Becsapott tanárok, az oktatáspolitika teljes hiánya

„Sok sebből vérzik az egész magyar közoktatás. Sovány vigasz, hogy így van 1990 óta. Pedig a politika rengeteg jószándékú paradigmaváltással próbálkozott. Az összes kísérlet elhalt, elkorcsosult, félbemaradt vagy elbénázták. Őszintén szólva ezt gondolom a mienkről is” – mondja a Válasz Online-nak Gloviczki Zoltán, az EMMI korábbi helyettes államtitkára az oktatáspolitikai kezdeményezésekről.

Jó volt az elképzelés, de a megvalósítás már nem

Gloviczki a Válasz Onlinnak kifejtette, hogy végigtüntette a kétezres évek elejét, a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok időszakát az oktatásért, pedig akkor még nem voltak ekkora bajok. Máig úgy gondolja, hogy a 2010-11-es, jelenleg érvényes köznevelési törvény arra tett kísérletet, hogy a szakanyagokban körbejárt legégetőbb bajokat orvosolja. Több azóta is kritizált elemre – önkormányzatiból állami fenntartás, életpályamodell –, azt mondja: jó irányba mozdultak. Ugyanakkor a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásáról azt gondolja, teljesen torz központosítás, válaszul a széttagoltságra. Viszont a mára kialakult, körülbelül két járásonkénti tankerületi központ – szakmai irányítással, minisztériumi becsatolással – önmagában működőképes lehetne, mivel a rendszer mint struktúra alkalmas lenne a szakmai irányításra, például segédanyagokkal támogathatnák a tanítást, végeznék a megfelelő gazdasági, tanügyigazgatási feladatokat. Ami a valós gyakorlatot illeti: Gloviczki sincs meggyőződve, hogy a vezetők kiválasztásánál tisztán a szakmaiság dönt.

Gloviczki szerint az elmúlt 10 évben nem léptek előre a köznevelési rendszer átalakításának financiális hátterében. Sőt, úgy véli nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon. Ez tükröződik abban is, hogy továbbra sincs önálló minisztérium.

Annak idején azért mondott le, mert úgy érezte, becsapták a tanárokat. Megalkottak egy törvényt kapcsolódó rendeletekkel, kitaláltak és bejelentettek egy rendszert, majd Matolcsy miniszter út 2012 végén azt mondta, hogy nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére.
A volt helyettes államtitkár pedig úgy látta, az nem működik, hogy rászakad a tanárokra egy új szisztéma, elvárják a minősítést, a több munkát és adminisztrációt, de a magasabb fizetést nem garantálják.

Az oktatásügy és az egészségügy közötti hasonló folyamatokról (pályaelhagyás, fizetések kérdése) azt mondta, a magyar orvosnak van szakmán belüli egérút, a pedagógusnak nincs. 160 ezer pedagógusnak nem megoldás a magániskola vagy a külföld. Ez a feszültség nem tud spontán, vagy tisztán a tanárok önerejéből megoldódni. A bérrendezés a korábbi államtitkár-helyettes szerint nem megoldás, hanem feltétel. Az iskola és az óvoda arra való, hogy a szülők segítségére legyen abban, hogy boldog és boldogulni képes felnőtteket neveljenek. Az állam, a döntéshozás feladata pedig megnézni, hogy a 21. században mi kell ahhoz, hogy egy boldogulni képes és boldog felnőtt éljen a világban. Ez kellene, hogy legyen az oktatásügy célja, ebből a célból kéne felépíteni a rendszert a „reformok” helyett.

(Kiemelt képünk: Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke az ingyen tankönyvekről és a tankönyvrendelés részleteiről tartott sajtótájékoztatón. MTI/Balogh Zoltán)