Gegpolitika

Törpe snaucer virít a pólóján, úgy érkezik a találkozóra. De nem gyönyörködhetünk benne, ugyanis szatyrából nagy IDE-logós, „1.szolo@ide-ide.hu” feliratú trikót húz elő, majd magára ölti.

– Nem akartam a buszon összekoszolni – indokolja az öltözködést Bognár Attila. – Meg hát a fotó kedvéért.

Kell a marketing.

– Csak a bajszomon ne legyen hab – adja ki az ukázt a fotós kollégának, amint kávéjából kortyol. – Még a végén azt írják a kép alá: habzó szájjal szidtam a politikusokat.

Nehezen rendeződünk el.

– A politikus csak magát és a pártját képviseli, nem a választóit. Ez a képviseleti demokrácia deficitje – vág a közepébe.

Illetve vágna. Csörren a mobilja.

– Honnan tetszik keresni? Élőben kellene beszélnem? Nem gond, megoldható. „Első szóló” a titulusom, de nem ragaszkodom hozzá. Akkor holnap reggel, csókolom.

Kereskedelmi rádiótól hívták. Nagy a médiaérdeklődés, amióta a mostanáig ismeretlen pártja nevében Bognár úr bedobta a „lasztminit” -hangulatú szlogent: „Legyél egy hónapig EP-képviselő Brüsszelben, álomfizetésért!”

S hogy ki a célcsoport?

– Akinek szüksége van egymillió forintra, akinek küldetéstudata van, aki kíváncsi az EP belső működésére, aki szeretne hetente repülni Budapest és Brüsszel között, aki tudja, hogy Brüszszelből közelebb van Párizs és London, aki azt szeretné, hogy ne csak a kiválasztottak számláját gyarapítsa a képviselői munkáért járó támogatás, és aki szeretne lendíteni az Internetes Demokrácia Egyesület ügyén.

Brüsszel, elfekvő

Bognár úr azt mondja: a pártkatonák is így csinálják.
– A hazai politikából kikopott embereket végkielégítésként küldik Brüszszelbe, elfekvőbe. Csakhogy ez a luxus a mezei állampolgárnak ugyanúgy kijár.

Az ötlet 2004-ben poénnak indult.

– Miért ne éljünk a jogainkkal? Az alkotmány szerint minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. És minden nagykorú magyar állampolgárt megillet a jog, hogy az országgyűlési választáson választó és válaszható legyen.

Bognár úr pedig szó szerint vette a paragrafust. Majd tíz barátjával pártot alapított.

– Működése a hatályos jogszabályokon alapul, amit pontról pontra végigvittem a rendszeremen.

A bejegyzés után az elmúlt öt év már a stratégiai felkészülés jegyében telt. Főleg a belső magot alkotó, az Isaac Asimov-féle Alapítvány-trilógiából ismert szólók vették ki a részüket a munkából. Bognár úr ezer szólóval tervez, de egyelőre csupán tizenkettő dolgozik a pártban, köztük maga az alapító az első. Társai zömében értelmiségiek.

– Középvezető, egyetemi tanár, oktatásszervező és projektmenedzser is van köztük.

Ha sikerül hatvanhat fős listát állítaniuk, és gyűjteni hozzá húszezer kopogtatócédulát, akkor már „csak” kétszázezer szavazat kell, és bent is vannak az EP-ben. Mostanáig hétszázan jelentkeztek e-mailben, köztük eddig tizennyolc listás helyet sorsoltak ki.

– Kiszámoltam, ha bejutunk, a Fidesztől veszünk el mandátumot.

A d’Hondt-mátrix képlete alapján kalkuláltam. Minden párt egy oszlop, minden mandátum egy sor, a táblázat pedig a megszerzett szavazatszám hányadosait teszi egymás alá. Logikus.

Bognár úr elemző alkat. A 2002-es választás után hónapok alatt Excel-táblázatba vitte be a százhetvenhat egyéni választókörzet összes indulójának minden adatát, majd különböző szempontok szerint vizsgálódott.

– Ez már majdnem politológia. Rájöttem arra is, az egyéni körzeteket nehezebb megnyerni, mint a listásokat. Plusz tanulmányoztam az alkotmányt és a választójogi törvényt.

A végeredmény:

– A közvetlen demokráciát beintegráltuk a képviseletibe. Azaz: amint kijutottunk Brüsszelbe, föltesszük az internetre az EP-ülés napirendi pontjait, hogy a tagság a világhálón elolvassa, majd a képviselőnk a többség véleménye alapján nyomja a gombot.

Ezért aztán a párttagsághoz bőven elég egy e-mail cím és egy név.

– A távvezérelt képviselő személyének nincs jelentősége. Mivel neten utasítjuk, hogyan szavazzon, egyéni kvalitásai nem számítanak. A választási bizottságnál is csak lakcím és személyi szám kell. Az önéletrajz opcionális, foglalkozást, iskolai végzettséget vagy más adatot senkitől sem kérnek.

Ezért a szavazáshoz szakértelem sem kell. Bognár úr ki is kéri magának: ők nem politikusok, hanem képviselők. Ahogy középkori társaik.

– Évszázadokkal ezelőtt, amikor egy úr élőszóban küldött üzenetet, a szolgája a nyakába akasztotta a gazda képmását, azzal kopogtatott a címzettnél. Aki válaszul nem a szolgához, hanem a képhez beszélt. Így a szolga volt az igazi „képviselő”. A modern képviseleti demokráciának is ez a lényege.

Bognár úr öt év alatt nem egy, hanem hatvan „szolgát” küldene ki Brüsszelbe, mindegyiküket egy hónapra. Akik ezután lemondanak a mandátumról, és hazajönnek.

– Így nem lesz idejük hibázni, senkinek nem érdeke, hogy megvegye őket, nem esnek ki sokáig az állásukból, kötelesek részt venni az üléseken, és nem válnak megélhetési politikusokká. Nem utolsósorban tizenkétszer annyi jelöltünk szerezhet közvetlen parlamenti tapasztalatot, aminek 2014-ben lesz jelentősége.

Mert az IDE számára az EP csak ugródeszka az országgyűlési választásokhoz. A távvezérlés ugyanis ott is működne. Sőt.

– Ma a képviselő beül a frakcióba, ahol megmondják neki, hogy szavazzon. Így az egész parlament csak bohóckodás, a Fővárosi Nagycirkusz átvehetné a politikusokat. Mi viszont a tagság akaratát közvetlenül visszük be a törvényhozásba.

A rendszert Bognár Attila amúgy sem kormányzati, inkább kontrollszerepre találta ki. Ezért céljuk, programjuk nincs.

– Minek legyen, ha van a kormánynak meg az ellenzéknek? A kabinet és az ellenzék mellett mi lennénk a harmadik rend. Ha az egyik párt meggyőzi egy tervezett intézkedésről a szavazóinkat, képviselőink támogatják azt. De ha csak ígérgetnek, és nem teljesítenek, azonnal elfordulnak tőlük. Mert a nép, ha tájékoztatják, a számára kellemetlen javaslat mellé is odaáll.

Három kisiklás

Bodnár úr azért elvégzett egy politikusképző tanfolyamot.

– Csak azért, hogy aki számon kéri rajtam, értek-e hozzá, annak meg tudjam mutatni a tanúsítványomat.

Eredetileg ugyan az Államigazgatási Főiskolára járt, de nem diplomázott. Munkásszállóra költözött, évekig villamosvezetőként dolgozott Budán.

– Három kisiklásom volt.

Aztán kilenc évig a gyöngyösi társadalombiztosítási kirendeltségen fungált jogi képviselőként, végül informatikai céghez került. Pár hónapja létszámleépítés áldozata lett. Azóta csak az IDE-nek él. A pártközpont a lakásán üzemel. Rendezvényt nem tartanak, a szólók és az önkéntes képviselők interneten tartják a kapcsolatot.

– Most, kampánycsúcsban reggeltől estig a gép előtt ülök, intézem a levelezést. De megéri. Lehet népszavazás hetente, olcsón, macera nélkül. Közvetlen demokrácia, interneten keresztül. Hosszú távon a parlamentre sincs szükség. A nép otthon, számítógép előtt ülve eldöntheti, mit akar.

Bizonyára lesz, aki kedvet kap, és hamarosan rajta is lesz a listán. Az IDEalistán.

Kapcsolódó cikkeink: