívül megmaradunk, de vannak stratégiai ágazatok, ahol a cégeknek akkor is működniük kell, ha csak a munkavállalók tíz százaléka tud bejárni. Ilyenkor állami eszközökkel kell beavatkozni.
Maga a közigazgatás nincs olyan állapotban, hogy páncélkocsik felvonultatása nélkül is működtetni tudja az államot? Németországban a helyhatóságokra bízták a védekezést.
Ha a német védekezés adatait nézem, semmivel sem jobbak, mint a hazai számok.
Németországban intenzív tesztelés folyt. A benzinkutaknál is le tudták bonyolítani a mintavételt.
Csaknem negyedmillió tesztet végeztünk, miközben az elhunytak száma és a lakosságra vetített aránya is elmarad a németekétől. A megbetegedések számát lehet a tesztek számával magyarázni, az elhunytakét nem.
Mi miért hanyagoltuk a tesztelést? Hiányoztak a tárgyi feltételek?
Mindenben a WHO előírásait követtük. A tesztelések száma a régióban átlagosnak mondható. Hogy miként alakul a védekezés struktúrája, az az országok méretétől is függ. Más a védekezés logikája a kontinensnyi Egyesült Államokban, és más a regionális kormányzati formát követő Németországban, ahol a tartományok jogosítványai a szövetségi jogkörökkel konkurálnak.
Mellesleg a járványt senki sem győzte le. Mi sem. Elkerültük, lévén hogy szélárnyékban élünk.
Éppen az a győzelem, hogy a korábban meghozott védelmi intézkedéseknek köszönhetően sikerült elkerülni a járvány tömeges elterjedését. Igaz, végső győzelmet csak a vakcina arathat.
A kormány és az önkormányzatok viszonyát nem jellemezte túl pozitív együttműködés. Kezdettől ment az adok-kapok. Mintha az önkormányzatoknál született szabotőrök ülnének. Ez még az októberi vereség bosszúja?
A főváros kivételével győztünk októberben, és politikai bosszút nem tapasztaltam. Az együttműködés összességében jó volt. Elismerem, a főpolgármester Budapesten nincs könnyű helyzetben. Hogy közgyűlési többségét őrizze, egy szélsőséges párttal, a DK-val kell jó viszonyt ápolnia. Ezt tudomásul vesszük, ott próbálunk együttműködni, ahol tudunk, és láthatóan ott tudunk, ahol a Karácsony–Gyurcsány-koalíció egységét ez nem veszélyezteti.
Kásler professzor tekintélye a vészhelyzetben megzuhant. Az operatív törzsben ő a leggyengébb láncszem. Meddig maradhat emberminiszter?
A kérdésben foglalt állítás az ön véleménye. Az én tapasztalatom ezzel ellentétes. Mivel a járványügyi védekezés sikeres volt, az egészségügyért felelős miniszter érdemeit az eredmény minősíti. Hogy ki lehet a kormány tagja, arról kizárólag két ember dönthet. A miniszterelnök, aki a kormány összetételéért felelős, illetve a miniszter. A miniszterelnök világossá tette, hogy elégedett Kásler professzor munkájával.
A kórházkiürítési hadgyakorlat – Merkely professzor szóleleménye – nem sikerült a legfényesebben. Halálos áldozatai is lehettek, bár ez nehezen bizonyítható.
A válság kezdetétől nyíltan beszéltünk a rendkívüli veszélyről. Mindig azt mondtuk, reméljük a legjobbakat, de a legrosszabbakra kell készülnünk. Hogy mi a legrosszabb, azt nem a kormány, még csak nem is Kásler professzor számolta ki, hanem virológusok, matematikusok, statisztikusok. A legrosszabbra készülve az ágyak tizenhárom százalékát kellett kiüríteni. Örüljünk, hogy a járvány első szakaszán túljutottunk anélkül, hogy erre a kapacitásra szükség lett volna, de ne felejtsük, mindenki arról beszél, hogy ősszel jöhet egy második hullám. Határozott intézkedésekre ezután is szükség lehet.
A munkanélküli-segély az Orbán-kormány tíz éve alatt Magyarországon megszűnt. Az a bizonyos három hónap állásvesztéskor mire elég?
Ami három hónapig jár, az nem szűnt meg. Ami azonban fontosabb, hogy nem a munkanélküli-segély, hanem a munkanélküliség szűnt meg, egészen pontosan 12 százalékról az idén márciusra 3,4 százalékra csökkent.
Ha a közmunkarendszert nem tekintjük bújtatott munkanélküliségnek. Nem is beszélve arról, hogy hatszázezer, többségében fiatal magyar munkavállaló az uniós munkaerőpiacon boldogul. Ez nem kormányérdem, hanem mázli.
Kétszáznegyvenezerről nyolcvanötezerre csökkent a közmunkaprogramban dolgozók száma. Három év óta több magyar jön haza dolgozni, mint amennyien kimennek. Négy és fél millióan dolgoztak Magyarországon a járvány kitörésekor, nem 3,6 millióan 12 százalékos munkanélküliséggel, mint 2010-ben, nyolc év baloldali kormányzás után.
A recesszió erősen lefelé tartó ágán. A felelősséget ez nem csökkenti, de jobb, ha jelezzük, hasonló helyzetbe önök is kerülhetnek.
Amikor a járvány beköszöntött, 3,2-3,4 százalékos volt a hazai munkanélküliség. Több mint százezren vesztették el az állásukat a válság alatt. Azt vállaltuk, hogy három hónap alatt mindenki munkához juthat; ha másként nem, az állam mindenkinek munkát ad.
Ez ígérvény, de korántsem tény.
A válságkezelés minősége attól is függ, szociális segélyre mennek-e az emberek, vagy munkát tudunk biztosítani. Mi a munka pártján állunk.
A népszavazás idején a migránskérdés elkötelezett szószólója volt. Most derül ki, mennyire jelentéktelenné váltak olyan kérdések, mint a mértéktelenül túlnövesztett migrációs ügy. Pihentetik a témát, vagy eltűnt?
Amikor a járványhelyzet olyan fenyegető volt, mint március végén, április elején, akkor az érthetően mindent háttérbe szorított. Ettől a migráció nem lett kevésbé fontos, de a hosszú távú és az azonnali életveszély közül először az utóbbit kell elhárítani.
De az aranyidők lassan véget érnek. Az uniós pénzek a végtelenségig nem csorognak, a szociális kényszerek megmaradnak. 2025-ben a járványválság elmúltával mi a pálya?
Az uniós források fontosak, de a jelentőségüket szokás túlértékelni. 2004 óta állnak évről évre rendelkezésre, ettől még Gyurcsányék csődbe tudták vinni az országot 2008-ra. Az uniós tagságnak több előnye van, mint hátránya, főleg, ha jól használjuk fel a forrásokat. De csak erre alapozni hatalmas tévedés lenne. Alapvetően a magyar gazdaságpolitikai döntésektől függ, hogy sikerül-e már jövőre visszatérnünk oda, ahol a járvány előtt voltunk. Ez a mi felelősségünk.
Jelképnek tekinthető, hogy a válság egybeesett a százéves trianoni évfordulóval. Jelkép, hogy mindkét fordulatnak hosszú távú következményei voltak.
A járvánnyal kapcsolatban derűlátóbb vagyok. A járványt és súlyos következményeit belátható időn belül magunk mögött hagyjuk. Ehhez képest nemzeti és területi megcsonkításunkkal egy évszázada vagyunk kénytelenek együtt élni.
