Függőségi viszonyok
A Magyar Polip – A posztkommunista maffiaállam című kötet a harmadik utánnyomással elérte a tizenkétezres példányszámot, tehát olvassák. A kérdés viszont az: használják-e ellenzéki oldalon a nyelvét és a fogalmait, illetve lefordítható-e egy elemzés politikai cselekvésre? A szerkesztő Magyar Bálint szociológussal SZÉNÁSI SÁNDOR beszélget.
- Az ön által javasolt posztkommunista maffiaállam fogalma bekerült az ellenzék szókészletébe? Ezzel azt is kérdezem, hogy az értelmiség szellemi találmányai befolyásolják-e még a politikusokat.
– Az az értelmiségi holdudvar, amely leginkább az SZDSZ-t jellemezte, eléggé archaikus, egyben zavaros keveréke volt a független és a pártszempontokat szolgáló értelmiségi szerepeknek. Itt maga az értelmiség volt a párt, ennek minden ellentmondásával. Ha csak magamra gondolok, nekem 1990-ig volt szólásszabadságom, és 2010 után megint lett, de a közbeeső húsz évben nem volt, hiszen egy politikai alakulat szabályai szerint kellett önkorlátozást gyakorolnom, és csak négy éve lehettem újra „szabadon lebegő értelmiségi”. Az MSZP-nél más volt a helyzet, ott az értelmiségi és a pártszerep mindig is elkülönült. A Fidesz az elején úgy viselkedett, mintha maga is belenőne az SZDSZ-es modellbe, de mert az értelmiség kritikus lett vele szemben, a párt radikálisan felszámolta vele a kapcsolatait. Magyarán: az értelmiség már nem befolyásolja közvetlenül a politikát, és ez modern államokban nem is szokás. Ami konkrétan a maffiaállam fogalmának politikusi használatát illeti: ez eddig eléggé esetlegesnek bizonyult.
- Pedig a politikai gondolkodók egy ideje forgatják, nézegetik az ön modelljét, vitatkoznak róla, és pár hete kapott is egy komoly bírálatot Tamás Gáspár Miklóstól, aki szerint a posztkommunista maffiaállam csak a váza, és nem a tartalma a rendszernek. Ő úgy véli, a rendszert a középosztály félelmei és igényei szülték, töltik meg és működtetik.
– Ezzel nem értek egyet. Ahhoz a szűk réteghez, amelyet TGM középosztálynak nevez, elvben hozzátartozik a tulajdon biztonsága, az autonómia és a jogrend védelme. A maffiaállamban azonban ilyen nincs, osztályok helyett a társadalom tagjait vazallusi láncokba sorolják be. A közmunkásnak, legalul, csak az adatik meg, hogy éhbérért dolgozzon, ha kilép, még azt a kis segélyt sem kapja meg. Fölötte a tanárnak annyi jut, hogy állása lehet, ha hajlandó az ideológiai indoktrináció követelményeivel nem szembemenni. Egy polccal feljebb egy vállalkozó maximum annyit kap, hogy őt alvállalkozóként a maffiacsalád valamelyik oligarchája megsarcolhassa. Magának az oligarchának persze már zsíros falatok járnak, de az a lényeg, hogy az egész társadalom egyetlen függelmi rendszerbe van szervezve, és egy önkényes döntéssel bárki kirúgható a munkájából, kitehető a pozíciójából, kizárható a piacról, megfosztható a tulajdonától. Az más kérdés, hogy a nemzeti középosztály megteremtéséről szóló szöveget sokan benyelik. De hogy a középosztály kiszélesítéséhez miért kellene egy olyan hatalmi gótívet emelni, amelynek közepén a Simicska nevű zárókő van, arról senki nem mond semmit. A Fidesz nem középosztályban, jogrend képviselte normatív viszonyokban, hanem az önkény által közvetített személyi függőségi viszonyokban gondolkodik. Pinochet chilei diktatúrájában volt egy jobboldali középosztály, amely támogatta a rezsimet, de azért ott szó sem lehetett arról, hogy annak bármely tagját meg lehetett volna fosztani a tulajdonától, vagy rá lehetett volna küldeni az adóhivatalt vagy az ügyészséget, ha nem adja el nekik a cégét. Ezt a maffiaállamban csinálják, ahol a maffia nem a közhatalom mellett vagy ellene működik, hanem éppen hogy a közhatalom, tehát az állam álarcában.
- Ha nem igaz, hogy egy autonóm középosztály rendelte meg az Orbán-rendszert, miért támogatja ilyen híven?
– Mert a társadalom felső egynegyedét kitevő középrétegnek el kell döntenie, hogy anyagi előnyökért cserébe – egykulcsos adó, gyerektámogatások – vállalja-e az önkényt és alávetettséget az élete összes területén, vagy emberi méltóságot és szabadságot akar, de ez utóbbival a kétkulcsos adót is választja, lemondván havi 50–100 ezer forintról. Az alsó rétegeket pedig a rendszer már nem privilegizálja, hanem szétporlasztja a lehetséges ellenállás szinte minden formáját. Csak a behódolást fogadja el. 2014 azért fontos év, mert egy újabb Fidesz-négyév után már az oligarcháktól a vécésnénikig mindenki a Fidesznek köszönheti majd a helyét, és az ellenzék ígérete, hogy rendet csinál, inkább félelmet kelt majd azzal, hogy mindent újra kell osztani és rendezni.
(A teljes interjút elolvashatja a 168 Óra legfrissebb számában.)
