Félresikerült kampány miatt téma a gyerekbántalmazás

„Sziasztok, én Luca vagyok, és a mai videóban meg fogom mutatni, hogy zárkózzatok be, ha egyszerűen csak el akartok vonulni vagy magányra vágytok – kezdi

az UNICEF videójábanaz egyik kislány, majd folytatja: – Szinte biztosra tudom, hogy amikor anyukám elmegy, akkor apukám biztos bejön a szobámba és, hát... igen.” A továbbiakban arról beszél, hogy egy szekrénybe elbújva, azt belülről bezárva hogyan védekezik, amikor az apja „próbálkozik”. Egy másik videóban megszólaló gyerek azt részletezi, miképp lehet az éles tárgyak letakarásával mérsékelni a verés okozta sérüléseket. A videók körül botrány alakult ki, napestig lehetne sorolni, hogy kik vagy mely szervezetek mi miatt háborodtak fel. Lux Ágnes, az UNICEF gyermekjogi igazgatója szerint a kifejezetten felnőtteknek szóló, őket sokkolni akaró kisfilmekkel az volt a céljuk, hogy párbeszédet kezdeményezzenek a témáról. Ez sikerült.

Magával a céllal Berkesi Zsuzsa, a

beszeljrola.huhonlap alapítója is egyetért, ugyanakkor hiányolja a filmekből az információt, hogy hová lehet fordulni, ha baj van. Ugyanígy látja Herczog Mária is.

– Ha valaki a videók hatására megpróbál segítséget keresni, akkor minimális az esély, hogy azt érdemben megkapja, vidéken pedig szinte semmi – mondja lapunknak a szociológus, aki az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja. Herczog szerint főleg akkor van baj, ha valaki azonnali, tűzoltó jellegű segítséget akar, mert szinte biztos, hogy belátható időn belül nem jut hozzá.

– Abuzív politikai kultúrában élünk, amelyben extrém módon elhazudják az igazságot, lenyomják a nyilvánosságot, s elhitetik az emberekkel, hogy amit a szemükkel látnak, az nem igaz – állítja a szociológus. Pedig a statisztikák beszédesek, még akkor is, ha a gyerekbántalmazások sokszor titokban maradnak. A feltárt eseteket tartalmazó hivatalos adatok szerint az elmúlt öt évben közel harmincezer gyereket bántalmaztak Magyarországon. Radoszáv Miklós gyermekvédő, jogász szerint ez csak a jéghegy csúcsa, ennek tíz–huszonnégyszerese lehet a valóban megtörtént esetek száma. Bár Magyarországon zéró tolerancia van, azaz sem fizikailag, sem szóban nem lehetne bántani a gyerekeket, a kutatások azt mutatják: a felnőttek 80 százaléka szerint egy pofon még nem árt, azt pedig, hogy „Bárcsak meg sem születtél volna!”, sok gyerek naponta hallja. Azt is statisztikák bizonyítják, hogy a prostitúcióból élő nők száz százalékát bántalmazták gyerekkorában. A fizikai és a verbális megalázás, amellett hogy súlyos pszichés következményekkel jár, a bántalmazottat sokszor felnőtt korára bántalmazóvá teszi, aki ugyanúgy veri a gyerekét, ahogyan anno őt bántották.

Az Anoni Mara Társaság arra hívja fel a figyelmet, hogy – nemzetközi tanulmányok szerint – a szexuális bántalmazásokat elkövetők mintegy 95 százaléka férfi, gyakran a vér szerinti apa vagy a nevelőapa. Ezeket a számokat tekintve szerintük nehéz értelmezni, hogyan lehet az UNICEF kisfilmjeit apa- vagy férfiellenesnek minősíteni. Márpedig ez volt a leggyakrabban hangoztatott vád, s miképp arról lapunk elsőként beszámolt, a magyarországi UNICEF a múlt héten

újra is vágta a kisfilmeket, s abból kikerültek az apák mint bántalmazók.

Az

Anoni Mara Társaságaz egymásra mutogatás helyett azt mondja: „Elsődleges feladatunk a gyermekkori szexuális abúzus ellen küzdeni, nem pedig ezt a küzdelmet gátolni.” Persze nem mindegy, hogyan. Herczog Mária szerint egyszerű, egyértelmű üzeneteket kell megfogalmazni. Nem működnek az elidegenítő, ijesztő szavak és képek, sokkal inkább hatnak a pozitív, megoldásra utaló jelzések. Berkesi Zsuzsa úgy látja: minél többet beszélünk a gyerekbántalmazásról, annál inkább elbátortalanodnak az elkövetők, pláne, ha azt látják, hogy a környezet hisz az áldozatnak. Márpedig a bántalmazott gyerekek helyzete azért is speciális, mert ha beleszületnek egy ilyen családba, akkor természetes lesz számukra, hogy verik, alázzák őket. Sokszor épp úgy mosolyognak, játszanak, mint azok a társaik, akiket nem bántalmaznak. Eltitkolják az otthoni történéseket, ezáltal a verések és szidalmazások lényük részévé válnak és megnyomorítják őket. Mivel sokszor nem tudják, hogy rossz, ami velük történik, nem is jelzik az őket érő bántásokat.

Láng Attila D. 2006-ban kezdte írni a kissy.lattilad.org címen elérhető folytatásos regényét, a Kissyt, s tervei szerint 2019-ben fejezi be. Az írás egy csapat francia tizenéves története, az interneten barátkoztak össze, s amikor egyik társukat megtámadta egy netes bűnöző, megkeresték és rendőrkézre adták az elkövetőt. Később a szüleikkel létrehoztak egy alapítványt, amely felveszi a harcot a netes pedofilokkal s más bűnözőkkel, bántalmazókkal. Láng Attila D. feleségével együtt kerekes székes. A Kissyvel a maguk módján próbálnak hozzájárulni a társadalom öntudatra ébresztéséhez, például ahhoz, hogy megváltozzon a felfogás, miszerint a gyereknek hallgass a neve, vagy hogy nem az a gazember, aki bántja a gyerekét, hanem az, aki ezt nyilvánosságra hozza.

– Ha annyit elérünk, hogy aki olvassa a történeteinket, az nem száll be egy idegen autójába, már megérte – mondja lapunknak. Úgy látja, a bántalmazók sok esetben egyáltalán nem tartják rossznak, amit tesznek, úgy gondolkodnak: „Csak nagyon szereti a lányát, keményen fogja a fiát.”

A hazai gyermekvédelmi törvényt 1200 ponton módosították az utóbbi években. Minden nagy sajtóvisszhangot kiváltó ügy után, mint például legutóbb a Gyöngyösön halálra éheztetett kislány esete, vagy korábban a szigetszentmiklósi kínzás, hozzányúlnak a jogalkotók. Így került bele például, hogy névtelenül is lehet bejelentést tenni, ha valaki azt tapasztalja, hogy egy gyereket bántalmazhatnak, a most készülő változtatás szerint pedig ha 15 napon belül kétszeri próbálkozás után sem jut be egy családhoz az illetékes családgondozó, azonnal jelentenie kell az ügyet. De lehet Magyarországon akármilyen jogszabály, ha nem működik jól a jelzőrendszer, amelynek a többi között része a védőnő, a gyerekorvos, a bölcsődei gondozó, az óvónő, a tanár, de a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is. Számos oka van, hogy e sokrétű szűrőn sem akad fenn a bántalmazások többsége. A hibákat szakértők szerint meg kellene tárgyalniuk az érintetteknek, de ez rendszerint nem történik meg. Miközben jelenleg is 23 ezer védelembe vett gyerek van Magyarországon, s évente 15-30 olyan eset történik, amikor a szülők okozzák saját gyermekük halálát.