Forog a köpönyeg: Heller Ágnes sunyításról és sárdobálásról

- Az MTA elnöke, Pálinkás József nyilatkozta lapunknak: elhiszi önnek, hogy „semmi rosszat nem tett”. Ám hozzátette: amiért néhány pályázat kapcsán nyomozás indult, még nem lát okot arra, hogy bárkinek is félnie kelljen itt.

– Száz pályaműből mondvacsinált okokkal pécéztek ki hatot. Azt is állították: rossz az egész pályázati rendszer. Így viszont a többi nyertes pályázó is joggal aggódhat. De a filozófusok esete csak apró ügy. Számos intézeti igazgatót bocsátottak el állásából, akárcsak a Nemzeti Balett vagy az operaház direktorát, s még sorolhatnám. A legújabb agyrém szerint pedig az államadósság növelése országellenes bűncselekmény, amit visszamenőlegesen is büntetni lehet. Mindenki félhet itt, mert titok, hogy legközelebb milyen cselekedetet, viselkedést kriminalizálnak.

- Vajon miként értelmezhető Tarr Béla esete? A filmrendező – aki nagydíjat nyert a Berlinalén – egy német lapnak kifejtette: a jobboldali magyar kormány „kulturkampfot” hirdetett, mert gyűlöli a liberális értelmiséget. Újságírói kérdésre azt is mondta: nem neki kell távoznia az országból, hanem Orbán Viktor kormányának. Erre aztán nekiment az állami filmforgalmazó. Tarr meg közölte: a német újságíró voltaképpen kiforgatta a szavait.

– Tarr Bélát nagyra tartom. Ha az esetleges politikai üzenetek miatt úgy érezte, hogy szavaival az egész filmszakmának árt, érthető, miért „váltott vissza”. A lelkiismeretes ember nem csak önmagára gondol.

- De a „visszaváltás” a kritikai hangnemből nem vezet kényszerű meghasonláshoz? Nem pusztítja a kritikus értelmiségi személyiségét?

– Okozhat traumát. De az ember megpróbálhat alkalmazkodni is ahhoz a világhoz, amelyben megfélemlítik. Ez a Kádár-korban tipikus reakció volt.

- Ön viszont kimondta már: ahogy a Kádár-korban, úgy ma sem fél.

– Tizenöt éves koromban, a holokauszt idején kiölték belőlem a félelmet. Akkor szűnt meg bennem, amikor álltam a Duna-parton, s tudtam, bármikor agyonlőhetnek. De az emberek többsége könnyebben megfélemlíthető. Bár a „filozófusügyben” viszonylag sokan megszólaltak mellettünk, jobboldalról is, még többen vannak, akik egy csendes sarokba félrehúzva mondják nekem, egyetértenek, együtt éreznek velünk.

- Csakhogy az össznemzeti sunyítás az egész társadalmat megroppantja.

– Az első világháború befejezése óta „begyakorolták” az emberek, hogyan kell terepszínűvé válniuk. Gyakorta még ideológiát is kreáltak hozzá: azért kell alkalmazkodni, hogy békében kivárjuk, míg eljön a „mi időnk”. A rendszerváltás után sem volt ez másként. Talán azért sem, mert a többség nem érezte, hogy a szabadság az ő „műve” is.

- Akik most vannak kormányon, leginkább a „bezárkózás” hívei. Visszafejlődés ez?

– Félő, hogy eltávolodunk a Nyugattól, s a Kelethez közeledünk. Látom a jobboldali médiumok esetében is: nem tudják, milyen a polgári viselkedésforma, a tisztesség, nem ismerik a felelősség fogalmát. Nézze meg például a „filozófusügyet”. Két hónapja harsogja az egész jobboldali sajtó – tekintet nélkül az igazságra és a cáfolatokra. Az a meggyőződés táplálja őket: ha egy hazugságot százszor is elismételnek, mindenki igaznak fogja tartani. De az efféle támadások, megfélemlítések mögött nem a konzervatív értelmiség áll, különösen nem annak elitje. Nekik ugyanis semmi szükségük kulturkampfra. Ők saját jogon lettek vezető értelmiségiek.

- Akkor kik állnak a megfélemlítők mögött?

– Köpönyegforgatók. A filozófusok üldözéséhez is ők szolgáltattak „anyagot”. Közülük egy már a Kádár-korban is muníciót adott a „filozófusperhez”. Minden szakmában vannak gyűlölködő, féltékeny emberek. Ezek most meglovagoltak egy „politikai lovat”. Illetve a „politikai ló” keresett lovasokat.

- Egyébként mit tenne, ha – ad absurdum – azzal keresné meg a hatalom: szeretné megkövetni mindazokért, amit ön, önök ellen tettek?
– Nem megkövetni kell, hanem tanulni a hibákból. Meg kéne érteniük: ha a magyar kultúrából kirekesztik a liberálisokat, s néhány trükk segítségével kriminalizálják őket, nem a konzervatív értelmiség legjobbjai állnak a helyükre. Hanem a köpönyegforgatók. S azt is megtanulhatják – miként mi is megtanultuk –, ha valaki ma a talpukat nyalja, az holnap a fenekükbe fog rúgni.

- Azért a balliberális oldalnak sem patyolattiszta a „káderpolitikája”.

– Igaz, de kevésbé foltos. Próbáltak például olyanokat is kitüntetni, akik élesen szemben álltak velük, még az elmaradó kézfogás rizikóját is vállalva. Jobban értették: az érdemet kell nézni, nem azt, ki hajlítja meg könnyebben a gerincét. Ideje, hogy ezt azok is megtanulják, akik ma a nagyobb felelősséget viselik a magyar kultúra alakulásáért.

- Kopp Mária, a Professzorok Batthyány Körének elnökségi tagja a 168 Órának adott interjújában elismeréssel szólt önről. Saját magát a nemzeti liberálisokhoz sorolta ugyan, de mondta azt is: szívesen együttműködne egy, az ön szellemiségét képviselő polgári egyesülettel.

– Szerintem is ezt kellene tenni. Én is szívesen beszélgetnék Kopp Máriával, de más konzervatív gondolkodókkal is. De ez egy abnormális ország. A két tábor olyan merev, olyan mértékben árulónak tartják azt, aki szóba áll a másik oldal képviselőivel, hogy szélesebb körben majdnem reménytelennek látom a helyzetet.

- Akkor ez már valamiféle pszichológiai probléma.

– Társadalmi és politikai probléma. Pszichológiailag az emberek egyformák. Amerikában egy demokrata párti képviselő és egy republikánus szenátor közösen segített abban, hogy megkapjam a kinti munkavállaláshoz szükséges zöldkártyát. Idehaza a többségben az rögzült: amit a más világnézetű mond, arra kizárólag a „nem” a válasz. A kivételek itt valóban csak a szabályt erősítik. Ha egy fideszes helyesli a holokauszttagadást elítélő törvényt, árulónak tartják a társai. Amikor azt mondtam egy liberális körben, hogy a Terror Háza érdekes intézmény, egyesek engem is árulónak láttak. Ha szimpla hülyeségek miatt még a saját köreinkben is elakad a párbeszéd, akkor miben bízhatunk? Így könnyű megfélemlíteni, manipulálni az embereket. Elhitetni például, hogy a liberalizmus rosszabb a fasizmusnál, a kommunizmusnál. Magától az ördögtől való. Tudja, miről fogok beszélni, ha a „filozófusügyben” vallomásra kerül sor?

- Elmondaná?

– Éjszakánként harminc kisördöggel kotyvalékot keverünk, amelyet majd belecsepegtetünk az Akadémia elnökének a levesébe, hogy liberálissá váljék. Amúgy pedig minden hónap első péntekjén éjfélkor Luciferrel hálok. A 16. században az inkvizíció ezt éppúgy el tudta volna hitetni a néppel, mint ma azt, hogy „Heller és bandája” félmilliárd forintot sikkasztott.

- Semmi esélyt nem lát a társadalom józanodására?

– Hegel azt mondta: ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni. Ami most itthon történik, azon pillanatnyilag csak azok tudnak változtatni, akik hatalmon vagy a hatalom közelében vannak. Köztük is akadnak, akik pontosan látják, mi folyik itt, s nem értenek vele egyet. Elsősorban nekik kell túllépniük a saját félelmeiken, és megálljt parancsolniuk az ország teljes lezüllesztésének.