Gazdálkodj okosan!

– Tisztességes magyar gazda sosem hívja le a teljes támogatási összeget az utolsó, művelésre szánt hektárokra is – mondja Gőgös Zoltán, az MSZP mezőgazdász-tótumfaktuma, a botrány felfedezője. – Minden táblában maradnak „támogatatlan foltok”, mint lyukak az ementáli sajtban.

Ennek számos oka van, ami elsősorban a hazai földviszonyok kaotikus mivoltában gyökerezik. A megművelt parcellák zöme bérlet, nemegyszer osztatlan közös tulajdon, amelyen több tucat soha nem látott tulajdonos osztozik. Ha csak egyetlen parcelláról is kiderül, hogy akár egyetlen szignó, hozzájárulás hiányzik, a földhivatal „nehézségeket támaszt”, súlyos szankciók jöhetnek. Többek között a területalapú uniós támogatás teljes megvonása. Vagyis a gazda nyerhetne ugyan 68 ezret, de el is veszthetne tíz-húszmilliót.

Nyakló nélkül

Érdekességként említi Gőgös képviselő: olyan földdarabról szóló okmányt is látott már, amelynek a tulaja 1886-ban született, mégis van tulajdonjoga, aláírása, birtoka. Raskó György, az Antall-kormány közigazgatási államtitkára (ma több mint 2000 hektáron gazdálkodó nagyvállalkozó) meséli: amikor a támogatási rendszer 2004-ben beindult, nekik is sok bérletük volt, s tengernyi vitájuk akadt a helyi erőkkel, hogy ne igényelgessenek összevissza, nyakló nélkül. Ez az Európai Unió, nem hazai sóhivatal.

Így születtek „biztonsági rések” a magyar földön. Az igénylést a kisebb termelők megbízása alapján rendszerint falugazdász végzi, a kormányzati ügyfélkapun át. A gazda az igényelt összeg felét előlegként a bankban kézhez kaphatja (hogy indulhasson a termelés), és a végén felmarkolja a maradékot. Mivel a föld döntő hányada Magyarországon bérlemény, a hektáronkénti 40-60 ezer forintos bérleti díj a támogatás nagy részét fel is emészti. Egy biztos: a „gyarmatosító, rabigába görbesztő unió” pénze nélkül szétporladna a magyar mezőgazdaság.

Parcellabirodalom

Ez nem volt szempont annak az ambiciózus vállalkozói körnek, amely úgy találta: ne heverjen a magyar föld parlagon, a búza mellett teremjen egy kis pénzt is.

A táblák között megbúvó „támogatatlan fekete lyukak” (fent említett tervezett biztonsági rések) után szerettek volna egy kis zsebpénzt kapni. Mondjuk, pár tízmilliót. Sz. Á., a sárvári illetőségű Baromfi Piac Kft. prominense 2012 júniusában adta be igénylését a hat megyében, tíz falu határában álló parcellabirodalomra. Kizárólag olyan földekre kért támogatást, amelyekre a helyi gazdák évek óta nem igényeltek uniós pénzt. Csak az előleg 10 millió 100 ezer forintra rúgott, a második részletet (szintén 10 milliót) 2013 januárjában kaphatta meg a Baromfi Piac Kft., amely Gőgös szerint igazából nem is foglalkozott tradicionális mezőgazdasági termeléssel, nem szántott, nem vetett. Igaz, ez nem feltétel, bárki művelhet földet, akinek van traktora, bérelt vagy tulajdonolt földje. És bárki igényelhet támogatást is.

És utaltak is a kft.-nek, meglepő előzékenységgel, vagyis a tesztigénylés sikeres volt. Sz. gazdáék nekiláthattak az ennél is bővebben termő magyar jövő tervezésének. A „gazdálkodj okosan” akció az idén Gőgös szerint 27 plusz 1, Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára szerint 24 cégre terjedt volna ki. A plusz 1 (Gőgös szóhasználata) lett volna a pénzigénylő cég, a 27 fiktív (vagy létező) vállalkozás végezte volna el a betakarítást. A tétet is emelték. 440-460 millió, Gőgös szerint egymilliárd volt a cél. Szakértők szerint politikai szál a történetben nem volt, mert ha...

Szivárgó adatok

– Mert ha valóban úgy történt, ahogy mondják – kommentálja Raskó György –, az sima visszaélési kísérlet. És akkor hozzá kell tenni: képtelenség kijátszani az MVH rendszerét az MVH-ból kiszivárgó adatok ismerete nélkül.

Gőgös szerint az igénylőknek tudniuk kellett, melyek azok a parcellák, sávok, területrészek egy-egy mezőgazdasági blokkban, amelyre a tulajdonosok évek óta nem igényeltek uniós pénzt. Ellenőrzés van, szúrópróbaszerűen. A száznyolcvanezres szereplői kört képtelenség „darabra” átvilágítani. Ha mindenkin végigszántanának, tavaszig el sem kezdődhetne a művelés és a kifizetés. Évente ötezer parcellát vesznek ki találomra. Ahol baj van, nem marad el a szankció. Gőgösnek is az szúrt szemet, hogy a második körben beadott kamuigénylések milyen könnyedén csúsztak át a szűrőn. Szerinte ez csak egyféleképp lehetséges. A fantomgazdák – azon túl, hogy informálták őket a „támogatatlan, alvó parcellákról” – biztosak lehettek abban, hogy az MVH-ban informatikai segítséget is kapnak. A kellő pillanatban belenyúlnak a rendszerbe, elrejtve a lényeges információkat. Ez Gőgös víziója. De azt, hogy lehettek MVH-s belső segítők, a hivatal egyik elnökhelyettesének az őrizetbe vétele bizonyítja.

– A sárvári letartóztatott csak végrehajtó lehetett a buliban – állítja Gőgös Zoltán. – Az igazi ötletgazdák a központban ültek.

A grandiózus uniós kifizetőhely, a minisztérium felügyelete alatt álló Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 1400 főt foglalkoztató óriáshivatal. 2010 óta jelentős változáson ment át. A kormányzati háttérintézmények között az egyetlen, amely túlélte Orbán központosító dühét, maradhatott a minisztérium kebelében. A kádereket persze átrostálták, Gőgös szerint osztályvezetői szintig mindenki vehette a kalapját, még a megyei vezetők egy része is elesett.

Szabó Rebeka, a Párbeszéd Magyarországért földmutyi-specialistája szerint a hivatal szellemében is „megújult”. Sokkal inkább megfélemlíti, „eligazítja” a gazdát, mintsem partnerként kezeli.

– Nem csoda – állítja Szabó Rebeka –, ha egy fontos intézmény lesújtó morális állapotba jutva ilyen ügybe keveredik.

Gőgös felveti, milyen légkör uralkodik egy megfélemlített, szorongó hivatalban. Vajon szól-e az ügyintéző, „aki rögtön kiszúrja, valami nem oké”, ha nem lehet biztos abban, nem a főnöke-e a nagy szervező?

Uniós infúzió

Budai Gyula államtitkár sajtótájékoztatói azonban mindig optimisták és magabiztosak. Szerinte a minisztérium és az MVH nem hibázott. A botrányt azonnal igyekezett helyretenni. Gőgös délelőtt tizenegykor állt a sajtó elé, Budai már kora délután mindenkit cáfolt, és eközben nyugtatott. Újat szerinte nem hallott itt senki, Gőgös árnyékra vetődött, február óta „követik az esemény lefolyását”, „rajta vannak az ügyön”, az ügyészség közbe is lépett, s ami a fő: anyagi kár nem keletkezett. Persze kérdés: ha Budaiék február közepe óta mindenen „rajta vannak”, miért késett a zajos vizsgálat? Kit akartak a sokktól megkímélni? Az uniót?

– Pont Budai volt ilyen önmegtartóztató? – hitetlenkedik Gőgös – Ő, aki arról híres, hogy ha egy légy berepült a szobájába, máris rohant és sajtótájékoztatott? Fogadjuk el: sok mindent tudtak. És hogy nem érte kár az államot? Húszmillió kiment az ablakon. Az nem tétel?

Persze a 440-460 milliós csalás végül dugába dőlt. Jött az ügyészség, és kiszállt a NAV. Csak a minisztérium és az MVH presztízse sérült csöppet.

Az uniós infúzióra kapcsolt magyar mezőgazdaság megúszott egy újabb botrányt. A rendszer szerencsére működött, ami fontos. Mert komoly dolog a szabadságharc, de jól jön évi hatszázmilliárd is. A gyarmati lét aranylánca.