Gátlástalan karaktergyilkolás indult a mentőszolgálatnál

Nem véletlenül okozott ekkora fejtörést Balog Zoltánnak a döntés: a megbízott főigazgató ellenlábasai minden eszközt bevetnek, hogy ne engedjenek tisztánlátást a szervezet dolgai körül. A főigazgató tábora szerint azért, hogy konzerválhassák az eddigi pazarló, de leginkább a mentésben dolgozók életét keserítő helyzetet. Igaz, ők mindezt álnéven teszik, szemben a dolgozók egyre nagyobb, névvel is kiálló táborával szemben, akik azt látják: gőzerővel indult el a mentőszolgálat megtisztítása, újjáélesztése.

Kedden az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta dr. Pápai György, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának vezetői megbízását, és felfüggesztette a munkavégzés alól az észak-magyarországi régió regionális igazgatóját, dr. Breitenbach Gézát.

Máté Gábor. Fotó: Mentők Lapja

Ezek csak az év utolsó előtti hetének eseményei, annak a hétnek, amikor elméletileg már régi-új vagy új embernek kellene vezetnie a szolgálatot. A főigazgatói pályázat folyamata ugyanis december 10-én lezárult, de a kinevezésről szóló bejelentés még mindig húzódik.

Az OMSZ-nál azonban már egy éve alapjaiban fordult át a világ, amit nemcsak ezek a gyors intézkedések, de a dolgozók folyamatos visszajelzései is mutatnak: fellélegeztek. A főigazgató két fontos dolgot tisztázott már érkezésekor: emberszámba kell venni a mentésben dolgozókat, hogy akarjanak és szeressenek a szolgálatnál dolgozni, illetve hogy ne „hazudjunk többet”.

A tavaly ősszel megbízott főigazgatónak elege lett abból, hogy a mentőszolgálat felső vezetőinek nagy része több mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, de működésük alatt a szolgálat elért a mélypontra. Az elmúlt évtized alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat a mellékállásokat is, amelyek egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek.

A megbízott főigazgató támogatói őket, a pozíciójukhoz ragaszkodó régióvezetőket és körüket sejtik a Máté Gábor elleni támadások mögött. Kívülálló, de még egy döntéshozó politikus számára is már-már követhetetlen hadszíntérré igyekeznek változtatni az Országos Mentőszolgálat belső életét. Pontosat azért nem lehet tudni, mert nem állnak ki a nyilvánosság elé, csak furcsa levelekben támadják az igazgatót és intézkedéseit. Az egyik, zavaros és helyesírási hibáktól hemzsegő levéllel a parlament ellenzéki képviselőit próbálta meggyőzni valaki arról, hogy Máté Gábor egy semmihez sem értő fideszes ejtőernyős, aki csak tönkreteszi a szervezetet. A dolog pikantériája, hogy a levelet elvileg Máté Gábor titkárnője írta alá, akinek viszont eszébe sem jutna ilyeneket írni, tett is feljelentést a rendőrségen. Egy másik levélben egy nem létező mentőorvos nevében foglalják össze a  megbízott főigazgatóval szembeni vádakat. Mindennek a lényege az, hogy ha Máté Gábor marad, csődbe megy a mentőszolgálat, hétezer-ötszáz ember veszíti el a munkáját, és nem lesz, aki életeket mentsen.

A tiltakozók és belső ellenállók motivációját Dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő, az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója igyekszik megfejteni: „A stratégia az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő a kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, telesírták a parlamentet, a kormányt, az összes létező pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.”

Egy mentőautó lángol Budapest I. kerületében a Krisztina körúton
Fotó: MTI/Lakatos Péter

A névtelen támadások hatására a több évtizede néma dolgozók közül sokan álltak ki arccal-névvel a megbízott főigazgató mellett. Ahogy például Kristóf Ferenc Balog Zoltánnak címzett levelében írja: „Egy évvel ezelőtt nevezte ki Máté Gábort a mentőszolgálat élére. Az állomány ekkora már teljesen elvesztette a mentőkbe vetett hitét. Jöttek a mindennapi visszhangok. Megint egy »madárka«, aki próbálkozik valami újjal. Neki sem fog sikerülni. Jöttek az első intézkedései. Kicsit gyanakodva fogadtuk, hogy ingyen utazhatunk a BKV járművein, előzetes telefonos egyeztetés után Gábor fogad minket az irodájában ügyes-bajos dolgainkkal. Mindezt egy kávé mellett meg is beszéltük. Persze segített megoldani a problémát. A főigazgatók történetében olyan nem volt, hogy valaki elmenjen az ország másik végébe egy balesetben elhunyt bajtársunk temetésére. Olyan sem volt, hogy a nyugati országrészbe elautózzon egy kis mentőállomás csapatépítő tréningjére. Összefoglalván. Gábor közöttünk él. Az állomány közel száz százalékának élvezi a teljes bizalmát. Az emberek ismét látják az alagút végén a fényt. Ismét örömmel megyünk be a munkahelyünkre. Ismét embernek érezzük magunkat.”

A rendszernek – amit egy informátorunk úgy jellemzett, hogy csak a ragtapasz és a pólya tartja össze – szüksége is van a megmentésre. A sofőrök, ápolók méltatlan körülmények között gyakorlatilag éhbérért dolgoznak – többségük 90-100 ezer forintot vitt haza. Közben folyamatosan milliárdos beruházásoktól voltak hangosak a híradások, irdatlan pénzekért újították fel az állomásokat, de az irányításban a hívás fogadója egy darab papírra, kézzel írta fel az esetet. Az évekkel ezelőtt megvásárolt, már akkor sem korszerű, négymilliárdba kerülő, még mindig csak tesztüzemben működő tabletes irányítórendszer csak nehezíti a munkát, holott gyorsítania kéne.

Máté Gábor egy facebookos bejegyzésében úgy foglalta össze a történéseket: „Megpróbálnak az avítt módszereikkel szembeszállni az ezerszeres létszámmal. Az ébredő világossággal. Könnyű nekik. Nincs semmi felelősségük, nem is volt soha. Nincs vesztenivalójuk semmi. Mert itt vesztenivalója csak a kivonulóknak van. A beteg mellett. A halott gyerek felett. A hordágy végén.”