Frankensteini alaptörvény: a Fidesz egy év alatt megbuktathat minden ellenzéki kormányt
Az európai intézmények számára nehéz volt tetten érni: mit is művel a párt. A probléma csak akkor jelentkezett, amikor a kormány mindezt összerakta egyetlen rendszerré, amelyben immár csaknem lehetetlen az ellenzék választási győzelme. A frankensteini államban az ördög a tényezők kölcsönhatásában van.
A világban különféle mutatók vannak forgalomban a jogállamiság mérésére, ám ezek sokszor figyelmen kívül hagyják azt az alapvető tényezőt, miként hatnak egymásra az adott rendszer elemei, mert ha ezt is nézik, akkor az illető ország könnyen a lista éléről a végére kerül – írja a Governance című lapban közzétett elemzésében Kim Lane Scheppele.
A princetoni egyetem alkotmányjogásznője szerint erre jó példa az egykori weimari alkotmány, amelynek alapján a szerző frankensteini államnak nevezi az akkori Németországot, bár az akkori alaptörvény alighanem véletlenül alakult úgy, ahogy.
A mai frankensteini állam viszont a modern autokraták szándékos teremtménye, éspedig bizonyos kormányok részéről, hogy megpróbálják elkerülni a szankciókat. Ennek úttörője az Orbán Viktor és a Fidesz vezette Magyarország – írja Scheppele, a magyar alkotmányjog szakértője. A párt a posztkommunista alkotmány egy sor akaratlan frankensteini hibájának eredményeként került hatalomra. Ilyen, hogy a dokumentumot csak kétharmaddal lehet módosítani, továbbá ilyen az aránytalan választási törvény. Az eredmény: a lakosság 34 százalékának támogatása kétharmadot adott a fiatal demokraták kezébe, felsőház és függetlenül választott elnök nélkül, amely és aki képes lett volna feltartóztatni egy elsöprő választási győzelem cunamiját.
Orbán és pártja azonnal hozzáláttak, hogy erős frankensteini állam megteremtésével belátható időre bebetonozzák az ellenőrzésüket az ország politikai élete fölött. Bár a választási hadjáratban nem szóltak ez irányú terveikről, sürgősen belekezdtek az alkotmány felülvizsgálatába. Több mint 700 új törvényt fogadtak el, mindent átalakítottak, a Btk.-tól az adatvédelemig, kizárólag a saját voksaikkal. Minden jogszabályt úgy alkottak meg, hogy a Fidesz védelmezői azt mondhatták: hasonló szabályozás van másutt is Európában. Ennélfogva a földrész intézményei számára nehéz volt tetten érni: mit is művel a párt. A probléma csak akkor jelentkezett, amikor a kormány mindezt összerakta egyetlen rendszerré, amelyben immár csaknem lehetetlen az ellenzék választási győzelme. A frankensteini államban az ördög a tényezők kölcsönhatásában van.
A Fidesz jogrendje tele van ilyen szörnyekkel. Lásd, hogy a Költségvetési Tanács megvétózhat minden büdzsét, ha az növeli a hiányt. Ugyanakkor az államfő feloszlathatja az Országgyűlést, ha az március végéig nem fogadja el a költségvetést. Íme, a klasszikus frankensteini összjáték: a KT a határidő előestéjén nemet mond a tervezetre, az államfő szélnek eresztheti a törvényhozást, és új választásokat írhat ki. És mivel mind az elnöki tisztség, mind a testület hosszú időre a fiatal demokraták kezében van, egy éven belül új választásokat kényszeríthetnek ki, ha netán az ellenzék mégis sikert aratna.
De látni kell: ha a jogállam szokásos kívánságlistájával próbálunk közelíteni egy ilyen frankensteini államhoz, akkor az simán veszi az akadályt, ám továbbra is gondot okoz. Ezért ha megalapozott véleményt akarunk mondani arról, vannak-e benne alkotmányos csapdák, akkor meg kell vizsgálni a jogrendjét mint egymásra ható elemeket tartalmazó rendszert. Ehhez Scheppele törvényszéki jogelemzést ajánl, amely egészében tekinti át a területet, és minden egyes kulcspontnál felteszi a kérdést: mi van akkor, ha? Ily módon jobb diagnózist lehet felállítani az egészet illetően, mint ha a jogállam hagyományos követelményei alapján elemeznék a jogrendet. Csak így lehet rájönni, miként működik a gyakorlatban a szóban forgó alkotmányos rend. És mindent egybevéve ez az a jogállami mutató, amely igazából lényeges.
