Frankfurter: Az Orbán-rezsim a keresztény tekintélyelvűség dárdahegye
A menekültügyben az Orbán-rezsim a keresztény tekintélyelvűség dárdahegyeként jelenik meg. A nemzettest megőrzését az állam feladatává tette és egyesíti az új jobb spektrumot, amelynek napjainkban éppen a magyar politikus a vezéralakja – írja a Frankfurter Rundschau.
Ez a tábor a fasizmustól eltérően már nem akarja erővel eltörölni a liberális demokráciát, hanem a politika etnikai megtámasztásával belülről igyekszik „megreformálni” azt. Az úgynevezett „etnopluralizmus” kitart ugyan az emberi jogok mellett, de megfosztja azt átfogó tartalmától, mert a nemzetet „völkisch” módon értelmezi.
Jörg Haider ez irányú vízióit napjainkban Orbán Viktor váltja valóra, ilyen alapon lép fel állami erővel az ellenzék ellen, amely másfajta nemzetfogalomban gondolkodik. A völkisch ideológia része a sajtótörvény, a hivatalos kultúrpolitika és az elnyomó intézkedések a civilszervezetek ellen.
Az új jobboldali pártok eleve tudják, mit akar a nép, és főként, hogy ki tartozik a néphez. A romák, zsidók, ateisták, szocialisták és avantgárd művészek általában nem. Mivel ez az ideológia belülről fenyegeti a jogállamiságot, a demokráciát, alapjában véve posztfasizmussal, vagy Orbán kifejezésével élve: illiberális demokráciával állunk szemben.
Horthy dicsőítése ellenére ő maga azonban nem fasiszta. Viszont a Fidesz már nem tekinthető hagyományos kereszténydemokrata pártnak. A kormányfő az autoriter keresztény államot valósítja meg.
A magyar menekültpolitikát nem a bezárkózás teszi olyan felháborítóvá, hanem az ideológiai igazolása. A magyar nemzettestet meg kell óvni az idegen elemektől, pontosabban a látható kisebbségektől. Nem akarnak muzulmánokkal együtt élni, azaz a völkisch indíttatású elzárkózás remekül párosul a megvetéssel és a megalázással. A háború elől menekülő embereket egységesen megélhetési bevándorlóknak minősítik, ellátásukat ráhagyják az önkéntesekre, kiplakátolták, hogy nem kívánatosak az idegenek.
Az elemzés emlékeztet arra, hogy Camus szerint a politikába benyomuló gyűlölet előkészíti vagy bevezeti a fasizmust. A magyar katolikus egyházak kezdettől fogva támogatják Orbán irányvonalát, ami történelmi okok miatt esetleg még érthető is, ám objektíve megbocsáthatatlan. A hatalommal kialakult szövetség, amely egyáltalán nem szent, már régóta dühítő.
Magyar püspökök a miséken nyíltan arra szólítják fel a hívőket, hogy imádkozzanak a miniszterelnökért. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a keresztény egyházak orgánumai egy rossz szót nem szólnak a menekültpolitikáról. De ide tartozik, hogy az európai egyházak egy szót sem vesztegetnek arra, hogy a keresztényi posztfasizmus lebontja a liberális demokráciát.
