Fővárosi einstand

„Az egy portugál kezén van, vissza akarom szerezni. A főváros kezdeményezheti. Kezdeményezzétek, hogy legyen egy ilyen törvény, én meg csinálok egyet. Csak adjatok egy javaslatot, nem tudom kitalálni helyettetek” – hangzik az elhíresült, a Balettintézetre vonatkozó orbáni elképzelés.

Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere szerint ez a szemlélet adhatott bátorítást ahhoz, hogy a Margitszigetet is egy gyors törvénymódosítással elkobozzák a kerülettől, és a fővároshoz csatolják.

– Pótcselekvés, a teljesítményhiányt akarják vele elfedni – véli Tóth. – Fogalmam sincs, miért pont most jött elő. Nem is a Margitsziget az ügy legrosszabb része, hanem a közigazgatási beavatkozás, aminek precedensértéke lehet. Az intézkedés sérti az önkormányzati autonómiát, diszkriminatív. Ilyen alapon bármelyik városrész einstandolható. Holnap akár a debreceni Nagyerdő is az államhoz csatolható.

Tóth megjegyzi: hamis az indokolás, miszerint az átalakítást a nemzetközi turistaforgalom és az elmaradt fejlesztések indokolják, hiszen utóbbinak a koordinálása eddig is a fővároshoz tartozott.

– A Várban, a Hősök terén vagy épp a Kossuth téren lényegesen több a turista, mint a szigeten, vagyis azoknak a területeknek sokkal inkább a fővároshoz kellene kerülniük – véli a polgármester.

A beterjesztő Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) írásbeli tájékoztatása szerint a törvényjavaslat nem említ turisztikai szempontokat, általános indokolása a következőt tartalmazza: „Minderre azért van szükség, mert ez a terület kiemelt idegenforgalmi jelentőséggel bír. A fejlesztése túlmutat egy kerületi önkormányzat stratégiai tervezésében rejlő lehetőségeken.”

Hogy van ez? A turisztika nem idegenforgalom?

A KIM hangsúlyozza: „A javaslat nem a nemzetközi turisztikai szempontokból, hanem a belföldi és nemzetközi idegenforgalom teljes szegmensét felölelő és az egy-egy fővárosi kerületen túlmutató komplex fejlesztések megvalósíthatósága érdekében született... ugyanakkor a benyújtott törvényjavaslat semmilyen formában nem érinti a fennálló tulajdonviszonyokat, az a Margitsziget közigazgatási jogállását változtatja csak meg.”

A minisztérium álláspontja szerint Tóth félreérti a helyzetet.

Azt írják ugyanis: „A helyi önkormányzatok jogait és autonómiáját mind az alaptörvény, mind az európai uniós jogszabályok védik, így ennek csorbítására semmilyen formában nem kerülhet sor sem most, sem a jövőben. A Margitsziget tekintetében is adott a helyi önkormányzáshoz való jog, és ezen területen a Fővárosi Önkormányzat látja el az összes önkormányzati feladatot, ugyanolyan törvényi keretek között, mint bármely más önkormányzat.”

Tóth viszont azzal kontráz, hogy a szabályozás fő elemeit már így is a főváros gyakorolja, januártól az építési hatósági kompetenciák is Tarlósékhoz kerültek, sőt a minap a Dunával határos sávok jogai is Budapestre szálltak.

– Vagyis értelmetlen beavatkozni a főváros közigazgatásába. Arról nem is beszélve, hogy a törvény annak ellenére létrehozza a „főváros által közvetlenül irányított igazgatási egység” státusát, hogy az önkormányzati törvény kimondja a kerületekre tagozódást. Csakhogy a Margitsziget az új rend szerint kerületen kívül esik.
A KIM szerint nincs ezzel gond, hiszen új, speciális jogállás jön létre. Épp azért módosítanak húsz törvényt, hogy az erre „vonatkozó eljárási szabályok alkalmazhatók legyenek már a törvény hatálybalépése napjától”.

– A főváros részéről vádként elhangzott, hogy a Margitszigetre huszonhárom éve nincs fejlesztési terv – mondja Tóth József. – Pedig a főpolgármester úrnak tudnia kell, hogy 2009-ben készült ilyen. A négyszázmilliós szökőkutat és a hétszázmilliós szabadtéri színpadot nevetséges valódi fejlesztésnek hívni, persze nem lebecsülve a pénzt.
Szerinte „nagyon másról szól a történet”.

– A terület nyolc helyrajzi számon található, az új szabályozási terven további öt telket kívánnak kialakítani, miközben a mostaniban ez nem lehetséges. Márpedig ha lesz új telek, az parcellázható, értékesíthető.
Ami nagyon sok pénz.

A főpolgármester viszont azt nyilatkozta: a parcellázásra vonatkozó kijelentések a „büntetőjog határát súroló rágalmak, politikai hisztériakeltések, buta politikai hazugságok”. Tarlós úgy véli, hogy a főváros rendelkezni akar saját tulajdonával, elkészült a Margitsziget fejlesztési koncepciója, és a sziget bevételei a fővárost illetik, ha már a kerület „ismeretlen célokra” éli fel az onnan származó pénzt. Hangsúlyozta: a terület egésze a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában van, és nem összehasonlítható sem a Várral, sem a Városligettel, amelyekben kerületi területek is léteznek.

A főpolgármester minapi sajtótájékoztatóján különleges éleslátással összegezte a helyzetet: „Kádár János egykori kedvenc kerületének odaadták egy fővárosi tulajdonon a hatósági hatásköröket, és az nem éppen a legkorrektebb módon él vele, nem hinném, hogy ez egy örök időkre fenntartandó állapot... A kerület hatvan éve nem fejleszt a Margitszigeten. Ötéves voltam, amikor először kivittek a zenélő kúthoz, mondták, hogy zenélni fog, sírva fakadtam, mert nem zenélt, és ez azóta is így van.”

A KIM-től tudjuk: a Margitsziget helyzetének rendezése Budapest új, 2030-ig szóló városfejlesztési koncepciójának kapcsán vetődött fel, amely szerint a főváros a 2014 és 2020 közötti uniós támogatási időszakra huszonhét darab, ötvenmillió euró feletti értékű nagyprojektet készül megvalósítani. „Ezek közül számos érinti a Margitszigetet is, így felújításra kerül a víztorony, a szabadtéri színpad, és új, a barcelonaihoz hasonló szökőkút kerül átadásra.” Tarlós István jelezte, hogy „a Margitsziget esetében a főváros vagyontárgya után a kerületi önkormányzat szedi be az adókat. Csak az építményadóból 130 millió forint bevétele van, amit nem forgat vissza a fejlesztésbe”.

A döntésről nem kérték ki se a lakosság, se a képviselő-testület véleményét. Tóth azt mondja, jogértelmezése szerint népszavazást kellene kiírni a Margitszigeten élő négy bejelentett lakó számára. De csak az Országgyűlés június 17-ére várható, a törvénymódosítás elfogadására vonatkozó döntése után lépnek tovább.

– Korábban nem lehet, mert népszavazást csak a képviselő-testület hatáskörében lévő ügyekben lehet kezdeményezni, ez pedig nem az. A referendum amúgy akkor érvényes, ha a kerület lakóinak több mint fele részt vesz rajta. Miközben egy önkormányzati választáson is negyven-ötven százalék vesz részt. Összességében ezért nagyon szkeptikus vagyok.
A KIM azt írja, ha a kerülettől egy területet a Fővárosi Önkormányzathoz csatolnak, az önkormányzati törvény nem írja elő sem a képviselő-testület véleményének kikérését, sem népszavazás elrendelését. „A hatályos szabályozás alapján a kerületi önkormányzat nem is rendelhet el a kérdésben helyi népszavazást.”