Fischer Ádám a visszalépésről
Az utóbbi időkben újra hangos a közélet a Magyar Állami Operaház botrányaitól. Vass Lajos főigazgató már a nyáron elküldte a művészeti vezetőt, Kovalik Balázst. Aztán nemrég átvilágító miniszteri biztos kapott a dalszínház. A múlt héten pedig Fischer Ádám mondott le vezető karmesteri posztjáról, amely pozícióban a főzeneigazgatói feladatokat is ellátta eddig. A történtekről most beszél először a nyilvánosság előtt. Igaz, visszafogottan, s főként az alapvető szemléletbeli különbségekről. Amelyek viszont nem újkeletűek. A Fischer Ádámmal készült interjút a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatják.
„Egyenlőséget kell teremteni, mert beteg a rendszer, amelyben a főszerepeket éneklő vezető magánénekesek egy része közalkalmazott, mások pedig külsősök. Az egyenlőtlenség kétféleképpen számolható föl: vagy a közalkalmazottakból lesznek egyéni munkavállalók, vagy fordítva” – mondja Fischer, aki úgy véli, az első megoldás lenne célravezető.
Hogy miért most nyújtotta be a lemondását? Fischer erre a kérdésre úgy válaszolt, most érezte úgy, hogy „külsős” főzeneigazgatóként nem tudja elvégezni a feladatot.
Ezek után felmerül a kérdés: mi tartja még mindig Fischer Ádámot a Magyar Állami Operaház közelében? A távozó főzeneigazgató a következőket válaszolta:
„Vannak olyan művészi programjaim Budapesten – akár a Wagner- vagy a tervezett Mozart-fesztivál –, amelyeket nem szeretnék feladni. Ezek a szakmai elkötelezettségek a legfontosabbak most számomra. Az operaház problémáit nyilván már másoknak kell megoldaniuk. Bár azt valamennyire tudnom kell – persze erről majd csak az új főzeneigazgatóval lehet tárgyalni –, hogy még ezek után is megvannak-e azok a feltételek, amelyek a projektjeimhez alapvetően szükségesek. Hiszen az opera azért mégiscsak csapatmunka.”
A teljes beszélgetést a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatják.
