Grand Theft Auto V
Az életunt, negyvenes éveit erősen taposó, a bűnözéstől már régóta visszavonult dúsgazdag Mike, a fiatal feka srác, aki kezdő, de annál lelkesebb autórabló, Franklin, és a teljesen elvetemült, vadállat Trevor a főszereplői annak a játéknak, amelyet már tényleg a tűkön ülve várt az egész játékos társadalom. Bizony, a híres bűnöző-szimulátor és „autó-tolvaj” sorozat, a Grand Theft Auto V-ről van szó, melynek tesztjét Magyarországon először a 168ora.hu oldalán olvashatják.
| Üdvözöljük Los Santos-ban, a fények, az ultramodern épületek, a rongyrázós gazdagság városában, ahol veszélyes bűnözők, korrupt politikusok, szenzációhajhász film- és médiasztárok, pornógyárosok és ezoterikus marhaságokat hozsannázó guruk próbálnak egymást félresöpörve érvényesülni. Igyekeznek nem tudomást venni a város másik részéről, a szegényebb gettók világáról, ahol mindennapos a bűnözés, fekete és mexikói bandák számolnak le egymással rendszeresen. Az elhagyatott, külvárosi, falusi világ sem sokkal jobb: itt is szinte mindennapos az öldöklés, „hála” a Lost MC „szelíd motoros banda” és a helyi mexikóiak, illetve egy bizonyos „Trevor” nevű elmebeteg és párfős bandája állandó összecsapásainak. Ebben a világban egyengethetjük a három főszereplő: az eleinte életunt, később igen gyorsan „belelendülő” profi bankrabló, Micheal De Santa, a fiatal, feltörekvő és lelkes feka srác, Franklin Thompson és a már említett pszichopata: Trevor Clinton karrierjét. Egy igazi Los Angeles? Majdnem... Aki már járt Los Angeles-ben, annak feltűnő lehet a hasonlóság, hiszen Los Santos-t szinte egy az egyben erről a városról mintázták, aki meg nem volt LA-ben, de játszott 2004-ben a GTA: San Andreas-szal, annak is ismerős a virtuális város, hiszen a GTA V ugyanazt a helyszínt dolgozza fel. Persze ez a Los Santos már nem az a Los Santos. Akkora döbbenetes grafikai különbségek vannak nem csak e két játék, hanem a GTA IV és V között is, mintha már nem is Xbox 360-on és PS3-on játszanánk a játékkal, hanem egy következő generációs konzolon. Nem sokkal a GTA V tesztelése előtt játszottam a 2008-as GTA IV-el PS3-on és a két játék látványvilágban egymás után olyan élményt nyújtott, mintha a GTA IV-nél homályos lett volna a látásom és a GTA V-nél felvettem volna egy erős szemüveget. A tűéles textúráknak köszönhetően a város, a tömérdek jármű szinte fotó-realisztikus látványban tündöklik, a döbbenetes részletességből pedig látszik, hogy a jó öreg Xbox 360-ból és PS3-ból is a maximumot sajtolták ki a fejlesztők. Persze csodák azért nincsenek, és mindennek ára van: időnként előfordul, hogy a konzolunk csak kínlódva, pár másodperc után képes csak kirakni a képernyőnkre az objektumokat ez pedig ilyenkor ez egy kicsit illúzióromboló, különösen azért, mert a grafika amúgy fenomenális – a The Last of Us után ez a második olyan játék, amely azt az illúziót kelti, mintha egy profi PC-én nézném a játékot. Felmerül persze a kérdés, mit tud majd akkor a játék, amikor következő generációs konzolokon (PS4 és Xbox One), illetve PC-n, Direct X 11-es effektusokkal meglátjuk, nem érdemes-e azt a verziót megvárni? Akiknek már van Xbox 360, PS3 konzoljuk, a válasz természetesen egy egyértelmű „nem”, viszont aki csak emiatt akar konzolt venni, az most vacillálhat: csak a GTA V miatt vásároljon egyet, vagy esetleg nem éri-e meg, ha kivárja, amíg a next-gen, vagy a PC-s verzió kijön. Igazi gengszterballada A brutális grafika mellett a Rockstar bűnügyi történetmesélésben mindig is az etalont képviselte, és ez persze most sincs másképp. Mindhárom főszereplő karakter zseniális és maximálisan szerethető, még a pszichopata Trevor is, pedig ő aztán egész biztosan úgy vonul majd be a játéktörténelembe, mint minden idők legnegatívabb főszereplő figurája. A sztori igazi fekete komédia, amely hangulatában sokban emlékeztet a klasszikus Martin Scorcese, Quentin Tarantino és a Cohen testvérek bűnügyi filmjeire, annak ellenére, hogy ezúttal konkrét utalást, vagy átvett jelenetet most nem tudnánk megemlíteni. Az egyik gyémántbolt kirablását bemutató küldetés például echte Martin Scorcese, míg a Trevor-os részek környezete, illetve Trevor cinizmusa és kegyetlensége a Cohen fivérek Nem vénnek való vidék című filmjét idézik. Az egyik Trevoros jelenet, amely egy régi, visszatérő, kedvenc GTA karakteremhez kötődött, például annyira sokkolt, hogy csak néztem, mint hal a szatyorban és tíz percre ki kellett kapcsolnom a gépet, mielőtt folytattam volna a játékot. Bizony, a játék tényleg 18+ -os, de szerintem nem azért, mert annyira véres lenne, vagy, mert annyi meztelenkedést, dugást láthatunk benne, hanem mert az általunk irányított Trevor annyira elképesztően immorális és cinikus, hogy Jack Nicholson legsötétebb alakítása hozzá képest szinte angyali. Ugyanakkor nem hiányoznak a zseniálisan megírt, kacagtató jelenetek sem, mint például Franklin és Lamar párbeszédei, vagy Michael gyermekeivel és könnyűvérű feleségével való veszekedései, amelyeknél szintén brillírozott a forgatókönyvíró. „Milyen a tenyeresed, darling?” A GTA részekben eddig is megszokhattuk, hogy a hagyományos játékmenet mellett egyéb aktivitásokban is részt vehetünk, és ez persze most sincs másképp. A sportolásra vágyók például teniszezhetnek, vagy, biciklizhetnek, futhatnak – az ezekhez vezető jelenetek pedig gyakran kacagtatóak, mint például az a futópárbaj, amelyet egy szingli, csinos, de besavanyodott, „MILF”, feminista nővel kell lefutnunk Michael bőrében. Aki inkább az éjszakai „sportokat” kedveli, az bármelyik karakterrel ellátogathat az éjszakai strip clubba, ahol a lányok öltáncot járnak neki, sőt, egy minijátékon keresztül a lányokat tapogatva, simogatva, udvarolgatva még el is csábíthatjuk és hazavihetjük őket, csak vigyázzunk, nehogy észrevegye a bár kidobó embere amíg akciózunk, mert akkor szó szerint repülünk a létesítményből. Ha már a repülés szóba került: a régi, San Andreas-i emlékeinket idézhetjük fel, amikor Trevorral cikázunk a levegőben a kis Cesnához hasonló repülőkkel, hogy fegyverkereskedő üzelmeinket végrehajtsuk. Akik pedig mozizni szeretnének, azok autóba pattanva oda is elmehetnek. A lehetőségek tárháza tehát ismét igen óriási, viszont nem „kötelező”: most szerencsére nem nyaggat telefonon semelyik ismerősünk küldetés közben, hogy menjük már el vele ide, vagy oda, (ez elég nagy balfogás volt anno a GTA IV-ben), illetve nincs „muszáj golfozni, darts-ozni, bowlingozni” küldetés sem ebben a részben. Vezetés: van, aki könnyen szereti A küldetések jellege persze most sem változik, bár sokkal változatosabbak, szellemesebbek, izgalmasabbak, mint eddig valaha. Aki például kicsit már unta a „menj ide, vagy oda autóval, lőj le mindenkit típusú küldetéseket”, az most nem fog csalódni: szinte egy ilyen sablonos feladat sem lesz, ahol pedig mégis, azt is igyekeztek a fejlesztők valamilyen poénos megoldással, vagy végkifejlettel megfejelni. (Talán egy-két Trevor misszió csak kivétel ez alól.) Viszont természetesen autós hajsza, illetve tűzpárbaj azért lesz dögivel. Viszont meg kell jegyezni a játék szívét alkotó autóvezetésnél, hogy a készítők kicsit visszatértek a IV. rész előtti arkádosabb, kevésbé realisztikus autóvezetésre (gondolom a kevésbé ügyes játékosok panaszáradata miatt). Sokkal kevesebbet farolnak ki a járgányok, és nem olyan hangsúlyos a gyengébb, illetve jobb autók mozgása, kezelhetősége közötti különbség sem. Ettől én nem voltam annyira elragadtatva, nekem ugyanis nagyon bejött a GTA IV szigorú realizmusa, de erről nyilván más a véleménye a konzolosabb, egyszerűbb irányítást kedvelő GTA fanoknak. A tűzpárbajok is változtak némileg a GTA IV-hez képest, erre viszont ráfért volna még egy hangyányi ráncfelvarrás, mert mondjuk egy The Last of Us után kicsit még most is kicsit egyszerűek. Amikor fedezékben vagyunk, és egyetlen lövésre előugrunk, akkor automatikusan rátart az ellenre a célkereszt és általában egyetlen lövéssel végezhetünk is az ellenséggel. (Mondjuk nem matattam a realizmus beállítások között, lehet, hogy ezt ki lehet kapcsolni, de alapból ez a funkció él.) Az ellenség MI-je egyébként a tűzharcok során rendkívül agresszív, de nem kiemelkedő. Ez tényleg „grand” volt, köszönjük! Az apró kukacoskodások ellenére ez a rész messze a legjobb a sorozatban, mind a sztorit, a küldetések változatosságát, a konzolok határait feszegető grafikát és a játék méretét is tekintve. Minden tekintetben a „hatalmas” jelző illik rá, mind a játékhossz, a tömérdek lehetőség, a város mérete és egyáltalán a játék egésze szempontjából. Nem is ragozom tovább, itt az idő, hogy saját karakteremről gyorsan átváltsak Michaelére, csak egy gombnyomás az egész... |
| – Zseniális, filmszerű sztori, fekete humorral, három bármikor átváltható karakterrel – Konzolon a Last of Us után a legdöbbenetesebb grafika – Tömérdek játékmenetbeli lehetőség, választható küldetések, szórakozások garmadája – Banda menedzselés, bankrablás szervezés | - Apró grafikus bugok – A tűzpárbajoknál az MI még mindig nem az igazi |
| Herpai Gergely (BadSector) |
