Gonosz, ostoba politikai hecckampány volt

- A filozófusok meghurcoltatásáról filmcím jut eszembe: A vizsgálat lezárult, felejtse el. A rágalmazások miatt kért már valaki önöktől bocsánatot?

– Nem. Úgy látszik, ez számukra méltóságon aluli. Nem könnyű felejteni, de azt remélem, egyszer majd úgy gondolok vissza erre az egészre, mint olyan történetre, amelyben végül győzött az igazság. Esetünk iskolapéldája lehetne a gonosz és ostoba politikai hecckampánynak.

- A tudósaink elleni jobboldali médiahadjáratot a Magyar Nemzet indította 2011 januárjában. Váratlanul érte önt?

– Abszolút. Épp vidéken voltam, amikor egyik ismerősöm felhívott, nézzem meg, mit írnak rólunk: „Hellerék elkutattak félmilliárdot.” Megtisztelő ilyen nevek közt szerepelni, de szó nincs arról, hogy mi egy közös társaság lennénk: a médiában teljesen különböző pályázatokat mostak össze.

- A lejárató kampányba gyorsan bekapcsolódott a többi jobboldali orgánum is. Arról cikkeztek, hogy önök talicskán tolták haza a pályázatokon nyert közpénzt. A fényképeiket Zuschlagé mellé szerkesztették, azt sugallva: a liberális filozófusok köztörvényes bűnözők.

– Politikai koncepciós eljárás folyt ellenünk, amelynek a félelemkeltés volt a célja: egyetlen értelmiségi se érezze biztonságban magát, hiszen akár régen befejezett, pénzügyileg ellenőrzött pályázatokat is újra lehet nyitni, és bizonyítékok nélkül bemocskolhatnak bárkit. Én az MTA Filozófiai Intézetének pályázatában vettem részt, a kutatásunk 2004-től 2008-ig tartott. A programban sokan dolgoztunk, például Gábor György is. A projektvezetőnk Borbély Gábor volt, a Filozófiai Intézet akkori igazgatója. A munkánkat határidőre befejeztük, minden költségről fillérre elszámoltunk.

- Hogyan válhattak mégis „céltáblává”?

– A Filozófiai Intézetben két évvel ezelőtt igazgatóváltás történt, ami sok szakmai és személyes konfliktust okozott. Az új vezetés és egy irigy, féltékeny kolléga azzal akart bosszút állni, hogy az említett pályázatunkat 2010 nyarán feljelentették. Anyagi visszaélésekkel gyanúsítottak minket, de annyira megalapozatlanul, hogy ősszel már le is zárta volna az ügyet a rendőrség. Egyébként a feljelentők egy pécsi ügyvédi iroda „jogi állásfoglalását” kérték, amely – micsoda professzionalizmus! – azt bírta pályázatunkkal kapcsolatban megállapítani: „Nyilvánvaló az ügy BKV-s jellege.” Ez a „szakvélemény” jött kapóra aztán a politikának.

- A Magyar Nemzet is azzal vádolta a liberális filozófusokat: „Otthon vannak a Hagyó-féle Való Világban is...”

– A feljelentők „dossziéikat” a kormányközeli lapokhoz is eljuttatták. A sajtó „hozott anyagból” dolgozott. És miközben hónapokig mocskoltak minket, arról hallgattak, hogy a Filozófiai Intézet pályázatát a rendőrség egyszer már megvizsgálta, és semmit nem talált.

- Különös, hogy Pálinkás József, az MTA elnöke sem állt ki önök mellett. Sőt, a filozófusbotrány kirobbanása után arról nyilatkozott lapunknak, hogy az Akadémia belső vizsgálata az önök pályázatánál pénzügyi szabálytalanságot tárt fel. „A jelentésből tudtam meg, hogy Borbély Gábor a saját cégét is megbízta a pályázattal kapcsolatos részmunkák elvégzésével” – mondta Pálinkás. Egy másik, ATV-ben adott interjújában az adócsalás gyanúját is felvetette.

– Pedig neki is tudnia kellett, hogy mivel a kutatás az Akadémia egyik intézetében folyt, a pályázatot az MTA illetékes ügyosztályai is felügyelték és ellenőrizték. És semmit sem kifogásoltak. A számlára való fizetés a tudományos életben akkoriban általános gyakorlat volt, sőt lényegében csak így lehetett honoráriumot felvenni. De amikor a kormányváltás után elkezdődött a liberális filozófusok elleni hajsza, az MTA is „becsatlakozott”, belső vizsgálatot indítottak ellenünk. És ezúttal már gyanúsnak ítélték azt a pályázatot, amelyet korábban jóváhagytak.

- A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: amikor a filozófusok elleni indulatok már túlságosan elszabadultak, az MTA elnöke kiadott egy közleményt, amelyben önmérsékletre szólította fel a honi sajtót.

– Mert a botránynak már nemzetközi visszhangja lett, és ez az Akadémia számára is kínossá vált. Valószínűleg az elnök ráébredhetett: ha netán tényleg elindulna egy büntetőper hűtlen kezelés miatt, akkor az MTA felelősségét is elkezdhetik vizsgálni. Én amúgy nem tartottam attól, hogy egy bírósági perben elítélnének minket.

- Pedig a híradókban láttunk már bilincsben elhurcolt közszereplőket „politikai vágóképnek” használva.

– Csakhogy tényleg semmit nem tudtak felhozni ellenünk. Az érződött, mindent megtesznek, hogy találjanak valamit, elég egy könyvelési, adminisztratív hiba, amelybe beleköthetnek. De „bizonyítékok” hamisításáig mégsem süllyedtek, így „megúsztuk” az egészet másfél évig tartó idegőrlő procedúrával. Az eljárás színvonalát jelzi, hogy míg Budai ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést, a jobboldali média rögtön tudta, hogyan nevesítse a politikai célpontokat. Az újságírás elemi szabályait sem tartották be, soha egyik meggyanúsított filozófust sem kérdezték meg. Én egyszer fordultam a Hír TV-hez, akkor is hiába.

- Nyilatkozni akart nekik?

– Az egyik híradásukban bemondták, hogy Gábor Györggyel egy másik pályázatunk is volt, amelyből én állítólag 180 millió forintot vittem haza. Ilyen pályázat nem létezett, fogalmam sincs, honnan vették. Faxot küldtem nekik, hogy a hír nem igaz, ne adják le többet. Ennek ellenére a hazugságot többször megismételték híradójukban. Sajtópert indítottunk ellenük: simán megnyertük.

- A morális káron kívül más veszteség is érte önöket?

– Amíg az ügy tartott, egyikünk sem pályázhatott sehová, munkalehetőségektől estünk el. Gábor Györgyöt elbocsátották közben a Filozófiai Intézetből. Tágabb szakmai körökben érzékelhető volt a bizalmatlanság, mintha félnének velünk mutatkozni. Megdöbbentett, hogy huszonkét évvel a rendszerváltás után még mindig a fortélyos félelem igazgat. Persze jó élményeink is voltak: az interneten szolidaritási akciókat szerveztek mellettünk, akadtak konzervatív értelmiségiek, akik nyílt levélben védtek meg minket. Bebizonyították, hogy a szakmai, emberi tisztesség a legfontosabb.

- Ám, ahogyan említette, éppen a vádlók részéről nem hangzott el egy csöndes „sorry” sem. Nem akar kártérítést kérni?

– Személyiségi jogi pert fogok indítani a rágalmazó médiumok ellen. Bár úgy vélem, leginkább önmaguknak tartoznának elszámolással, ha maradt volna még bennük némi tisztesség.