Gólesz

Szó mi szó, szombaton a templomból hazajövet (este 10 óra után) kicsit gyanakodva figyeltem a járókelőket.

Ilyen nyári melegben, még akkor is feltűnőek lennénk, én és a fiam, ha csak a fekete öltönyt nézzük.

Hogy kalapunk alól kikandikál a fekete bársonysapkácska, az jó megfigyelőkészséget igényel bár, de aki erre van ráállva, nyilván észreveszi. Nem beszélve nagy szakállamról és fiam tekintetes méretű pajeszáról. Így már igazán könnyen beazonosíthatóak vagyunk.

Magam egészségi állapotom miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár a legkisebb támadást kivédeni tudjam. Fiam jól fejlett, izmos gyerek, de életkoránál fogva (12 éves), szintén nem sokat tud tenni, legfeljebb elfutni. De nem hiszem, hogy otthagyná egyedül beteg apját. Igazán csak a Gondviselésben, az Ő-valóban bízhattunk. Ha ez a bizalom nem lenne meg, nyilván el se indulunk.

Még nem tudtam, hogy a Gárda melletti tüntetés békésen zajlott le. Igaz azt se tudtam, hogy a Gárda azonnal újjá is alakult.

Ez ugyan sejthető volt, csak nem tudtam, hogy ilyen gyorsan megy.

Szóval nem maradunk Gárda nélkül. Megnyugodtam. A zsidóknak van bizonyos gyakorlatuk az ilyen helyzetek elviselésében. Úgy mondjuk: gólesz, amit száműzetésnek szoktak fordítani.

A gólesz tart a Messiás eljöveteléig. Megszűnnek az összes földi bajok.

Nyilván Gárda, Gárdák se lesznek.

Hogy addig mi lesz ? Nem tudjuk.

Vén Dániel