Gazdag László

Azt állítja Gazdag László
közgazdász (a Magyar Nemzetben, Bajnai esetleges jelöltségét támadva), hogy „Bajnai nem ismeri a közgazdasági egyszeregyet: nem válság idején kell egyensúlyt teremteni”. Szerinte a válság alatti jövedelemcsökkentés igazolhatatlan volt, „így aztán Európában Magyarországon volt a legnagyobb a visszaesés mértéke 2009-ben: 6,8 százalék”. Gazdag azt írja, hogy a magyar gazdaság már a 2008-as válság előtt is recesszióba ment át, viszont 1998 és 2004 között a nagyarányú béremelések ellenére az infláció lement 3,6 százalékra.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az adatok közül egyik sem igaz (így aztán az elmélet is téves). A 2009-es válságévben például mindhárom balti államban 14 százaléknál (!) nagyobb volt a visszaesés, de a magyar zuhanás mértékét meghaladta a szlovéniai (7,8), sőt a finnországi is (8,5 százalék). Előtte azonban nem következett be Magyarországon recesszió, csak minimálisra csökkent a növekedés (értéke 2007-ben 0,1, 2008-ban pedig 0,8 százalék volt). Az infláció pedig a nagyarányú béremelkedések évei­ben a következő volt: 2001-ben 9,1, 2002-ben 5,2, 2003-ban 4,7, 2004-ben 6,8, és csak 2005-ben ment le 3,5 százalékra, amikorra a komoly béremelések már rég lezajlottak. Hogy aztán a válság idején kell-e egyensúlyt teremteni, vagy éppenséggel akkor kell költekezni? Országa válogatja. Ahol nem volt jelentős eladósodás, ott az állam nyugodtabban költhet (bár ahogy látjuk, mostanában ennek a levét isszák sok helyen), ahol viszont már magas volt az adósság, ott nehezen viseli el a piac a további költekezést. Ha Bajnai akkor költekezéssel próbálkozik, itt kő kövön, forint forinton nem marad.