Folytathatja?

- Nem jöttünk túl jókor: próbál, a pályázatán dolgozik.

– Ma reggel írtam alá az igazgatói pályázatomat. A színpadon éppen zajlott a Popfesztivál 40 próbája. Körbeálltak a művészek, a fiatal színésznövendékek, a műszak, és mindenki megérintette a dokumentumot. Így szorítottak, hogy sikerüljön. Aztán Laci bácsi, a hivatalsegédünk elvitte a paksamétát a Fővárosi Önkormányzathoz.

- Miért szeretne újrázni? Valami kimaradt, valamit be akar még fejezni?

– A társulatépítés, egy alkotóműhely megteremtése hosszú folyamat. Ekkora teátrumban nem lehet nagy lépésekben haladni. A Vígszínházban ezer ember, a Pestiben több mint ötszáz néző igényeinek kell megfelelni. Harminckét éve dolgozom itt. Jobban ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. A Víg emelt fel színésznőként, itt fogadtak el rendezőként és igazgatóként is.

- Kérte a nézőket, hogy pályázzanak önnel.

– Külön fejezetben gyűjtöttük össze az ötleteiket, javaslataikat. Persze, sokat nem tudunk megvalósítani. Valaki azt írta, vidékről fogadjunk minél több embert. Ám erre, ebben a gazdasági helyzetben, sokaknak nincs pénze.

- Ön meg nem engedheti meg magának, hogy lejjebb vigye a jegyárakat.

– Sajnos nem. A bevétel után kapom a támogatást. Hiába szeretnék egy üvegfalú próbatermet, hogy a nézők bekukucskálhassanak rajta, gazdasági válság van, nem tudjuk megépíteni. Több mint kétszáz oldalas a pályázatom, egész nyáron dolgoztunk rajta, sok tervünk van. Egyrészt kortárs magyar szerzőket szeretnék bemutatni. Ez hozzátartozik a Vígszínház tradíciójához, Ditrói Mór igazgató az az 1800-as évek végén a magyar darabokból egész ciklust rendezett. Magyar bemutatóink – Sütő András Álomkommandója és Szép Ernő Vőlegénye – mellett előkészítjük Bartis Attila új darabját, amelyet a színház felkérésére írt. Shakespeare-ciklusunkat is folytatjuk, ami szintén régi vígszínházi hagyomány. Emellett szeretnénk kortárs külföldi darabokat is bemutatni. Korábban is így tettünk: kezdtük a sort az Augusztus Oklahomával, folytattuk a Punk Rockkal, a Billy világával. Nagyon jólesett, hogy Marton László, a Vígszínház korábbi igazgatója, miután elolvasta a kész pályázatomat, küldött nekem egy SMS-t, hogy nagyvonalúnak, koherensnek és jónak tartja. Szerettem volna, hogy a pályázat méltó legyen hozzá, a színházhoz és magunkhoz.

- Azt hallom, az Alföldi rendezte Büchner-darabbal, a Danton halálával tervezik megnyitni az új évadot.

– Nem, a Popfesztivál 40-nel. Az eredeti darab főszereplője, Almási Éva harminc éve nem lépett fel a Vígszínházban. Mellette Tahi Tóth László is szerepel a darabban, aki a hetvenes években emblematikus figurája volt az előadásnak. Borzasztóan örülök annak, hogy Törőcsik Mari után Almási Évát is megnyertük magunknak. Érdekes előadás lesz, korabeli dokumentumok felhasználásával visszük színre a darabot, a múltat és a jelent csúsztatjuk egymásra. Balázsovits Edit lesz az egyik főszereplő. Annak idején Éva Edittel volt terhes, amikor a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt játszotta. Ez különös ízt ad a mostani darabnak.

- Szolidaritásból hívta a Vígbe Alföldi Róbertet?

– Nehéz olyan rendezőt találni, aki érti a nagyszínpad nyelvét.

- Semmi érzelem, csak szükség volt rá?

– Rendezőhiány van. Másrészt Robinak a Vígszínház az otthona, itt töltötte a gyakorlatát, itt kezdett el játszani és rendezni is. Most lesz Büchner halálának kétszázadik évfordulója. Ezért ajánlottam Alföldinek, hogy a Danton halálát rendezze. A Pesti Színházban pedig Szász János viszi színre a Sütő-darabot. Vicces, de János gyakorlatilag tőlem tudta meg, hogy az ő filmje nyerte Karlovy Varyban a fődíjat. Szabó G. László újságíró, fordító, aki a tolmácsom és egyben barátom is, pont a színpad mellett ült, és közvetítette nekem az eredményt. Azonnal írtam egy SMS-t Szásznak...

- Csak azon mosolygok, hogy mennyire lelkes.

– Mert annyi minden történik velem. Nem mondom, hogy nem érdekel, milyen vita zajlik a Vígszínházon kívül, de nekem az itteni dolgokra kell koncentrálnom.

- Igaza lehet Alföldinek abban, hogy egy demokratikus országban abszurdum arról még csak beszélgetni is, hogy Eszenyi Enikőnek lesz-e abból baja, ha meghívja őt rendezni.

– A színházban mindent szakmai alapon döntünk el. Mindent. Azt hiszem, remélem, hogy ezt a közönségünk és a körülöttünk lévő emberek is tudják. Ha Robi továbbra is vezethette volna a Nemzeti Színházat, örömmel hívtam volna hozzánk rendezni Vidnyánszky Attilát, mert őt is kiváló alkotónak tartom. Mi egy sziget vagyunk. Különböző gondolkodású emberek, akik egyben azonosak: életüket és vérüket ezért a színházért adják.

- Máté Gábor, a Katona József színház igazgatója szerint a színháznak azonnal reagálnia kell a társadalmi jelenségekre. A politizálás nem azt jelenti, hogy egy előadásban név szerint felismerhető egy politikus, hanem azt, hogy a színház élesen gondolkodik a közéletben való létezéséről.

– Vígszínházi tradíció, hogy a színház érzékenyen reagál társadalmi jelenségekre, de hozzánk nagyon sok ember jár.

- Ezzel azt akarja mondani, hogy az ön színházának másfajta igényt kell kielégítenie?

– A pályázatom címe: Nyitott színház. Évente több százezer néző igényeinek kell megfelelnünk. Ez eddig sikerült is. Nézze, itt a hátam mögött állnak a POSzT-on kapott díjaink. Vagyis a népszerűség nem jelent minőségvesztést.

- A Víg inkább népszínház?

– Népszínház jellegű művészszínháznak nevezném. Nem játszunk bulvárdarabokat. A Jóembert keresünk című előadásunkat eddig harminchatszor adtuk elő telt ház előtt. Ez csaknem harminchatezer nézőt jelent. Az, hogy ennyien megnézték Brecht drámáját, a négy és fél éves vezetésem megkoronázása volt.

- Keveset játszik, mintha Eszenyi a rendező és igazgató háttérbe szorította volna a színészt.

– Az igazgatói teendők mellett megterhelő lenne az állandó színpadi jelenlét, másrészt a társulatnak tudnia kell, hogy velük szeretném ezt a színházat sikerre vinni. Nagyon izgalmas évad elé nézünk, várjuk a jövőt.

- Beszélt a döntéshozókkal? Korábban azt mondta, a POSzT miatt nem találkozott Tarlós Istvánnal.
– Egyelőre nem. Bízom abban, hogy kedvező döntés születik. Szeretném folytatni.